Beckenbauer is érintett lehet a doppingbotrányban?

Dúl a doppingbotrány Németországban. A témával foglalkozó tanulmányok és cikkek szerint a nyugatnémet élsportolók tiltott teljesítménynövelő szereket használtak már az ’50-es évektől kezdve, csakúgy mint keletnémet kollégáik. Franz Beckenbauer, a német labdarúgó válogatott legendás hátvédje egy beszélgetős műsorban elárulta: természetesen kaptak vitamininjekciókat. Viszont az injekciók tartalmáról senkinek halvány sejtése sem volt a csapatban.

Ki ne emlékezne a keletnémet sportolók – kiváltképp sportolónők – megdönthetetlen, már-már „szakállas” csúcsaira (szó szerint). Operation Finale, Staatsplan 14.25, Heidi Kriegerből Andreas Krieger, csak a címszavak kedvéért. A Szövetségi Sporttudományi Intézet (BISp) múlt héten nyilvánosságra hozott tanulmányából azonban világosan kitűnik, hogy nemcsak az NDK-ban, de az NSZK-ban is rengeteg sportoló élt teljesítménynövelő szerekkel. Magyar részről a legmeghökkentőbb talán az, hogy állítólag az 1954-es „berni csoda” nyugatnémet sztárjai is doppingoltak. És ez csak egy a sok közül. Franz Beckenbauer, a kétszeres Aranylabdás német futballcsillag egy vasárnapi beszélgetős műsorban tett kijelentése további aggodalmakra adhat okot.

Pedig egy egész kellemes kis csevegésnek kellett volna lennie a vasárnapi „das aktuelle Sportstudio” adásában, melyben a műsör ötvenéves fennállását ünnepelték. A vendégek is igazán ünnepiek voltak: Franz Beckenbauer, Rudi Völler és a nyáron klubot váltó Mario Götze. Nagyjából tíz percig egész kis bájcsevej folyt a vendégek közt, majd a riporter végül zavarosabb vizekre evezett, amikor megkérdezte a Kaisertől (Beckenbauer beceneve), hogy mi a véleménye a nemrég kirobbant doppingbotrányról.

A riporter először felolvasott egy, a Sternben megjelent írást, melynek szerzője elvileg maga Beckenbauer: „a Bundesligában ma már orvosilag szinte minden megengedett, ami a játékosoknak tartósan teljesítménynövelést eredményez. Nem minden ártalmatlan, amit ma a futballban tesznek, a doppingolás határai folyamatosan változnak”- így szól a cikk. „Ezt én mondtam volna?”- csóválta a fejét szkeptikusan Beckenbauer. „Egészen meg vagyok lepve ettől a műalkotástól”- érkezett a válasz. (A teljes videót az alábbi linken lehet megtekinteni.)

Beckenbauer: 20 évig voltam profi játékos, de sem a menedzser, sem az edző, sem a sportorvos nem kényszerített rá, hogy teljesítménynövelőket szedjek. Természetesen megkaptuk a magunk vitamininjekcióját… vitamininjekció, fogalmam sincs, a doktor azt mondta, hogy ez vitamininjekció.

Steinbrecher (műsorvezető): Tehát pontosan nem tudta, hogy mi az.

Beckenbauer: Egy vitamininjekció csak teljesítménynövelő, vagy az már doppingnak számít? Nem tudom, mi egyáltalán a dopping?

Steinbrecher: Tehát Ön kapott valamit, viszont nem tudta pontosan, hogy mi van benne?

Beckenbauer: Nem vagyok orvos. Természetesen kaptunk vitamininjekciót.

Német sajtóértesülések szerint az 1966-os világbajnokságon – melynek döntőjében végül a nyugatnémetek 4-2 arányban kikaptak az angoloktól – az NSZK nemzeti tizenegyéből három játékos is megbukott a doppingteszten. A játékosok nevei egyelőre nem ismertek.

A botrányt kiváltó tanulmányt a Humboldt Egyetemen készítették „Dopping Németországban, az ’50-es évektől napjainkig”, melynek 117 oldalas zárójelentését tette közzé a Szövetségi Sporttudományi Intézet múlt hét hétfőn. A Süddeutsche Zeitung információi szerint az újság birtokában van ugyanennek a tanulmánynak a zárójelentése, azzal a különbséggel, hogy az 680 oldallal hosszabb. A baloldali napilap szerint a hivatalosan közzétett verzióból hiányzik egy csomó kínos részlet, melyből párat nyilvánosságra is hozott.

A lap idézi többek között Hans-Dietrich Genschert, egykori FDP-s belügyminisztert, aki 1971-ben, a müncheni olimpia előtt egy évvel, a Szövetségi Sporttudományi Intézet egyik vezetőjének az alábbiakat mondta: „Önöktől, sportorvosoktól a jövő évi olimpián, Münchenben érmeket akarok, bármi áron”. A miniszter egyik tanácsosa pedig állítólag a következő szavakat címezte 1976-ban Joseph Keul professzornak, a német olimpiai csapat orvosának (aki 1980-tól már vezette az orvosi stábot): „a minisztérium támogatja minden olyan teljesítményfokozó használatát, amely nem veszélyezteti az egészséget.”