A délszláv háború lezáratlan fejezetei – Srebrenicára emlékezve

Júliusban volt 18 éve, hogy a II. világháború óta európai földön elkövetett legkegyetlenebb tömeggyilkosság megtörtént. Hiába telt el azonban a srebrenicai mészárlás óta közel két évtized, az elborzasztó esemény napjainkig számos elvarratlan szálat hagyott maga után. Az áldozatok pontos száma ismeretlen, a tömegsírok azonosítása befejezetlen, a felelősök Hágában várnak ítéletükre, miközben a véres esemény kitörölhetetlen sebet hagyott Bosznia-Hercegovina történelmében.

A srebrenicai gyilkosságok évfordulóján idén is több mint 20.000 ember érkezett a Potocariban található emlékműhöz, hogy részt vegyenek 409 nemrégiben azonosított áldozat temetésén. A Jugoszlávia felbomlását követő véres polgárháború alatt a boszniai szerb hadsereg etnikai tisztogatásának csúcspontjának tekinthető a vérengzés, amely során öt nap alatt közel 8000 muszlim vallású főként férfiakat és fiúkat végeztek ki. Eddig összesen 6066 holttest azonosítására került sor, de a tömegsírok feltárása napjainkig sem fejeződött be. A most eltemetettek között volt a feltételezhetően legfiatalabb áldozat, a mindössze néhány órát élt Fatima is.

Felelőst keresve, ítéletre várva

A délszláv háború a modern történelem egyik legpontosabban dokumentált háborújának tekinthető, hiszen az évek során több ezernyi tanúvallomást rögzítettek a Hágai Nemzetközi Törvényszéken, a gyászoló hozzátartozók mégsem érezhetnek elégtételt.

A több mint 8000 emberéletet követelő vérengzés elkövetésével vádolt Radovan Karadžić és Ratko Mladić ellen folytatott perek jelenleg is zajlanak Hágában, hiszen csak több évnyi bujkálás után csak 2008-ban és 2011-ben kerültek a hatóságok kezére. Az ügyészség állítása szerint bizonyítékokkal rendelkeznek arról, hogy az etnikai tisztogatást előre eltervezett szándékkal hajtották végre egy homogén szerb terület létrehozása érdekében. A gyanúsítottak azonban tagadják a népirtás céljával elkövetett tömeggyilkosság tényét. Mladić, mint a boszniai szerb erők egykori parancsnoka összesen 57 vádpont miatt áll bíróság előtt, s különös kegyetlenségéről megannyi beszámoló árulkodik. Módszerei olyannyira brutálisak voltak, hogy még az egykori jugoszláv miniszterelnököt, a srebrenicai mészárlásért szintén felelőssé tett, Slobodan Miloševićet is elborzasztották egykoron. Mladić szavaival élve azonban „akié az ország, az rajzolja a térképet”, s az ellene felhozott vádakat pedig visszataszítónak és elnagyoltnak tartja, mivel állítása szerint minden tettével a hazáját és a népét védte. A boszniai szerbek egykori politikai vezetője, Karadžić álláspontja szerint ő nem pert érdemelne, hanem elismerést, amiért minden tőle telhetőt megtett a boszniai háború elkerüléséért.

A hágai törvényszék a személyes felelősségen túl a szerb államot is bűnrészességgel vádolja az 1995-ben történt eseményekért. Szerbiában azonban mindmáig komoly feszültségeket kelt az ügy, mivel sokan nem bíznak a Hágában ismertetettek hitelességében. A nacionalista érzelműek gyakran érvelnek azzal, hogy a boszniai háború szerb áldozatairól szinte alig esik szó a történtek megítélésekor.

Nehéz a fájó múlt bevallása, mégis úgy tűnik, a szerb állam képviselői egyre több hivatalos gesztust intéznek az áldozatok családjai felé. 2010-ben a szerb parlament fejezte ki együttérzését a hozzátartozók irányába, idén pedig a szerb köztárasági elnök,Tomislav Nikolić olyan kijelentést tett, amelyet eddig egyetlen szerb állami tisztviselő sem. Egy a tavasszal adott televíziós interjújában bocsánatért esedezett minden Srebrenicában elkövetett bűncselekményért, amelyért szerbek tehetők felelőssé. Népirtásról azonban ő sem beszélt, mivel a kifejezést túlzónak és erősnek találja.

Mit tanult a világ Srebrenicából?

A délszláv háborúval kapcsolatban rengetegszer merült már fel a nemzetközi közösségek szerepe és a hatékony fellépés hiánya. A tragédia érintettjeinek nyughatatlan lelkét leginkább az a kérdés mardossa, miként lehetett volna megelőzni ezt a szörnyű eseményt. A „srebrenicai anyák” közül sokan a holland államon is számon kérik a történteket, de néhány kivételtől eltekintve nem kaptak igazat. Mint az ismeretes, hiába tartózkodott 1995 nyarán egy kis egyégnyi holland kéksisakos Srebrenica városában, a szerb csapatok túlerejével szemben tehetetlenül nézték végig a mészárlás borzalmait.

Mindeközben napjaink szíriai eseményeit figyelvén nem is lehetne aktuálisabb a kérdés: tanult-e valamit a nemzetközi közösség a délszláv háború tragédiáját közvetlen közelről szemlélve. Megrázta-e a döntéshozókat a több ezer emberéletet követelő esemény, s elegendő volt-e ez az elmúlt két évtized arra, hogy megfelelő stratégiát dolgozzanak ki hasonló vészhelyzetekre vagy továbbra is struccpolitikát folytatva kivárnak, míg megannyi ártatlan ember éli át egy újabb háború földi poklát. A válaszra, úgy tűnik, most is túl sokáig kell várnunk.