Döntési szabadságot hoz a KAP-reform

A számukra elérhető agrártámogatások közel háromnegyedének felhasználásáról a tagállamok dönthetnek majd a közös agrárpolitika új szabályai szerint. Magyarországnak a belépés óta először lesz lehetősége a jelenlegi agrártámogatási rendszerének akár mélyreható átalakítására is.

A fő részleteiben már kitárgyalt, de még véglegesítésre váró megreformált közös agrárpolitika minden korábbinál nagyobb mozgásteret biztosít a tagállamoknak mezőgazdasági modelljük és agrártámogatási rendszerük meghatározásában. A Tanács és az Európai Parlament között a közelmúltban létrejött megállapodás értelmében szakértők szerint a tagállamok dönthetnek majd a közösségi büdzséből számukra elérhető agrártámogatások körülbelül 70 százalékáról.

A jelenleginél sokkal rugalmasabb szabályok Magyarországnak is lehetőséget adnak a hazai mezőgazdasági politika prioritásainak és agrártámogatási rendszerének újragondolására. Mondhatni először, amióta hazánk 2004-ben az Európai Unió tagjává vált. Akkor ugyanis az új tagállamok bizonyos értelemben kényszerpályára kerültek, miután egy olyan rendszer részesei lettek, amely az állattartás és más érzékeny ágazatok, például a zöldség- és gyümölcstermesztés támogatását csak korlátozott mértékben tette lehetővé. Az egységes területalapú támogatási rendszerben, a SAPS ugyanakkor elsősorban a szántóföldi növények termelőinek kedvezett, miután a támogatást területalapon folyósították.

A bővítés óta eltelt időszakban ezért a közös szabályok lényegében Nyugat-Európát hozták előnyösebb helyzetbe az állattartás terén, míg Közép- és Kelet-Európának kedveztek a szántóföldi növények termelésében.

Az agrárvezetés már az előző magyar kormányok idején is megpróbált több lehetőséget teremteni az állattartásnak, ám erre az adott támogatási rendszerben csak nagyon korlátozottak voltak a lehetőségek.

A hosszú tárgyalások végén összetákolt KAP-reform ugyanakkor most megnyitja az utat azelőtt, hogy ki-ki a saját elképzelései szerint alakítsa a jövőben a mezőgazdasági politikájának prioritásait és ennek megfelelően alakítsa a közvetlen támogatásokat is. Mindehhez az uniós agrárpolitika nyújtja majd a kereteket, és a végrehajtás konkrét módozatait is az Európai Bizottság dolgozza majd ki várakozások szerint legkésőbb jövő tavasszal.

A 2014 és 2020 között érvényes KAP-szabályok kitárgyalása során a magyar agrárdiplomácia fő törekvése az volt, hogy lehetőség szerint több opció is nyitva maradjon, amelyek közül a kormány majd kiválaszthatja a számára legkedvezőbb verziót.

Az eredeti szabályok értelmében 2014-től Magyarországnak is át kellene térnie az egyszerűsített SAPS támogatási rendszerről az összevont támogatási rendszerre (rövidítése SPS), ami a régi tagállamok többségében működik. A mostani agrárreform ugyanakkor a SAPS és az SPS ötvözésével létrehoz egy harmadik támogatási formát, az alaptámogatási rendszert (BPS), amire a tagállamok 2015. január elsejétől áttérhetnek. Ez ugyanakkor csak egyike az opcióknak, miután az új tagállamok elérték az egységes területalapú támogatási rendszer (SAPS) 2020-ig, vagyis a következő többéves pénzügyi keret végéig történő fenntartásának lehetőségét.

Ez főleg azért jó hír, mert a jelenlegi helyzettől eltérően a régi-új SAPS-ban a tagállamok a nemzeti pénzes boríték 15 százaléka erejéig termeléshez kötött támogatást nyújthatnak az úgynevezett érzékeny ágazatoknak, így a szarvasmarha, sertés, juh vagy baromfitartóknak, és a zöldség-gyümölcs ágazatnak is.

Van azonban egy harmadik opció is, ami szakértők szerint alkalmasint a legvonzóbbnak tűnhet a magyar agrárágazat számára. Eszerint, ha egy ország 2018-ban áttérne a SAPS-ról az alaptámogatási rendszerre, akkor az összesen 15 százalékos termeléshez kötött támogatás mellett a nemzeti pénzes boríték további 20 százalékának a felhasználásáról is szabadon rendelkezhetne. Így elvileg még az is elképzelhető, hogy a teljes nemzeti támogatás 35 százalékát az érzékeny szektorokra fordítsák.

Ettől még természetesen nem lesz több pénz a pénzes borítékban, de egy ilyen módszer már megnyitja az utat a támogatások egyes ágazatok közötti újraelosztása előtt. Miután a reform értelmében a teljes nemzeti boríték 2 százalékát a fiatal (40 év alatti) gazdálkodók számára kell fenntartani és a teljes összeg maximum 10 százalékát a kisgazdálkodóknak folyósíthatják, elvileg akár gyökeresen is újra lehet osztani a közös agrártámogatásokat a szektorok között. Adott esetben ez a szántóföldi növények támogatásának radikális csökkentését is eredményezheti.

De, ez természetesen csak lehetőség, hiszen azt a kormánynak kell majd eldöntenie, hogy mely ágazatokat kíván majd jobban, illetve melyeket kevésbé támogatni. A jelenlegi rendszer újragondolására mindenesetre megvan a lehetőség.

A termeléshez kötött támogatásokat igénybe vevő érzékeny ágazatokról még év végéig döntést kell hoznia a kormánynak. Arról, hogy a három fent említett opció közül melyiket választja, valamikor 2014 folyamán kell majd dönteni.

A magyar agrártermelők számára elérhető közvetlen jövedelemtámogatások (amelyek a gazdák bevételeinek nagy részét adják) 2014 és 2020 között nőni fognak a 2007 és 2013-as időszakhoz képest, amelynek csak a végére érte el a támogatás mértéke az új tagállamokban a 100 százalékot. Magyarország részesedése a közös agrárpolitikai büdzsé egészéből nem változik, de a „torta” kisebb lett, és emiatt a támogatások is csökkennek valamelyest.

A legnagyobb csökkenésre a vidékfejlesztési támogatásoknál kell számítani. Az ebből származó veszteséget ugyanakkor ellensúlyozhatja az, hogy a kohéziós alapokból is lehet majd a mezőgazdasági tevékenységhez nem szorosan kapcsolódó forrásokat igényelni, például az élelmiszeripar számára is.

Az agrártermelők jövedelmére azonban alighanem a jövőben is az euró és a forint közötti árfolyam változása lesz a legnagyobb hatással. Erős euró, gyenge forint esetén ugyanis a támogatások jelentős mértékben nőhetnek. Emellett a növekvő tagállami mozgástér és a támogatások 15 százalékának a KAP két pillére közötti mozgatásának lehetősége is szerepet játszhat az agrártermelők jövedelmének alakulásában.