Kibékül egymással Koszovó és Szerbia?

Tegnap este történelmi fontosságú megállapodás született: Brüsszelben: Ivica Dacic szerb-, és Hasim Thaci koszovói miniszterelnök kézjegyével látta el a szerb-koszovói viszonyt rendezni látszó, 15 pontos megállapodás-tervezetet. Mint az a megfogalmazásból is látszik, a megállapodás érvénybe lépéséig még több formális lépés van hátra, de az már most egyértelmű, hogy a sokfordulós, az EU aktív közvetítésével létrejött tárgyalások után minden érintett fél „győztesként” állhatott fel a tárgyalóasztaltól.

A legnagyobb győztes talán maga Koszovó: a megállapodás ugyan nem kötelezi Szerbiát, hogy elismerje egykori tartományának önállóságát, de erre nincs is feltétlenül szükség: ha a két állam közötti kapcsolatok normalizálódnak – amire maga a most szignózott megállapodás-tervezet a garancia—, akkor megvalósíthatják a „békés egymás mellett élés” koncepcióját anélkül is, hogy Szerbia hivatalosan elismerné Koszovó függetlenségét.

Jelenleg a háború lezárásaként 1999-ben megszületett ENSZ BT 1244-es határozata definiálja Koszovó státuszát: a határozat kimondja, hogy Koszovó Szerbia tartománya, ami fölött viszont Szerbia gyakorlatilag semmilyen fennhatósággal nem rendelkezik. A koszovói parlament azonban 2008 februárjában kikiáltotta a szakadár tartomány függetlenségét, amit az ENSZ 193 tagállamából 99 ismert el. A függetlenséget el nem ismerők között két ENSZ BT állandó tag (Oroszország és Kína) mellett 5 EU tagállam is szerepel (Románia, Szlovákia, Spanyolország, Görögország és Ciprus), de Románia máris fontolóra vette, hogy az új tényállásra tekintettel, esetleg módosíthat eddigi álláspontján.

Bár a megállapodás-tervezet pontos szövegét nem hozták nyilvánosságra, a kiszivárgott információk alapján úgy tűnik, Szerbia lemond Koszovó nemzetközi elszigetelésének politikájáról, ez pedig a legfontosabb jó hír Pristina számára, mert reményt ad arra, hogy meginduljanak a külföldi befektetések. A működő tőke eddigi hiánya jelentős gazdasági problémákat okozott Európa legfiatalabb állama számára. Koszovóba ugyanis a bizonytalan politikai helyzet és a bonyolult kockázatok miatt még az olyan, jelentős profittal kecsegtető iparágakba sem érkeztek befektetők, mint az energia szektor, pedig nagy mennyiségű, olcsón, külszíni fejtéssel bányászható lignit készlete miatt Koszovó az energiahiánnyal küszködő térség egyik jelentős energiaközpontja lehetne. A termelő vállalatokat pedig az ország határainak de facto blokádja tartotta távol: az EU piacai felé vezető természetes útvonalak mind Szerbián át vezetnek, Szerbia viszont adminisztratív intézkedésekkel megakadályozta a koszovói áruk tranzitját a területén keresztül.

Pristina annyiban kényszerült kompromisszumra, hogy lemondott területe egészének ellenőrzéséről: a szerbek lakta észak-koszovói járások gyakorlatilag kikerültek Pristina eddig is pusztán formális fennhatósága alól. Az Ibar-folyó által természetesen határolt terület Koszovó teljes területének 11 százaléka, az itt élő 40-60 ezer ember (95,5 százalékban szerbek) Koszovó lakosságának mindössze a 3-4 százaléka. A Kitekintőben annak idején részletesen le is írtuk: az észak-koszovói három és fél (azóta hivatalosan is négy) járásra Pristinának semmilyen befolyása sincs.

Pristina mellett ugyanakkor Belgrád is győztesnek érezheti magát. Ehhez persze az kellett, hogy egy elvesztegetett évtized „Kosovo je Srbija” doktrínája után átfogalmazzák a céljaikat. Ivica Dacic jelenlegi kormányfő, az előző kormány belügyminisztere már pár éve is pedzegette, hogy teljes Koszovó „megtartása” irreális, és kormányának inkább a koszovói szerbekre kellene fókuszálnia.

A tavaly nyáron megalakult új kormány (aminek Dacic pártja, az SPS továbbra is tagja maradt) már gyakorlatilag a tárgyalások újrakezdése óta azt kommunikálja, hogy a szerbek lakta terület autonómiája a célja.

Nos, ezt a célt sikerült is elérniük, ezért a megállapodást otthon is győzelemként lehet eladniuk. Nem teljesen világos még, mit jelent majd a négy járás „egyesülése,” ami a megállapodás-tervezetben szerepel, de várható, hogy széles jogköröket kapnak. Az már kiszivárgott, hogy a rendőrség és a bíróságok csak formálisan lesznek Pristina alá rendelve, azaz szinte maximális önállósággal rendelkezhetnek. A terület biztonságát sem a koszovói biztonsági szolgálatok, hanem a KFOR fogja felügyelni – erre a KFOR vezetése közvetlenül a tárgyalások lezárása előtt garanciát is vállalt.

A legnagyobb győzelem azonban alighanem hétfőn vár Szerbiára: bár elvileg április 16-ra kellett volna elkészülnie az EU országértékelésének Szerbia csatlakozási előkészületeiről, a megállapodás közelgő szelére jövő hétfőre, április 22-re  módosították a dátumot. A történtek fényében várható, hogy Szerbia újabb zöld lámpát kap, és kitűzik a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját. Ez a mérföldkő olyan siker lehet a Szerbiát nyár óta vezető kormány számára, ami enyhítheti a rossz szájízt, amit Szerbia történelmi tartományának elvesztése okoz.

A tárgyalási sorozat harmadik győztese az EU. A balkáni politikai rendezésben gyakran értetlenséggel, lassúsággal és következetlenséggel vádolt EU óriási fegyvertényt hajtott végre, hogy 2011. márciusában egyáltalán tárgyalóasztalhoz tudta ültetni a két állam képviselőit. A probléma összetettségéhez és regionális biztonságpolitikai súlyához képest rövid idő, mindössze két év alatt sikerült olyan megállapodást kidolgoznia és elfogadtatnia a két, élesen szembenálló féllel, amely – mivel mindkét fél veszteségeit minimalizálja, elérhető előnyeiket maximalizálja – akár fenntartható is lehet.

Nem állítható, hogy a jelenlegi megállapodás-tervezet egy csapásra minden gondot megold – Koszovó hivatalos ENSZ-tagságáig még hosszú az út, és az északi területeken kívül, többnyire enklávékban élő 60-80 ezres koszovói szerbség problémái is nyitottak, — de Dacic és Thaci kézfogása mindkét fél részéről valami új, a korábbiaknál racionálisabb és pragmatikusabb hozzáállás megszületését hirdeti.