Mehet a kukába a közép-afrikai béke

Mindössze két hónapig volt életben a François Bozizé kormánya és a Séléka lázadó szervezet közti béke a Közép-afrikai Köztársaságban. Az elmúlt napokban újult erővel támadó felkelők vasárnapra virradóra ellenőrzésük alá vonták a fővárost, Banguit, Bozizé meg nem erősített hírek szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságba menekült, Franciaország és az ENSZ pedig már szervezkedik.

Nincs se áram, se elnök, csak fegyverropogás

A közép-afrikai főváros, Bangui lakói órákon át tartó fegyverropogásra ébredtek vasárnap reggel. A városba benyomuló Séléka lázadó ernyőszervezet fegyveresei különösebb nehézségek nélkül értek el a központban található elnöki palotához, ahol viszont François Bozizé elnöknek már csak hűlt helyét találták. Az elnök távozását hivatalos forrásból is megerősítették, holléte azonban még találgatásokra ad okot. Egyes források tudni vélik, hogy Bozizé családjával együtt a Kongói Demokratikus Köztársaságba menekült, ezt azonban Lambert Mende kongói kormányszóvivő nem erősítette meg.

Azok, akik a menekülés helyett inkább a maradást választották, többnyire otthonaikban húzzák meg magukat, legalább addig, amíg a küzdelem hangjai elülnek. Ugyan a Séléka vezetői külön felszólították fegyvereseiket arra, hogy tartózkodjanak a fosztogatástól és a lakosok zaklatásától, ez nem akadályozza meg a kalandosabb lelkű helyieket abban, hogy ha már kimerészkedtek az utcára, akkor elemeljenek ezt-azt. Az már csak hab a tortán, hogy Bangui szombat óta sötétségbe burkolózik, miután a közeledő fegyveresek elvágták a főváros áramellátását.

Segítünk!

A Maliból való kivonulást tervezgető Franciaország 1200 katonája is gyorsan reagált, késlekedés nélkül megkezdték a bangui repülőtér biztosítását. Ez ugyan lehetővé tenné a külföldiek minél gyorsabb kimenekítését, az odaút azonban tartogat meglepetéseket: az ENSZ nélkülözhető személyzetét szállító buszt helyi fiatalok feltartóztatták, és azt kiabálták: „ha meg kell halni, együtt halunk meg”. Franciaország emellett kezdeményezte az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülésének összehívását is.Az ENSZ már akkor reagált a helyzetre, amikor a Séléka újból fegyvert ragadott, igaz, ekkor még csak „szokásos eljárásként” az ellenségeskedés felfüggesztésére szólította fel a szembenálló feleket. Amikor ez mégsem történt meg, akkor került a képbe a Közép-afrikai Köztársaságban, azon belül is Banguiban állomásozó 400 dél-afrikai katona. Az ő feladatuk eredetileg a közép-afrikai hadsereg kiképzésének támogatása lett volna, azonban a helyzet alakulása miatt ők is kivették részüket a város védelméből, amelyben többen életüket is vesztették.

Ha minden kötél szakad, akkor a katonai beavatkozásra is van jelentkező. A francia befolyást gyanakodva figyelő Dél-afrikai Köztársaság 2007 óta a Bozizé-rezsim lelkes támogatója, így szükség esetén jól képzett és felszerelt hadseregét komoly sikerrel tudná bevetni a lázadók laza szervezete ellen. Ez a lépés ráadásul beleillene azon törekvésébe, hogy az afrikai kontinens meghatározó hatalmává váljon. Dél-Afrika mellett pedig a Maliban is szerepet vállaló Csád katonái is jelen vannak az országban, így adott esetben még tovább szorulhat a hurok a Séléka fegyveresei körül.

Ha van rajta sapka, ha nincs

A lázadók eredetileg azért ragadtak fegyvert tavaly év végén, mert állításuk szerint a kormány megszegte egy korábbi békeszerződésben tett ígéreteit, miszerint pénzt és állást biztosít a fegyvert letevő milicistáknak. A Séléka karácsonyra eljutott egészen Bangui közelébe, de nem sokkal ezután meg is torpantak. A tárgyalások alatt Bozizé elnök kezdetben a foglyul ejtett lázadók szabadon engedését ígérte, de végül ennél sokkal nagyobb engedményekben állapodtak meg, amikor aláírták az egységkormány létrehozásáról szóló békeszerződést. Ennek értelmében az államfő és kormánya kitöltheti 2016-ig tartó mandátumát, utána viszont távoznia kell a hatalomból. A január 11-i megállapodás viszont nem volt hosszú életű, az egykori lázadók rövid időn belül azzal vádolták a kormányt, hogy nem tartja be az abban foglaltakat, illetve a dél-afrikai katonák hazaküldését és a milicisták hadseregbe történő integrálását követelték. A helyzet akkor várt menthetetlenné, amikor a feldühödött felkelők valamivel több mint egy héttel ezelőtt elfoglaltak két várost, majd megindultak Bangui felé.

A jelenlegi helyzet nem példa nélküli az ország Franciaországtól való 1960-as függetlenedése óta, az azóta eltelt időben gyakoriak voltak a puccsok és lázadások: François Bozizé maga is egy lázadó csoport élén került hatalomra 2003-ban.