Hiába népszerű Bugár, ha magyar

A jelenlegi szlovákiai politikai ellenzéknek nincs kimagasló vezére, aki valamilyen módon a többiek fölé magasodna, és az összetett ellenzéki csoportosulásnak afféle nem formális vezetője lehetne.

Bugár Béla viszont hiába szerepel folyamatosan az öt legmegbízhatóbbnak tartott politikus között. Etnikai hovatartozása miatt ugyanis nem tarthat igényt arra, hogy az ellenzék vezéralakja legyen, véli Pavel Haulík szociológus. Nincs itt senki olyasvalaki szerinte, mint korábban Iveta Radičová volt kormányfő, aki a népszerűségi lista élére tudna kerülni az ellenzéket képviselve. Ugyanakkor a másik oldalon Haulík szerint az ellenzék vezéregyéniségei sokkal gyakrabban szerepelnek a népszerűtlenségi lista élén.

A szociológus szerint az ellenzéki pártok (KDH, SDKÚ, SaS) egyetlen vezetőjére sem tekintenek úgy az ellenzéki szavazók, mint a legmegfelelőbb személyekre. „A felmérésünkben szerettük volna megtudni, hogy pártpreferenciákra való tekintet nélkül ki tudná a legjobban vezetni az adott pártot a választók szerint.”

A válaszadók mindhárom szlovák párt esetében lecserélnék a jelenlegi pártelnököket. Az SDKÚ-ban Lucia Žitňanskát frakcióvezetőt részesítenék előnyben Pavol Frešo pártelnökkel szemben. A kereszténydemokratáknál (KDH) a renitens, és a pártot feltehetőleg elhagyni készülő Radoslav Procházka lenne a nyerő a jelenlegi elnök Ján Figeľ-vel szemben, a liberális SaS-ben a pártalapító Richard Sulík kihívóját, Jozef Kollárt látnák szívesen a pártelnöki székben az ellenzéki szavazók. A különbségek azonban nem nagyok, 25-26 százalék szimpatizál a kihívókkal, 20 százalék a jelenlegi elnökökkel. „Ebből látszik, hogy a politikai pártoknak hiányzik egy markánsabb személyiség, mivel egyetlen vezető sem képes elég számú hívet meggyőzni arról, hogy ő a legmegfelelőbb” – véli Haulík.

Úgy látja, ebben az esetben az lenne a legjobb, hogy kiemelkedő személyiségek híján tandemek vezessék a pártokat. Ilyen ideális páros volt szerinte Mikuláš Dzurinda és Ivan Mikloš párosa, előbbi a politikai, utóbbi a gazdasági problémák embere. „Ez hosszú időn keresztül viszonylag jól működött” – tette hozzá Haulík. Meglátása szerint azonban éppen a kiemelkedő személyiségek hiánya lehet a katalizátora az ellenzéki szcéna átformálódásának, mivel a hagyományos pártok mintha valamiféle korlátba ütköztek volna, amelyen nem tudnak túljutni. Az egyik oldalon tehát adott egy erős, nagy párt, amelyet másikon sok kicsi ellensúlyoz, ezért ez utóbbinak a jelenleginél jobban működő modellt kell találnia a szociológus szerint.