Változóban a washingtoni politika?

A „fiscal cliff” tárgyalások során a két nagy párt szinte az utolsó pillanatig ragaszkodott elveihez, míg végül a költségvetési szakadék elkerülése érdekében a republikánusok engedtek a nyomásnak. Az adósságplafon megemelése során viszont már ők szeretnének irányítani, ehhez persze az elnöknek és a demokratáknak is lesz néhány szavuk.

A „fiscal cliff” tárgyalások valami olyat eredményeztek, amit a washingtoni politika már régen nem látott: határozott kétpárti szavazást mind a képviselőházban, mind pedig a szenátusban egy rendkívül fontos, ámde vitás ügyben. A kérdés most az, hogy a demokraták és Obama „kikényszerített” győzelme új kormányzási modellt vetít-e előre a következő évekre.

Republikánus alkufeltételek

A költségvetési szakadék elhárítása után Barack Obama elnök a beiktatási ünnepségére készül, a Republikánus Párt pedig újrarendezi sorait. A két nagy párt közötti alku azonban korántsem jelenti azt, hogy mostantól zökkenőmentes lesz az amerikai törvényhozás működése. „Továbbra is bizonytalanok vagyunk abban a tekintetben, hogy hogyan, és ha igen, akkor vajon milyen formában tud majd együtt dolgozni a két oldal” – nyilatkozta Tom Cole, republikánus politikus.

A Fehér Ház stratégiai elemzői már korábban jelezték: Obama újraválasztásával gyakorlatilag bebetonozhatja elnöki hagyatékát olyan jogalkotási győzelmekkel, mint például a bevándorlási törvény. „Egy évvel ezelőtt az, hogy a Republikánus Párt akár egy dollárnyi adóemelésbe is beleegyezzen, vágyálomnak tűnt számunkra” – mondta Dan Pfeiffer, a Fehér Ház kommunikációs igazgatója. „A republikánusok nem akartak háttéralkut, az elnök ezért az amerikaiak elé vitte a küzdelmet, kampányának egyik központi elemévé tette és arra kényszerítette a republikánusokat, hogy olyat tegyenek meg, amit sosem tettek volna. Nem ez a legjobb mód a kormányzásra, de ez volt az egyetlen elérhető lehetőség.”

A kudarc pedig főként a keményvonalas republikánusok számára volt kiábrándító. „Tudom, hogy sokunk keserű szájízzel távozott” – nyilatkozta Tim Huelskamp. A republikánusok azonban  ragaszkodnak ahhoz, hogy a mostani fiaskó csak egy „anomália” volt. Tom Cole amellett érvelt, hogy a republikánusoknak már korábban bele kellett volna egyezniük az adóemelésbe, hogy így készítsék elő a terepet 2013-ra, amikor széleskörű harcot vívhatnak majd a demokratákkal a kiadáscsökkentésekről. Cole azt jósolta, hogy a jövőben kiegyensúlyozott lesz a küzdelem a két nagy párt között a gazdasági kérdésekben, a demokraták azonban magabiztosan jelezték: szerintük erre kicsi az esély.

Az azonban biztos, hogy a következő nagy csata az adósságplafon megemelése mellett a kiadáscsökkentés körül lesz. A republikánusok szerint ebben a kérdésben a közvélemény az ő oldalukon áll, így a „fiscal cliff” tárgyalásokkal ellentétben most majd ők lehetnek az irányítók. „Itt az idő, hogy komolyan vegyük Washington kontroll néküli költekezését. Most erről fogunk majd vitázni, mi pedig felkészültünk erre” – mondta el Mitch McConnell, a szenátusi republikánusok vezetője.

A republikánusok magabiztossága a demokrata oldalon is kétségeket ébresztett. Számos liberális politikus – akik az elnököt gyenge tárgyalófélnek tartják – úgy gondolja, hogy Obamának nem lesz majd befolyása a tárgyalás menetére. Attól tartanak ugyanis, hogy ha a republikánusok megpróbálják az adósságplafon-tárgyalásokat arra használni, hogy saját követeléseiket – például a jogosultsági reformok szűkítését – érvényesítsék; akkor az elnök kénytelen beleegyezni mindebbe, ha egy újabb alkut akar.

Obama bekeményít

A Fehér Ház úgy tekint a most elfogadott „fiscal cliff” alkura, mint egy rövid távú győzelmre, ami hosszú távú következményekkel jár – a költségvetési szakadék fenyegető közelsége arra kényszerítette ugyanis a képviselőházi republikánusokat, hogy adják fel pártjuk legalapvetőbb álláspontjait. Az Obama adminisztráció kezdettől fogva úgy kezelte a tárgyalásokat, mint egy lehetőséget arra, hogy visszaállítsa renoméját. Mivel 2011-ben, amikor szintén az adósságplafon emeléséről tárgyalt egymással a két oldal, az elnök nem tudta teljes mértékben megvalósítani akkori elképzeléseit.

Az adósságplafon megemelésének kérdését Obama az előzetes tervek alapján a „fiscal cliff” problémájával együtt akarta megoldani. Fehér Házi források azt állítják, az elnök kitart az adósságlimit tárgyalásokon és nem engedni majd, hogy a republikánusok saját céljaik elérésére használják azt. A republikánusok ugyanis előzetes terveik alapján csak akkor járulnak majd hozzá az adósságplafon emeléséhez, ha Obama és a demokraták beleegyeznek a szociális programok jogosultsági körének felülvizsgálatába és a költségcsökkentésbe.

Fehér házi szakértők szerint a „fiscal cliff” tárgyalások során elért győzelem biztosíthatja a kormányzat számára, hogy azt a stratégiát folytassa a soron következő politikai harcokban, amelyet szeretne. Obama és a demokraták agresszív álláspontra kívánnak helyezkedni néhány kérdésben. Illegális bevándorlók millióinak nyitnák meg például a lehetőséget az állampolgárság megszerzésére, bár ez a konzervatívok számára is egyre elfogadhatóbb lépés lenne. John Boehner és más republikánusok is azt nyilatkozták, hogy mivel a 2012-es amerikai elnökválasztás során a párt gyászos teljesítményt mutatott a hispán szavazók körében, lazítanának álláspontjukon a bevándorlással kapcsolatos kérdésekben.

Összességében véve a demokraták heves republikánus ellenállásra számítanak a következő időszakban. Szakértők szerint viszont a második Obama-ciklus azon a hipotézisen nyugszik, hogy a képviselőházi republikánusokat meg lehet törni. Könnyen lehet azonban, hogy ha nem az Egyesült Államokat fenyegető költségvetési szakadék elhárításáról van szó, a republikánusok nem olyan könnyen adják fel elképzeléseiket.