A három európai „tenor” vette át a Nobel-békedíjat

Az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnöke vette át hétfőn Oslóban az EU nevében a 2012-es Nobel-békedíjat. A legtöbb uniós tagállam vezetője is részt vett az eseményen.

Herman Van Rompuy, az Európai Tanács, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság és Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke vette át hétfőn kora délután Oslóban az Európai Unió nevében a Nobel-békedíjat. A ceremónián egy sor uniós tagállam vezetője is megjelent, bár korántsem volt teljes a mezőny.

Angela Merkel, Francois Hollande, Mario Monti, Mariano Rajoy, Donald Tusk, Robert Fico, Bojko Boriszov és mások vettek részt a díjátadó ünnepségen, amit az oslói városháza feldíszített nagytermében rendeztek. Hiányzott viszont az európai vezetők közül többek között David Cameron brit-, Orbán Viktor magyar-, Petr Necas cseh- és Fredrik Reinfeldt svéd miniszterelnök, akik már korábban jelezték, hogy nem vesznek részt az átadóünnepségen. Magyarországot Áder János köztársasági elnök képviselte volna az ünnepségen, ám a mostoha időjárási viszonyok miatt a gépe nem tudott felszállni Németországból Oslóba.

Az előzetes megállapodás szerint a Nobel-békedíjat Martin Schulz, az EP elnöke, az oklevelet pedig a két másik intézmény vezetője vette át Thorbjörn Jagland, a norvég Nobel-bizottság elnökétől, aki ezt követően mondott üdvözlő beszédében felidézte az európai integráció fő állomásait, a második világháborútól kezdve napjainkig, különösen nagy figyelmet szentelve a német-francia megbékélésnek. A korábbi norvég miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az a politikai keret, amelyben az EU gyökerezik, ma fontosabb, mint valaha. „Nem abban a hitben gyűltünk itt össze, hogy az Európai Unió tökéletes” – vélekedett, arra buzdítva Európát, hogy tovább javítsa önmagát és folytassa történelmi küldetését.

A három uniós intézmény vezetője közül már csak kettő, Van Rompuy és Barroso mondott beszédet. Előbbi taps által többször is megszakított beszédében úgy vélekedett, hogy talán az Európai Unió nélkül is béke honolna most a kontinensen, de az biztos, hogy a békének nem ugyanaz lenne a minősége.

„A jelenlegi bizonytalan időkben a mai nap Európa és világszerte az Unió alapvető céljára emlékezteti az embereket: az európai nemzetek közötti testvériség folytatására most és a jövőben” – közölte az Európai Tanács elnöke, hozzátéve, hogy éppen ez az Európai Unió titkos fegyvere, jelesül az, hogy semmihez sem hasonlítható módon olyan szorosan összekapcsolja egymással az érdekeket, hogy a háború fizikailag lehetetlenné válik. „Az Unió a tökély szintjére vitte a kompromisszum művészetét. A győzelem vagy a vereség nem dráma. Az unalmas politika szerény ár, amit fizetni kell cserébe” – mutatott rá.

Van Rompuy szerint most egy másik történelmi küldetése van az EU-nak: megőrizni a békét ott, ahol béke van. „A történelem végül is nem egy novella, egy könyv, amit a happy end után becsukhatunk: teljes felelősséggel tartozunk azért, ami ezután következik”.

A belga nemzetiségű politikus emlékeztetett rá, hogy a kontinens 1945-ben a poraiból áll fel, 1989-ben pedig újraegyesült, és nagy potenciállal rendelkezik, hogy megújítsa önmagát. „A következő generációkra vár, hogy ezt a közös kalandot folytassák. Remélem, hogy büszkén magukra fogják vállalni ezt a felelősséget” – zárta szavait Herman Van Rompuy.

Az Európai Bizottság elnöke elmondta, hogy európaiak egymást követő generációi újra és újra megmutatták, hogy Európával a szabadságot választották. „Uniónk több mint államok társulása. Ez egy új jogrend, ami nem a nemzetek közötti erőegyensúlyon, hanem az államoknak a szabad döntésén nyugszik, hogy megosszák egymással szuverenitásukat” – mutatott rá.

José Manuel Barroso szerint az európai projekt egyedisége abban rejlik, hogy a demokratikus államok legitimitását a nemzetek feletti intézmények, az Európai Bizottság, az Európai Bíróság legitimitásával ötvözte. „Ma azt üzenem Önöknek, hogy számíthatnak erőfeszítésünkre a tartós békéért, a szabadságért és az igazságosságért folytatott harcban, Európában és az egész világon” – szögezte le a politikus.

A két politikus beszéde közül Van Rompuy-e tűnt szívhezszólóbbnak és személyesebb hangvételűnek. Nagy derültséget kiváltva például azzal illusztrálta Európa nemzeteinek mai összefonódását, hogy számos tengeri kijárattal nem rendelkező tagállam részt vesz a tengeri halászati kvóták megvitatásában, míg a zord északi államok politikusai hozzájárulnak az olívaolaj-szabályozás kidolgozásához.