Szűkszavú a jövőről Van Rompuy útiterve

Három szakaszban képzeli el a valódi gazdasági és pénzügyi unióra való áttérés forgatókönyvét az a jelentés, amelyet jövő héten vitatnak meg az EU-tagállamok vezetői. Herman Van Rompuy dolgozatában csak nagyon homályos utalás szintjén van jelen a hosszú táv és benne az adósságmegosztás.

Miként arról a BruxInfo néhány nappal ezelőtt hírt adott (lásd BruxInfo hétfői szám), az Európai Tanács elnökének gazdasági és pénzügyi integrációs útiterve három szakaszban képzeli el a projekt kiteljesítését.

Első szakaszban, 2012 és 2013 folyamán alapvetően a gazdasági kormányzás megerősítését célzó, már meglévő vagy jelenleg tárgyalt jogszabályi kezdeményezések elfogadásával és végrehajtásával araszolna előre Herman Van Rompuy dolgozata a hosszú úton, a költségvetési fenntarthatóság szavatolásával, valamint a bankok és az államadósság között kialakult ördögi kör megtörése révén.

Rövid távon ezért a gazdasági kormányzás erősítéséről szóló hatos jogszabályi csomag, az ezen is túlmutató kettes csomag és az idén tavasszal elfogadott fiskális paktum végrehajtása élvezne prioritást, és természetesen az egységes bankfelügyeleti mechanizmus elvileg az év végére ígért jogi kereteinek a lefektetése.

Az Európai Tanács a csúcson ezzel párhuzamosan a bankszanálási irányelvről és a betétbiztosítási rendszerről szóló jogszabályi javaslatok 2013. március végéig történő elfogadására sürgeti majd az uniós jogalkotókat. Ugyancsak a csomag része a tőkemegfelelési szabályok módosítása, a Bázel 3. egyezménnyel összhangban.

Végül, még mindig ebben a szakaszban, legkésőbb jövő év márciusában meg kell állapodni egy olyan operatív keretről, ami szavatolná, hogy ha egyszer a hatékony egységes bankfelügyelet megvalósul, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) egy szokványos döntést követően közvetlenül is feltőkésíthessen bankokat.

A második szakasz 2013-at és 2014-et öleli fel, és az egységes pénzügyi keret (más néven a bankunió) kiteljesítését, továbbá a növekedés és munkahelyteremtés nemzeti szinten történő előmozdítását tekintené fő céljának.

Ebben a stádiumban az első lépés, az egységes bankfelügyeleti mechanizmus meglétét és hatékony működését feltételezve egy „közös bankszanálási hatóság” létrehozása lesz, ami lehetőséget teremtene bármilyen bank kisegítésére, szanálására vagy rendezett felszámolására. Mihelyt a fentebb említett két irányelvet elfogadják, a Bizottság 2013 folyamán egy ilyen „egységes szanálási hatóság” felállítására tenne javaslatot az SSM-ben résztvevő országok számára. Ezt lehetőleg minél előbb el is kellene majd fogadni.

A csúcstalálkozóra készülő konklúziók BruxInfo birtokába került tervezete szerint a hatóság egy megfelelő és hatékony közös pénzügyi mechanizmust (ilyen megoldást) is magába foglalna, aminek teljesen összhangban kell állnia az egységes piaccal és nem vonhatja kétségbe a nem résztvevő tagállamok jogait.

A következő lépés, még mindig 2013-ban egy olyan keret kezdeményezése lesz, ami az európai szemeszter kontextusában lehetőséget biztosítana a nagyobb szerkezeti reformok előzetes ex ante koordinálására.

Az euróövezet tagjainak még a második fázis részeként kivétel nélkül szerződéses megállapodást kellene kötniük az uniós intézményekkel azokról a növekedést, foglalkoztatást és versenyképességet előmozdító reformokról, amelyek végrehajtására a szerződésben kötelezettséget vállalnak majd. Érdekesség, hogy Van Rompuy elképzelése szerint az eurózónán kívüli országok is beléphetnének ebbe a különálló megállapodásokon nyugvó szerződéses rendszerbe, amelyre a Bizottság 2013-ban készül javaslatot tenni.

A harmadik szakasz a 2014 utáni időszakot ölelné fel, és a gazdaságpolitikák fokozottabb összehangolását, valamint egy „közös stabilizációs funkció” létrehozását célozná meg.

A harmadik fázis általános célja a tagállami gazdaságok szuverenitásának európai szinten történő fokozatos egyesítése és ezzel egyidejűleg a tagállamok közötti szolidaritás megerősítése lenne. „Ez hosszabb időt vesz majd igénybe és szerződésmódosítással is együttjárhat” – áll a következtetések tervezetében.

Az integrációs pályának ebben a szakaszában még magasabb fokra kerülne a nemzeti költségvetéseket érintő közös döntéshozatal és a gazdaságpolitikák (főleg adózási és foglalkoztatási területen) fokozott összehangolása.

„Általánosságban, ahogy az EMU a mélyebb integráció felé halad, egy sor más fontos kérdést is tovább kell majd vizsgálni” – állapítja meg a dokumentum, hozzátéve, hogy az Európai Tanács az új Európai Parlament megválasztása és a következő Bizottság kinevezése után fogja megvitatni ezeket a kérdéseket.

Vagyis a végleges szakasz, ami időben a legtávolabbra esik, a legelnagyoltabb az útitervben, és nem tér ki külön az eurókötvényekre és az adósságmegosztás más módozataira, amit viszont a Bizottság múlt héten közzétett terve tartalmaz.

A jelentés végül a negyedik építőelemről, a demokratikus legitimitásról és az elszámoltathatóságról is szót ejt. Továbbra is abból indul ki, hogy a folyamat során végig az marad a cél, hogy a demokratikus ellenőrzés azon a szinten legyen, ahol a döntéseket hozzák és végrehajtják. Minden új lépést a gazdasági kormányzás megerősítésének irányába a nagyobb legitimitás és elszámoltathatóság felé tett lépésnek kell majd követnie.

A nemzeti parlamentek szerepe egyértelműen kiemelendő, tekintettel a költségvetési források mobilizálására és azért, mert a szerződéses megállapodásokat csak akkor lehet végrehajtani, ha az országok a magukénak tekintik azokat és számon is kérhetik a benne foglaltakat. Az Európai Parlament ellenőrző szerepének a megerősítése is kéz a kézben kell, hogy haladjon az integráció mélyülésével.

Az EP és a nemzeti parlamentek közötti együttműködés elmélyítését szolgáló új mechanizmusok is felvetődnek a dokumentumban. Ez például az EP és a nemzeti törvényhozások releváns bizottságainak tagjaiból álló képviselők konferenciájának formáját is ölthetné – áll az útitervben, aminek ez még nem a végleges verziója.