„Átírattam a házamat a macskámra”

Október 28-án parlamenti választásokat tartanak a szomszédos Ukrajnában. A tét az, hogy melyik párt alakíthat kormányt, ki határozza meg a jövőben Ukrajna politikai irányvonalát. Korábbi cikkeinkben már bemutattuk a legesélyesebb pártokat, ebben az elemzésben azzal foglalkozunk, hogy a pártok és képviselők milyen szlogenekkel, reklámokkal hirdetik magukat, s milyen technikákhoz folyamodnak, hogy lejárassák a másik oldalt.

Ukrajna hírhedt a meghökkentő választási kampányokról, a választók meggyőzésére használt sajátos lépésekről. Az, hogy idén, az új rendszer értelmében nem csak pártlistán lehet a Legfelsőbb Tanácsba (Verhovnaja Rada) bekerülni – visszaállították vegyes választási rendszert – némiképpen átformálta a választások előtt álló Ukrajna képét. Az egyéni képviselői mandátumokért küzdők akciói nemcsak megsokszorosítják a reklámok számát, hanem kreatív vagy éppen a kreativitásért kiáltó megoldásokat hoznak felszínre. Ahhoz, hogy valaki beülhessen a képviselői székbe nem (feltétlenül) elég jó pártkatonának lenni és némi szerencsével a párt erős kampányának köszönhetően listáról bekerülni a parlamentbe, most elengedhetetlenné válik a választókkal ápolt minél közvetlenebb kapcsolat és a személyes meggyőzőerő. Ennek hiányában pedig egy jó kampánystáb – azonban ezt nem mindenki engedheti meg magának.

Pártok és szlogenek

A választási kampány-időszak hivatalosan július 30-án kezdődött Ukrajnában, de a pártok már jóval korábban megkezdték önmaguk népszerűsítését, s biztos választóik mobilizálását.

A kormányzó párt, pártok természetesen helyzeti előnyt élveznek ilyenkor, saját forrásaik mellett nem hivatalosan, de a központi költségvetésre, s az adminisztrációra is támaszkodhatnak. Andrej Bicsenko politológus úgy fogalmaz, hogy a kormánypárt összes reklámja arról szól, hogy meggyőzze a választókat mindarról az előrehaladásról, amit maguktól nem éreznek. A siker privatizációja gyanánt a Régiók Pártja nyáron a futball EB-re elkészült 

„Stabilitástól – a jóléthez” – szól a Régiók Pártja szlogenje. Az egyesült ellenzék pedig „a megállítjuk őket” ígérettel veszi fel a plakátharcot. Az ellenzék számára, hogy a választók támogatását elnyerhessék, fontos, hogy határozottan elhatárolódjanak a jelenlegi vezetéstől. 

A legutóbbi felmérések szerint 7,8 százalékos támogatottságot élvező Ukrajna Kommunista Pártja nagyon erős kampánnyal készült, választási jelmondata:  „Hatalmat a millióknak, ne a milliomosoknak!” A föld, ipar és a munkanélküliség kérdésére koncentrál, az 1917-eshez hasonló szlogenekkel. „Visszaadjuk az országot a népnek!” –ígérik. A kommunisták vezetője, Pjotr Szimonyenko szerint gyakorlatilag minden politikai erő a kommunista párt jelszavaival próbál szavazatokat szerezni. Azonban a választások után senki nem csinál semmit – a kommunista párt az egyetlen, aki valóban kész végrehajtani az ígéreteket. „Ma már sehol Európában nem lehet letagadni, hogy a gazdaság fellendítésének általunk kínált modellje jelenti a helyes utat.”

Legkorábban az Ukrajna – Előre! párt kezdte el a választók győzködését – vagy egyszerűen létezésük ismertté tételét. Elemzők szerint Natalja Korolevszka pártja éppen ennek a korai kezdésnek köszönheti majd, ha sikerül átlépnie az öt százalékos küszöböt, ha a többi párttal együtt kezdi a kampányt, senki nem jegyzi meg nevét, hiszen programjában semmi egyedit nem kínál. A párt ismertségén persze az is sokat javít, hogy Ukrajna külföldön is jól ismert focistája, Andrij Sevcsenko csatlakozott a párthoz.

A 2012-es választási kampány kétségkívül legemlékezetesebb plakátját az egyesült ellenzék állította ki Dnyeprodzerzsinszkben. A plakát egyszerű, de közlendője mindenki számára érthető – csak egy tipikus „bábuska” szerepel rajta ölében egy macskával. Az egyetlen darab plakát akkor keltett csak feltűnést, amikor szemet szúrt a dnyeprodzerzsinkszi képviselőknek és eltávolíttatását kérték. „Amikor megtudtam, hogy az unokám a Régiók Pártjára adta a voksát, átírattam a házamat a macskámra”- jelenti ki a plakáton az öregasszony. A plakát és a mondat hamar felkapott lett és az interneten képek és fordulatok tucatjai jelentek meg – természetesen továbbgondolt formában.

Az ideális képviselő és az ideális nő

A Razumkov központ meglepő eredményeket hozó felmérése szerint az ideális képviselőjelölt férfi, jövedelme közelít az átlagpolgáréhoz, van jogi vagy üzleti tapasztalata, de nem részese semmilyen nagy üzletnek, vállalkozásnak és beszél ukránul. S mit kínáljon ez az ideális képviselő? A felmérés szerint a választók leginkább a nyugodt fejlődést és a (szociális) biztonság megvalósítását várják vezetőiktől. A fokozatos, s nem radikális reformoknak a társadalmi jólét megteremtését, az egyenletes fejlődést kell szolgálniuk. A képviselőknek inkább az Oroszországhoz, mint Európához történő erős kapcsolatokon kell munkálkodniuk, s biztosítaniuk kell – akár az energiafüggőség erősödése árán is – a gázár-stabilitást, és azt, hogy az ukrán maradjon az egyedüli államnyelv. 

Természetesen tökéletes képviselő nem létezik, azonban az idei választási kampány is szolgáltat komoly és kevésbé meggyőző jelölteket, megmosolyogtató és elgondolkodtató jelenségeket.

Sokak véleménye szerint egy párt és egy képviselő kampányából sem hiányozhat a korrupció ellenes harc ígérete. A nők sokkal tisztább kezű és megbízhatóbbak a politikában – vagy legalábbis annak hiszik őket – mint a férfiak. Ennek ellenére a 2012-es választásokon hétszer kevesebb nő indul, mint férfi, s ez 67–el kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. Ennek oka lehet a vegyes választási rendszer is, a pártok kevésbé indítanak szívesen hölgyeket a képviselői székért folytatott közvetlen harcba. Ennek ellentmond az, hogy egyes jelöltek éppen női mivoltukra építve szeretnének feltűnést kelteni. A Glavred által, a 2012-es kampány legemlékezetesebb pillanatairól készített összeállításban előkelő helyet foglal el Okszana Jurinyec, a rendes nő című kisvideója. Az UDAR lvivi jelöltje ebben a három percben igyekszik bemutatni, hogy milyen egy rendes, normális nő 2012-ben. A videó bátor válasz egy a Youtube-ra feltöltött gúnyolódó videóra.

Sportolók a ringben 

Az Ukrajnában rendezett Európa-bajnokság lecsengése után a sport továbbra is előkelő helyet kap a politikában. Andrij Sevcsenko a nyáron jelentette be, hogy sikeres futballista karrierjét politikaira cseréli. Csatlakozott az Ukrajna – Előre! párthoz, ahol Natalja Korolevszka után a második helyet foglalja el a pártlistán. Sevcsenko az ingadozó férfi választópolgárok szavazatát hozhatja a pártnak, s lehetséges, hogy éppen ez fogja segíteni az Ukrajna – Előrét, hogy át tudja lépni az öt százalékos parlamenti küszöböt.

Ukrajna másik sportoló politikusa, Vitalij Klicsko. Az ország erős embere 2010-ben alakította az UDAR (magyarul csapás) pártot. Kétségtelen, hogy mindkét jelölt népszerűségét elsősorban sportolói múltjának köszönheti, politikai tevékenységük sok támogatójuk szemében másodlagos lehet.

A választási kampány egyik, sok humoros bejegyzést kiváltó momentuma volt, amikor Sevcsenko kihívta Klicskót választási vitára. A vita a közvélemény szerint igen érdekes lehetett volna, azonban a bokszoló, nem ítélve egy súlycsoportúnak a két pártot visszautasította azt. Az obozrevatel.com által megszólaltatott Mihail Pogrevinszkij politológus ugyanakkor a vita felvetését Sevcsenko részéről sikeres húzásnak ítélte, hiszen így a két pártot, az (Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet felmérése szerint) alig 4-5 százalékot elérő Ukrajna – Előre! és a 11,5 százalékot elérő UDAR-t egy szintre emelte. Ugyanakkor, a norma szerint pártvezetőnek a pártvezetővel kellene megmérkőzni, tehát Korolevszkának kellet volna Klicskóval lefolytatnia a beszélgetést.

Felmerül a kérdés, hogy a sportolói karrierjük feláldozása után, politikai tevékenységüknek köszönhetően nem veszítik-e el népszerűségüket és tiszteletüket a polgárok szemében, ahogy az már nem egy politikai pályát választó sportolóval megtörtént.

Klónok harca

A választási kampány másik érdekessége az úgynevezett klónok megjelenése a mandátumokért folyó harcban. A klónok egyik vagy másik párt jelentősebb politikusaival egy családnevet, szerencsésebb esetben ugyanazon keresztnevet is viselő, általában függetlenként induló jelöltek. A módszer alkalmas a kevésbé figyelmes, kevésbé tájékozott szavazók megtévesztésére. 

A klónokat indíthatják ugyanúgy ellenzéki, mint kormánypártok is, de szinte kivétel nélkül biztosra mondható, hogy kinek áll az érdekében a „klónozott” politikus esélyeinek gyengítése. Sőt olyan szerencsés független polgárok is beadhatják indulásukat a képviselői mandátumért, akiknek a neve egybeesik valamely politikuséval – ők indulásukat egy jelentősebb összeg fejében később visszavonják.

A Polemika újságírója nem egy esetet gyűjtött össze, ahol valóban több azonos nevű induló szerepel majd a szavazócédulákon. Egyikük rendszerint egy ismert politikus, míg másikuk teljesen hétköznapi foglalkozással keresi a kenyerét, vagy akár nyugdíjas vagy munkanélküli – s ezt a jövedelmét egészítheti ki most a választásoknak köszönhetően. A 91-es számú kijevi választókörzetben a pártoknak sikerült két Bojkót indítani két Poplavszkij ellen.

Bár Alekszandr Csernyenko, az Ukrán Választási Bizottság elnöke tagadta, hogy a klónok századszavazatok eltérítésével valóban befolyásolnák a választások kimenetelét, a Polemika elemzése szerint az ilyen trükkök akár 15-20 százalékos szavazatvesztést okozhatnak az ikret kapott jelölteknek.

Kampány az interneten

A politikai pártok és képviselőjelöltek először most, ebben a kampányban kezdtek  aktívan befektetni a közösségi hálókon való megjelenésbe, de az elemzések szerint ennek hatása meglepően kicsi volt. Az ukrán Facebook-használók számához képest, a pártok oldalait kedvelők száma elenyésző – a Régiók Pártját kevesebb mint hétezren, a Batykivscsinát kicsit több mint 18 ezren ’lájkolták’, az oldalakat rendszeresen látogatók száma ennél jelentősen kevesebb. Dmitrij Golubov politológus szerint a viszonylag gyenge internetes kampány az egyéni választókörzetek visszaállításának is köszönhető – itt a választók meggyőzésének más, sokkal hatékonyabb eszközei vannak.

Az internetes megjelenés ma még csak kiegészítő kelléke a kampánynak, hiszen a világhálót használó választók csoportja mind korban, térben és jövedelemben korlátozott. Az ukrán lakosság 30 százaléka rendelkezik csak internet-hozzáféréssel. Azonban ahogy az Izvesztyija fogalmaz, a biztos, lojális, kiszámítható és egyszerűen “megvásárolható”választók generációja lassan kihal. De nemcsak a választók nem használják az internetet politikai preferenciáik kialakítására, hanem, ahogy a politológus Tarasz Berezovec is rámutat, sokszor maguk a politikusok is „net-nyugdíjasok”, nem bíznak eléggé a modern technológiákban. S az internet veszélyes fegyver: aki jól használja, jó kapcsolatot alakíthat ki választóival, fórumot szerez gondolatai megismertetéséhez, s nem utolsó sorban visszacsatolást is kap. De ez könnyen visszafelé is elsülhet – nagyon könnyű inkompetensnek bizonyulni egyes kérdésekben, sőt a konkurens pártok előszeretettel alkalmaznak komolynak látszó, állandó hozzászólókat, s trollokat is.

Lejárató kampányok 

Sőt a negatív kampány kedvelt felülete a világháló: a Régiók Pártja frakcióvezetőjének, Alekszandr Jefremovnak több hónapjába került, amire sikerült eltávolíttatnia az ő „személyes profilját”, melyet egyértelműen hitelrontásra hoztak létre ismeretlenek – számolt be a Fókusz magazin. De ehhez hasonlóan az interneten megjelentek Vitalij Klicskót a 90-es évek nagy bűnözőivel ábrázoló fotók is. 

De 2012 legnagyobb lejárató kampánya az ex-miniszterelnök ellen indult. Tavasszal az állami televízióban egy nagy botrányt kiváltó felvételt adtak közre, amelyen a börtönben éhségsztrájkot folytató Julia Timosenkóra és ügyvédjére nagyban hasonlító pár csókolózik a börtönben. Az ellenzék természetesen tiltakozott és a videó eltávolíttatását követelte. A felvétel a közösségi videó-megosztó oldalon mind a mai napig megtalálható.

Ma a negatív kampány erejét a többségi választási rendszer visszaállítása tovább erősíti, hiszen egyes körzetekben több jelölt indulva, sokkal nagyobb harcot kell vívni a képviselői posztért – s ebben a harcban közel minden megengedhetővé válik. Éppen itt népszerű fogás az, hogy a választás előtti napokon szórólapokon tájékoztatják a választókat arról, hogy egyik vagy másik jelölt visszalépett az indulástól – vagy ennél még hatásosabban – megnevezik, hogy a jelölt kinek a javára tette ezt.

Bár a kampány során a képviselők gyakran használják a fekete PR különböző technikáit, hatásfokuk egyre kisebb. Tarasz Berezovec politológus szerint a választók mára már tisztában vannak ezekkel a fogásokkal – így egyre nehezebb őket ilyenekkel megvenni. Ma a lejárató kampányokat nem arra használják, hogy megváltoztassák a választók gondolatait, hanem sokkal inkább arra, hogy lefoglalják a konkurens jelöltet és kampánystábját. A negatív kampány gépzete igazán csak most, a választások előtti napokon indul be – így a befeketített jelöltnek nem marad ideje tisztára mosnia magát vagy ellenkampányt indítani.