Kezdődhet az alkudozás a kohéziós politikáról

Értelmetlennek tartja az Európai Parlament regionális politikai szakbizottsága a makrogazdasági feltételrendszerhez kötni a felzárkóztatást célzó uniós támogatásokat. A szakbizottság szerdán szavazott a 2014 és 2020 közötti kohéziós politikai keretről szóló jelentésekről és csütörtökön meg is kezdte az egyeztetést a Tanáccsal és a Bizottsággal a témában.

Hat órán át tartó szavazási procedúra végén szerda este elfogadta az EP regionális szakbizottsága azokat a jelentéseket, amelyek a 2014 és 2020 közötti kohéziós politika szabályait rögzítik. Az általános politikai kereteket rögzítő rendelettervezetről és az öt különböző pénzügyi alapról készült jelentéshez több mint 3300 módosító indítványt nyújtottak be a képviselők.

A szakbizottsági jelentések megszavazása után már csütörtökön megkezdődtek az egyeztetések a Parlament, a Tanács és a Bizottság között a politika jövőbeni kereteiről. Danuta Hübner, a testület elnöke szerint a cél, hogy az év végéig megszülessen a végleges politikai megállapodás. Constanze Krehl (német szociáldemokrata), az általános rendelettervezet társszerzője ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a szabályok lefektetésének csak akkor van értelme, ha elegendő forrást biztosítanak a kohéziós politika számára. Azért szállt síkra, hogy 2014 és 2020 között a kohéziós politikára fordítandó források ne csökkenjenek a jelenlegi hétéves időszakhoz képest.

Danuta Hübner elmondta, hogy az EP egy olyan jövőbeni regionális politika alapjait vetette meg, ami befektetésekre fordítja le az EU2020 gazdasági stratégiát, egy tényleges beruházási tervet vázol fel az EU egésze számára, gondoskodik az Unión belüli nagy versenyképességi különbségek csökkentéséről, könnyíti és rugalmasabbá teszi az alapok kedvezményezettjei számára a források lehívását.

Lambert Van Nistelrooij (holland néppárti), az általános rendelet társszerzője hangsúlyozta, hogy a parlamenti szakbizottság olyan kohéziós politikát javasol, ami valamennyi európai régió számára elérhető; korszerűsíti az EU2020 stratégia végrehajtására szolgáló eszközöket; lehetőséget nyújt a különböző alapok ötvözésére; új eszközöket vezet be az EIB által menedzselt kockázati tőke bevonásával; és elutasítja a kohéziós politika renacionalizálását.

„Nyolc hónapos előkészítő vitát követően erős mandátumot kaptunk arra, hogy egy új, modern kohéziós politikáért harcoljunk a Tanáccsal. Egyszerűbbé és könnyebbé tettük a felzárkóztatási politikát” – jelentette ki Constanze Krehl.

A parlamenti álláspont egyik legfigyelemreméltóbb eleme annak a rendelkezésnek az elvetése, ami lehetővé tenné, hogy a költségvetési házi feladataikat nem az elvárásoknak megfelelően elvégző tagállamokat a kohéziós és strukturális alapok megvonásával szankcionáljanak. Van Nistelrooij szerint ez ellen szól, hogy a kormányok hibáiért nem lehet a régiókat és a városokat büntetni. Danuta Hübner úgy vélte, hogy az ilyenfajta feltételesség jogi zűrzavarhoz vezetne a beruházási ciklus során. A lengyel néppárti képviselő azért sem tartaná ésszerűnek a makrogazdasági kondicionalitást, mert ez szerinte aláásná azt a biztonságot, ami a bankok és a magánbefektetők számára szükséges feltétele a projektekbe való bekapcsolódásnak. „Egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy a politika bűnhődjön” – tette hozzá.