Rendőri brutalitás Zambiában: mindig így lesz?

Tíz hónapja, hogy elsöprő választási győzelmet aratott Michael Sata. A kontinens egyik legstabilabb országának tartott Zambiában a Global Voices vont mérleget a hivatalban töltött nyolc hónapról.

Az ellenzéki évek alatt maga is rendőri túlkapások áldozata volt, így a zambiaiak joggal remélték, hogy a változás szele a rendvédelmi szervek munkáját is eléri majd. Sata első döntését, hogy tudniillik női rendőrfőkapitányt nevezett ki, örömmel fogadták a választók. A korábban hatalmon, most ellenzékben lévő Többpárti Demokráciáért Mozgalom (Movement for Multiparty Democracy, MMD) hívei által szervezett tüntetésen a fegyvertelen fiatalok leverése érdekében a rendőrség azonban ismét brutális eszközökhöz folyamodott.

„Vannak dolgok, amik nem változnak” – vélik rezignáltan a változás reményét feladni látszó zambiaiak. Olaj volt a tűzre a rendőri vezetés retorikája is, amely szerint az engedély nélkül demonstrálók a „csatatéren” találják majd szembe magukat a karhatalommal. Mindeközben gyakoriak az áramszünetek és energia kimaradások még a fővárosban is; az új alkotmányt – sokan úgy érzik, hogy – a szélesebb rétegek bevonása nélkül tárgyalja a politikai vezetés; illetve szemet szúró Sata feltűnően szoros barátsága a zimbabwei Robert Mugabéval.

A kormány viszonylag könnyedén hárítja el az őt érő kritikákat. A jó szomszédpolitikára törekvő Sata szerint nincs mit csodálkozni azon, hogy történetesen zimbabwei szomszédjukkal is rendezett viszonyt ápolnak. „Dél-Afrika is partnere Zimbabwénak” – példálózik a kormányzat, hozzátéve, hogy a választások óta eltelt csekély idő aligha elegendő radikális változások véghezviteléhez.