Sokkoló emberkereskedelem az Európai Unióban

Egyre nagyobb mértéket ölt egyes európai uniós országok cigány lakossága körében az emberkereskedelem. Gyerekeket és fiatal nőket adnak el nyugat-európai országokban szervezetten működő bűnöző csoportoknak. A délkelet-európai országok közül Bulgáriában, Görögországban, Romániában és Olaszországban kiterjedt hálózatok jöttek létre, amelyek fő tevékenysége a cigányok „exportálása” a fejlettebb, liberálisabb nyugat-európai célpontokba.

Bulgáriában egyre aggasztóbb mértékeket ölt az emberkereskedelem és az embercsempészet jelensége. Az elmúlt esztendőben 5-6 ezer bolgár állampolgár lett áldozata ennek a bűnténynek, a rendőrség a nemzetközi szervezett bűnözői csoportok áldozatainak alig 10 százalékát tudja kimenteni. Az eladott, vagy elrabolt személyek többsége a legszegényebb társadalmi rétegekből kerülnek ki, ezek aránya különösen magas a cigány származásúak között. Az elmúlt hónapokban számos bolgár sajtóorgánum eredt a Bulgáriából és a Balkán más országaiból kiinduló kereskedelmi és csempészeti útvonalnak a nyomába.

Az áldozatokat gyakran saját családjuk adja el néhány ezer euró értékben a bulgáriai összekötő személynek, aki a tranzakció lebonyolítása után megszervezi a határon keresztüli kiszállítást. Az eladott, avagy valamilyen módon megzsarolt személyeket leggyakrabban Görögországon, vagy Olaszországon át juttatják valamelyik nyugat-európai országba. A fiatal nőket leggyakrabban prostitúcióra kényszerítik, a nemzetközi hálózatok nagyon hatékony módszereket dolgoztak ki áldozataik félelemben tartására. A még tizenéves lányként eladott prostituáltak általában nem mernek kapcsolatba lépni a helyi rendőrséggel, kerítőik és fogva tartóik lelki terrornak vetik alá őket. A külföldi hatóságoknak gyakran szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy a prostituáltak jobban félnek tőlük, mint fogvatartóiktól. A kiszabadított személyek közül többen úgy magyarázták ezt a viselkedést, hogy kerítők gyakran már az elrablás első napjától azzal félemlítik meg őket, hogy a rendőrség szerves része a hálózatnak. A nevüket titokban tartó kimenekített nők szerint a lányok jobban félnek a helyi börtönöktől, mint a prostitúciótól.

A folyamat legbelsőbb részleteit ismerő szakértők szerint az embercsempészek számos fortélyhoz folyamodnak annak érdekében, hogy megtévesszék a helyi hatóságokat. „A szervezet tagjai néha feleségül veszik a kevésbé rentábilis, avagy kiemelt kockázatot jelentő prostituáltakat, ezzel szinte lehetetlenné válik leleplezni a prostitúciót” – írja a bolgár Dnevnik napilap. A családi „vállalkozásoknál” a közös pénznek az eredetét nehéz kideríteni és a házastársak sem tanúskodhatnak egymás ellen. A legtöbb áldozat iskolázatlanul kerül ki az idegen környezetbe, ahol a nyelvtudás és a jogi ismeretek teljes hiánya megpecsételi sorsukat, egyesek egészségügyi panaszt szimulálva próbálnak elmenekülni, de legtöbbször csak még szigorúbb és sanyarúbb körülményeknek vetik alá őket.

Németországban, a Benelux államokban, Svájcban, Franciaországban és Nagy-Britanniában óriási a kereslet a kelet-európai nők iránt. A fogságban lévő lányok egy része teljesen beletörődik sorsába, egyesek kábítószerfüggők lesznek, mások pedig szégyellnék, ha vissza kellene térniük ismerőseik közé. A legsúlyosabb azon gyerekeknek a sorsa, akiket saját szüleik vagy közeli rokonaik adtak el emberkereskedőknek, nekik a visszaút is el van vágva. Bulgáriában a legtöbb cigánygettóban felütötte fejét ez a probléma – a nagyobb cigánylakossággal rendelkező városokban, mint például Szlivenben, Plovdivban vagy Szófiában a fiatal lányok könnyedén találhatnak összekötő személyt, aki megszervezné a külföldi „munkát”. A saját belátása alapján prostituáló lányok száma is drasztikusan megugrott az elmúlt években – sokan a kilátástalan életszínvonallal, avagy a „családjuk érdekében hozott áldozattal” magyarázzák döntésüket.

A bolgár prostitúció eléggé szem előtt lévő jelenség. A balkáni ország törvényei tiltják a legősibb mesterséget, mégis elég a Szófiát elkerülő körgyűrűn végigutazni és kilométerenként lehet kuncsaftokat kereső lányokra bukkanni. A társadalom morális határain kívül eső csoportjában is kialakultak a vagyoni alapon elkülönülő kasztok. A legjobban kereső elit prostituáltak havonta 1-2 üzleti partnerrel is többet keresnek, mint a legszorgalmasabb, utcán dolgozó sorstársaik bármelyike is. A jól kereső, elitréteg tagjai egy hónap alatt akár több mint 10 ezer eurót is meg tudnak keresni, amíg a külföldön dolgozó átlaglányok 3-4 ezret keresnek. A prostitúció jelentős részét képezi le a bolgár maffia hagyományos tevékenységeinek, a legkomolyabb pénzbeli bevételi források közül a fegyverkereskedelemmel és a kábítószerek forgalmazásával is felveszi a versenyt.

A bolgár emberkereskedelem rendkívül innovatív ágazata az illegális üzleteknek – az európai igényekhez rendkívül gyorsan tud igazodni, ezt legszemléletesebben az újszülött csecsemőkre szakosodott iparág fejlődése mutatja. Görögországban rendkívül keresettek a kisfiúk és az ottani meglehetősen liberális törvények lehetővé teszik a szinte akadálytalan gyerekárusítást. Terhes bolgár állampolgárságú nők Görögországba utaznak, hogy ott szüljenek, ezt követően görög állampolgárságú férfiak tanúsítják, hogy övék az újszülött – ez elég ahhoz, hogy a gyerek külföldön maradhasson. A bolgár rendőrség értesülései szerint egy kisfiú piaci ára Görögországban elérheti a 35 ezer eurót, egy kislányé pedig a 20 ezer eurót. Az anyák leggyakrabban az árnak alig 10 százalékát kapják kézhez, a rendőrség pedig csak akkor szerez tudomást az ilyen kifizetésekről, ha valamelyik fél kevesebb pénzt kap és feljelentést tesz ennek nyomán.

A mennyasszony-kereskedelem is probléma a térségben. Számos fiatal nőt (egyes esetekben kislányokat) mennyasszonyként adnak el muzulmán férfiaknak. A nőket iráni, iraki, afgán, nigériai, török és ciprusi állampolgároknak ajánlják, akik jelentős összegek kifizetésére is képesek ennek érdekében. Nem csak nőket, de néha még férfiakat is exportálnak szexuális ellenszolgáltatások céljából olyan személyeknek, akik csak nehezen (vagy egyáltalán sem) tudnák kielégíteni vágyaikat saját országuk szigorú, vallási törvényei miatt.