Patthelyzet az olasz reformpolitikában

Mario Monti olasz kormányfő a napokban a távol-keleten tartózkodik a szöuli nukleáris biztonsági csúcstalálkozón, a külpolitika helyett mégis mindenki az olasz belpolitikára figyel. Bár Monti maga mögött tudhatja az Európai Unió támogatását, Barack Obama szimpátiáját, s jelenleg éppen a távol-keleti befektetőket próbálja meggyőzni az olaszországi beruházások előnyeiről, a munkaügyi reform körüli vita nem csendesül. A kormányfő és a változások ellenzői kontinenseken át üzentek egymásnak a reform körüli vita újabb fázisában. 

A mostani krízissel kapcsolatban Szöulban Monti azt nyilatkozta, hogy kormányának nem az a legfontosabb, hogy minél tovább maradjon hatalmon, ennél sokal ambíciózusabb célt tűztek ki maguk elé; nevezetesen azt, hogy jó munkát végezzenek. Ha azonban az olasz társadalom nem érzi magát késznek a társadalmi és politikai erőforrásaik alapján arra, amit Montiék jó munkának tatanak, akkor nem fogják azt kérni, hogy kihúzhassák megbizatásukat a következő választáskig – közölte a La Repubblica című olasz napilap. 

A bejelentés távolról érkezett, mégis nagy port kavart. Elsa Fornero a munkaügyi miniszterasszony továbbra is kiáll amellett, hogy párbeszéd kell a reformmal kapcsolatban, módosítások lehetségesek, de nem szabad hagyni, hogy a sok megalkuvás miatt célját és értékét veszítse a reform. A szakszervezetek hallani sem akarnak az elbocsájtások könnyebbé tételéről és sztrájkokat helyeztek kilátásba, vasárnaptól pedig az egyházat is maguk mellé kívánják állítani. Monti azóta finomított kijelentésén, és Tokióban már azt nyilatkozta, hogy bizakodó, mert az olaszok többsége akarja a reformokat, mert belátják, hogy ez egy fontos lépés a munkaválalók érdekében. Hozzátette: reméli, hogy még nyár előtt sikerül megoldást találni. A kormányt az Unió és Giorgio Napolitano olasz államfő támogatja, a belpolitikában azonban bizonytalankodnak. A Demokrata párt például már szintén a szakszervezetekkel ért egyet, és ha nem is azonos mértékben, de módosításokat javasol.