A szociális partnerek is segítenének a munkahelyteremtésben

A foglalkoztatás bővítése áll az európai munkaadók és a munkavállalók hároméves munkaprogramjának középpontjában, amelyet a közelmúltban fogadtak el a szociális partnerek. A munkaterv bemutatóján elhangzott, 18 millió munkahelyet kellene teremteni 2020-ig ahhoz, hogy teljesüljön a 75%-os foglalkoztatási cél.

Nyolc pontból álló, ambiciózusnak értékelt munkaprogramot fogadtak el a napokban az európai munkaadói és munkavállalói szervezetek. A szociális partnerek 2012-2014 között a munkahelyteremtést tűzték ki legfőbb céljuknak, és mint hangsúlyozták, a következő években mindent ez alá kell rendelni.

A legnagyobb európai munkaadói szervezet főigazgatója emlékeztetett arra, hogy 17,6 millió munkahelyet kellene teremteni 2020-ig az Európai Unióban ahhoz, hogy megvalósuljon a 75%-os foglalkoztatási szint elérését célzó EU-vállalás. Philippe De Buck szerint jelenleg több mint 23 millió állampolgárnak nincs munkája az EU 27 tagországában, a munkanélküliség szintje a ’90-es évek eleje óta most a legmagasabb.

A munkahelyteremtés szükségességében igen, ennek alapelveiben viszont kevéssé értenek egyet a munkaadók és a szakszervezetek: míg előbbiek a rugalmasabb foglalkoztatást, és a belső piac kiterjesztését szorgalmazzák, akár a szociális biztonság csökkentésével is, a szakszervezetek a munkavállalók minél nagyobb jogbiztonságát hangsúlyozzák – derült ki a nyilatkozatokból.

A szociális partnerek ezen belül is a fiatalok (18-25 év közöttiek) foglalkoztatási problémáira fókuszálna, a fiatalok ötöde ugyanis nem dolgozik. De Buck elmondta, hogy a szociális szektor még ebben az évben kidolgoz egy keretstratégiát a fiatalkori foglalkoztatás bővítésére, és tagállamokra lebontott ajánlásokat fogalmaz majd meg konkrét intézkedéseket javasolva.

A BusinessEurope főigazgatója elmondta azt is, hogy a munkaadók és a munkavállalók átfogó elemzést készítenek az európai munkaerőpiac működéséről, hiányosságairól, lehetőségeiről. Philippe De Buck kifejtette, „szeretnénk megérteni, hogy egyes országok miért tudtak rugalmasan, minimális veszteséggel átevickélni a válságon, másoknál pedig miért volt a krízisnek katasztrofális hatása a munkaerőpiacra”.

„A tagországok tényleg teremtenek munkahelyeket? Milyen eredménnyel? Mi van a gyengébb országokkal? És mindennek milyen hatása van Európára?” – sorolta a kérdéseket az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) főtitkára, aki szerint az elemzés, és a tagországoknak, valamint az EU intézményeknek készítendő ajánlások erre is választ adnak majd.

Bernadette Ségol kiemelte a nők esélyeinek növelését, mint a közös gondolkozás újabb állomását. A munkaprogram része a nemek közötti egyenlőség elősegítése. Ennek kapcsán a fő cél a férfiak és a nők bérkülönbségeinek a csökkentése, ehhez a 2005-ben kötött szociális megállapodás szolgáltat majd alapot. A BusinessEurope főigazgatója azt mondta, megpróbálnak majd összeállítani egy olyan eszköztárat, amellyel meg lehet valósítani a 2005-ben meghatározott célokat.

Hangsúlyozni szeretnék a szervezetek az oktatás, és az élethosszig tartó tanulás fontosságát is. Bár 2002-ben közös akciótervet fogadtak el erre vonatkozólag a felek, de azóta – mint hangsúlyozták – új kihívásként merült fel a a gazdaság környezetbarátabbá tétele, amely új készségeket kíván, és az idősebb állampolgárok képzése és átképzése is az eddiginél komolyabb problémákat vet fel, ráadásul a szükség is egyre nagyobb erre. Konkrét intézkedéseket ígértek a munkaadók és a munkavállalók ezen a területen is.

Kiemelt pont a munkatervben a mobilitás és az úgynevezett gazdasági migráció. A bevándorlás kedvező gazdasági hatásait csak „az egyre gyarapodó idegengyűlölő, populista és demagóg hangok csorbíthatják” – fogalmazott az ETUC főtitkára, aki szerint a bevándorlókat, akik dolgozni szeretnének jobban kell integrálni a munkaerőpiacba.

A munkaadók és a munkavállalók kiálltak a szociális párbeszéd intézménye mellett. Elismerték, hogy az egyeztetési fórumokat, és a szociális párbeszéd egyes formáit fejleszteni és javítani kell, főleg, néhány tagországban. Ettől függetlenül a BusinessEurope és az ETUC vezetői fontosnak tartották, hogy továbbra is legyen beleszólásuk az európai uniós döntéshozatal folyásába. Szerepet akarnak a szociális partnerek a gazdasági kormányzás jogszabályainak kialakításában is, ezért hangsúlyozták, hogy fenn kell tartani a szociális csúcstalálkozók intézményét, amikor az EU intézmények egyeztetnek a gazdaságpolitikai intézkedésekről a szociális szervezetekkel.

A felek kifejezték azt is, hogy erősíteni kell a partneri szociális szervezetek kapacitásait, különösképpen azokban az országokban, ahol éppen kialakulóban van a demokratikus állam. A munkaadók és a munkavállalók meg fogják vizsgálni annak lehetőségét, hogy az Európai Szociális Alap forrásait hogyan lehetne felhasználni nemcsak számukra, de azoknak a tagállamoknak is, amelyekben gondok vannak a szociális párbeszéddel, „különösen Közép- és Kelet-Európában” – utalt rá a szakszervezeti szövetség főtitkára.

A BruxInfo kérdésére Bernadette Ségol elmondta, bár az EU intézmények és a tagországok elkötelezettek a gazdasági növekedés beindítása és a szociális modell fenntartása mellett, „egyelőre nem látunk olyan konkrét intézkedéseket, amelyek ellentételeznék a tagállami megszorításokat”. A szakszervezeti vezető szerint a megszorítások nem érik el a céljukat, „elég csak Spanyolországra és Görögországra nézni, ráadásul Portugáliában és Írországban sem javult a helyzet” – tette hozzá Ségol.

A szakszervezetek ismét a pénzügyi tranzakciós adó és az eurókötvények mielőbbi bevezetését szorgalmazzák.