Elnökválasztás: központban a gazdagok adói

Az amerikaiak többsége nem emelné a jelenlegi 30 százaléknál magasabbra a legvagyonosabbak adóit, hanem inkább csökkentené azokat – derül ki egy friss felmérésből. Barack Obama ugyanakkor a költségvetés egyensúlyba hozását és az általa kialakított jóléti rendszerek növekvő kiadásainak fedezését elsősorban a gazdagabbak terheinek fokozatos emelésével képzeli el. A republikánus elnökjelöltek terveit ezzel szemben éppen a kormányzati kiadások lefaragása és drasztikus adócsökkentés jellemzi. Sőt Ron Paul teljesen eltörölné a személyi jövedelemadót.

A leggazdagabbak nagyobb arányú közteherviselésének követelése minimum a Wall Street-i tüntetők felbukkanása óta központi témája az amerikai közéletnek. Az Occupy mozgalmárai után éppen annak a bizonyos “egy százaléknak” a jeles képviselője, Warren Buffett állt ki a legvagyonosabbak adóinak emelése mellett, miután nonszensznek nevezte, hogy titkárnője több adót fizet nála. Obama pedig nem szokta az ilyen ziccereket kihasználatlanul hagyni, február elején bejelentett új gazdasági terve szerint jövőre már minimum 30 százaléknyi adót fizetnek majd az évi egymillió dollárnál többet kereső amerikaiak.

Azonban nem csak a „Buffett-szabály” hatálya alá esők pénztárcája sínyli meg az elnök deficitcsökkentést előirányzó középtávú tervét, hanem a 250 ezer dollárnál magasabb éves jövedelemmel rendelkező családok adókulcsai is jelentősen növekedhetnek, sőt akár a 40 százalékot is elérhetik a következő évtizedben. Obama szanálási tervében védelmi kiadások jelentős csökkentése mellett szerepel a bankok és olajvállalatok nővekvő megadóztatása, az egyes iparágakra vonatkozó kedvezmények megszüntetése és a multinacionális válallatok külföldi jövedelmeinek megcsapolása is. Az adók növelésére Obama rendszerében azért van szükség, mert azok nélkül nem lehetne fenntartani a szövetségi társadalombiztosítási és oktatási programokat, köztük az elnök szívügyének számító ObamaCare-t, ami a számítások szerint a következő esztendő végére már 1000 milliárd dollárjába kerül majd a központi költségvetésnek.

Két, a napokban napvilágot látott felmérés is azt sejteti, hogy a lakosság nagyobb része viszont nem feltétlenül az adók növelésében látja a költségvetés rendbetételének megoldását.  Az AP/Gfk közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak 65 százaléka ugyan támogatja a „Buffett-szabályt”, azonban 56 százalék nem az adók növelését, hanem inkább a kormányzati kiadások csökkentését tartja jobb gyógymódnak a büdzsé egyensúlyban tartásához. A The Hill felmérése szerint pedig az amerikaiak háromnegyede a leggazdagabbakra sem vetne ki 30 százaléknál magasabb adókat, sőt a megkérdezettek 61 százaléka a 25 százalékos vagy az alatti kulcsot tartaná optimálisnak. Mindössze négy százalék gondolja úgy, hogy a 250 ezer dollár felett keresők számára a 40 százalékos hozzájárulás a megfelelő adókulcs.

A republikánus jelöltek a költségvetés szanálását pont fordítottan képzelik el, mint Obama, azaz a kiadások és az adók egyidejű csökkentésében bíznak. A leggagzdagabbak megadóztatásával kapcsolatban jellemző republikánus vélemény Chris Cristie-é, aki Buffett javaslata után csak annyit mondott, hogy jobb lenne, ha a milliárdos inkább befogná és kiállítana egy csekket a kincstárnak.

Mitt Romney, aki jelenleg a legesélyesebb arra, hogy az elnök republikánus kihívója legyen, éppen a héten tette közzé gazdasági programját, amelyben több munkát, kisebb adósságot és kormányzatot ígért. A volt massachusettsi kormányzó detroiti beszédében kijelentette, hogy  ajánlata drámai változást jelent a kilátásokat és a (gazdaság)filozófiát tekintve. Romney rendszerében a jelenlegi szinthez képest minden polgárnak 20 százalékkal csökkennének az adóterhei. Elképzelése szerint a 200 ezer dollár alatt keresőknek részvényárfolyam-nyereségeik és osztalékaik után nem kellene adózniuk, a szövetségi kiadások csökkentése érdekében pedig szigorítná a jogosultsági feltételeket a Medicare társadalombiztosítási programra és eltörölné Obama egészségügyi reformját (Affordable Care Act). Szerinte ez utóbbi problémákra az egyes államoknak, helyben kell megoldást találniuk.

Meglepő módon Romneyt nemcsak demokrata oldalról támadták, amiért a szegények biztonsági hálóját le akarja rombolni, hanem jelölttársa Santorum is keményen bírálta. Szerinte a volt massachusettsi kormányzó ugyanazt az osztályharcos megközelítést alkalmazza mint Obama és az Occupy Wall Street mozgalom nyelvezetét használja amikor a legtöbbet keresőkre vonatkozó szabályokat akarja megváltoztatni. Romney ugyanis kiiktatná a rendszerből a vagyonosabbakat érintő kedvezményket és kivételeket, de elmondása szerint ezt nem azért tenné, hogy egy bizonyos csoportot egy másikkal szemben előnyben részesítsen.

A republikánus elnökjelöltek gazdaságpolitikai elképzelései Santorum támadásától függetlenül alapvetően egy tőről fakadnak. Ahogy fentebb is említettük, mind a négy elnökaspiráns a nagymértékű adócsökkentésben látja a gazdaság fellendülésének kulcsát, a költségvetési deficit lefaragásához pedig a szövetségi kiadások jelentős megvágását ajánlják. A hangsúlyok és ebből fakadóan az eredmények is eltérőek, amire egy washingtoni költségvetési monitoringgal foglalkozó csoport becslése is rámutatott. A Felelős Szövetségi Költségvetés Bizottsága (Committee for a Responsible Federal Budget) szerint Gingrich és Santorum masszív adócsökkentő tervei nyomán az egekbe szökne az államadósság (előbbié 9 év alatt 7 ezer, utóbbié 4,5 ezer milliárd dollárral növelné az adósságot), Romney elképzeléseivel pedig lényegében nem változna deficit a jelenlegihez képest. Az elnökjelöltek közül egyedül Ron Paul gazdasági progamja csökkentené az államháztartás hiányát, viszont az ő tervei a többiekéhez képest háttérbe szorulnak. A texasi honatya megszüntetne öt kormányzati ügynökséget, azonnal befejezné az iraki és az afganisztáni háborúkat, felszámolná a Medicaid-et és egyéb szövetségi programokat, amelyek így együtt 2,2 ezer milliárd dollárral csökkentenék a deficitet. A Bizottság becslése viszont nem igazán számol a radikálisan csökkenő adók pozitív hatásaival. A múlt héten Gingrich kampánystábja egy ismerős közgazdász becslését adta közre, amely szerint a volt házelnök programja négy év alatt egyensúlyba hozná a költségvetést, kínálat-oldali adópolitikája pedig átlagosan 4,4 százalékos gazdasági növekedést generálna a következő évtizedben.

A liberális oldalról – a tarthatatlan adócsökkentés mellett – leginkább azért támadják a republikánus elnökjelölteket, mert szerintük adórendszereik a gazdagokat teszik még gazdagabbá. A Huffington Post által közölt összehasonlító grafikonok szerint a jelöltek közül Paul és Romney adótervei további előnyökhöz juttatnák a vagyonosabbakat.

A vádak azonban nem igazán logikusak, mert bár a Romney-terv alapján számszerűen tényleg jobban járnak a vagyonosabbak, de ez magasabb jövedelmük miatt van így. A volt massachusettsi kormányzó elképzelése a jelenleg érvényben lévő progresszív adórendszert követi, amiben a gazdagabbak adókulcsai magasabbak. Ron Paul esetében pedig nem is igazán értelmezhető, hiszen a texasi képviselő teljesen eltörölné a jövedelemadót és azt különböző fogyasztási adókkal pótolná. (A vád itt annak szól,hat hogy a legkevesebbet keresők nem lennének jogosultak visszatérítésekre.)

Az elnökjelöltek eltérő költségvetési politikája elsősorban abból fakad, hogy ki melyik égető gazdasági kérdésre fekteti a hangsúlyt. Míg Romneynál a legfőbb üzenet a munkahelyteremtés, addig Ron Paulnál a kormányzati kiadások és az adósság csökkentése az elsődleges. Rick Santorum, aki az egészséges társadalom alapjának családokat tartja, programjában a több gyermeket vállalókat hozná helyzetbe különböző kedvezményekkel. De a volt pennsylvaniai szenátor az ipar és a munkások érdekeit is szem előtt tartja,ezért a szektor versenyképessége és a munkahelyteremtés céljából eltörölné gyártócégek társasági adóját. Gingrich központi gondolata a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés, aminek érdekében a gazdaság minden területén drasztikusan csökkentené az adókat. A kiadásokat lefaragását tekintve egy dologban mindannyian egyetértenek: fel kell számolni és mással kell helyettesíteni az elnök pénzfaló központi egyészségbiztosítási rendszerét, az ObamaCare-t.

Az Obamáétól gyökeresen eltérő költségvetéspolitikai elképzelések, ahogy a fentebb ismertetett lakossági vélemények is mutatják, akár jól is jöhetnének a republikánus elnökjelölteknek. Azonban a fokozatosan javuló gazdasági helyzet a közvélemény-kutatások szerint a jelenlegi elnök népszerűségének kedvez. Ez pedig az elnökválasztási kampányban némileg háttérbe szoríthatja a mindeddig első helyen álló gazdasági kérdéseket. 

Pulay Kristóf

Felkapott hírek

Friss hírek

Enyhít Olaszország, de turistáknak még kell a gyorsteszt

Az október végétől bevezetett szigorú óvintézkedéseket további öt tartományban törölték el, így a 20 olasz tartományból már csak nyolcban maradtak jelentőse korlátozások. A külföldről Olaszországba érkező európai uniós állampolgárok számára azonban továbbra is kötelező a belépés előtti 48 órában végzett PCR teszt vagy antigén gyorsteszt.

Read More »