Galambok, vagy héják köröznek Gáza felett?

Az Iszlám Ellenállási Mozgalom súlyos belső válság napjait éli át. Sokan nem nézik jól szemmel a dohai megegyezést – amelyet a Fatahot, és a Palesztin Felszabadítási Szervezetet, illetve a Palesztin Hatóságot képviselő Mahmúd Abbász, illetve Khálid Mesál, a Hamász politikai szárnyának vezetője hozott tető alá a katari emír jelenlétében. Különösen a mozgalom „héjái.”

A politikai szárnyon belüli nézeteltérés régi történet, jóval Doha előtt kezdődött. A Gázai övezet meghatározó politikusa, Mahmúd az-Zahár, és a Hamász damaszkuszi székhelyű politikai szárnyának élén álló Khálid Mesál konfliktusa, amelyet a mozgalom felső vezetői szintjén a szőnyeg alá söpörne a nyilvánosság elől, sőt tagadják annak létét, egyre kivehetőbben szűrődik ki a díszletek mögül.

A Hamász gázai és szíriai erőtereinek ellentétes előjelű töltései a mozgalom stratégiai irányvonaláról, a politikai berendezkedésről, a Fatahhal való megbékélés alapjairól, és az Iránnal való kapcsolat jellegéről alkotott különböző elképzelésekből adódnak. Mesál felmérgelte a mozgalom héjáit azzal, hogy újabban a békés ellenállás eszközei mellett tör lándzsát, legalábbis közelmúltban tett nyilatkozatai erre engednek következtetni, és polgári engedetlenséget sürget, talán igazolva azok vélekedését, akik szerint Abbász nyerte meg magának Mesált, és állította a saját oldalára, nempedig fordítva. Az-Zahár ugyanakkor a fegyveres ellenálláshoz ragaszkodik.

A megosztottság a mozgalom fegyveres szárnyára, az ’Izzeddín el-Kasszám Brigádokra is leképeződik. A hírek szerint a csoport szintén két táborra szakadt, amelynek vezetői az az-Zahár lövészárkához húzó Muhammad Dajf, illetve a Mesálhoz lojális Ahmed al-Dzsábárí. Mindez sötét árnyat vet a mozgalom politikai és földrajzi egységére.

Ami biztos, hogy Mesál továbbra is heves bírálatoknak lesz kitéve a héják részéről, amiért a politikai szárnnyal való előzetes konzultációk nélkül írta alá a dohai szerződést, és az is, hogy az említett csoportnak nincs ínyére Mesál közelmúltbeli, jordániai fővárosban tett látogatása sem, amely gyakorlatilag történelmi jelentőségű volt, hiszen az iszlamista csoport képviselője egy nyugatbarát vezetéssel találkozott! A rendezvény során Mesál a – különben palesztin többségű – ország államfője, Abdulláh király előtt megerősítette, hogy a Hamász „szívén viseli” Jordánia biztonságát, stabilitását és érdekeit.

Mesál politikusi tapasztaltsága és pragmatikussága az elmúlt években kikristályosodott a palesztin belső megbékélés, illetve a palesztin-jordániai közeledés érdekében tett lépésein, amelyeket anélkül tudott előremozdítani, hogy Egyiptomot, vagy a térség más szereplőit felbőszítette volna. Mindenesetre az, hogy a palesztin ügy fokozatosan elvesztette prioritását az arab világban, és a nemzetközi színtéren, illetve, hogy “új barátja”, Mahmúd Abbász, anélkül, hogy egyeztetett volna a  palesztin táborból – bárkivel is – résztvett a szintén Jordániában lezajlott, januári palesztin-izraeli egyeztetéseken, mind rontotta Mesál pozícióit a mozgalmon belül, olyan helyztebe hozva, amelyből nem lesz könnyű megtalálni a kiutat.

Az, hogy a galambok, vagy a héják szállnak ki győztesen a Hamász fészekharcából, majd kiderül. Ám az Iszlám Ellenállási Mozgalomnak most összpontosítania kell saját sorai rendezésére, a mozgalmon belüli ellentétek kibékítésével, és a Fatahhal való, “palesztinközi” megbékélésre is.

Ami az utóbbit illeti: az szintén nem lesz könnyű, hiszen a tavaly májusban aláírt, kairói megbékélési megállapodás letért útjáról, a felek teljességgel figyelmen kívül hagyják annak pontjait, és változatlanul úgy viselkednek, mintha a másik fél nem is létezne. Gáza újjáépítése, a választások kiírása, a nemzeti konszenzuson alapuló egységkormány felállítása, illetve a közös álláspont kialakítása Szíriával és Iránnal kapcsolatban – napjaink diplomáciai labirintusában, amely akár a térség földrajzi és demográfiai viszonyainak átrendeződésével is járhat  – közös fellépést igényel.