Szerb csatlakozás: Románia a kisebbségek védelmezője

Románia a nemzeti kisebbségek védelmezőjeként fellépve majdnem megakadályozta a szerb tagjelöltség elfogadását. Ez végül nem sikerült, hiszen magára maradt a hirtelen indított partizánakcióban, de számunkra is fontos eredmény született a kisebbségek jogainak védelmét tekintve.

Tegnap (február 28.) tárgyalták az EU-s országok külügy- illetve európai ügyekért felelős miniszterei a szerb csatlakozás kérdését. Mivel déli szomszédunk utóbbi időben mutatott teljesítményét a többség pozitívan értékelte, senki nem gondolt arra, hogy esetleges komplikációk adódhatnak.

Váratlan román fordulat

Mint arról korábban beszámoltunk, a decemberi csúcsot komoly viták és fenyegetések előzték meg mind a Koszovóval kialakított viszony, mind pedig a kárpótlási törvénymiatt. Így akkor a tagjelölti státusz megadását ez év tavaszára halasztották. A szerb csatlakozást ellenzői közé több ország is beállt, illetve komoly feltételeket szabott: így tett többek közt Magyarország, Németország és Nagy-Britannia. Románia azonban csak halk megjegyzéseket tett olykor-olykor a román kisebbségek érdekében, ennél tovább azonban nem ment.

Ezért is lett ténylegesen meglepetés, amikor a tegnapi találkozón a román és vlah kisebbségek alapvető jogainak biztosítása okán majdnem blokkolták a témában meghozandó döntést. Végül a miniszterek kompromisszumra jutottak, és a március elején összeülő EU-csúcsra hagyták a végleges döntést.

Kisebbségvédelmi nyilatkozat és revans

Komoly eredménynek számít, hogy a románok megnyutatása végett a következtetéshez az Európai Bizottság egy csatolt nyilatkozatában kiemelték, hogy az uniós csatlakozás fontos elemét képezi a kisebbsgi jogok védelme. A Vajdaság MAbeszámolója szerint Győri Enikő, a Külügyminisztérium uniós ügyekért felelős államtitkára rávilágított, hogy mindeddig ugyanis a ,,kisebbségekhez tartozó személyek” jogaival foglalkoztak. Az új megfogalmazás igen előremutató tehát a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak erősítéséhez. Más kérdés, hogy a kollektív jogok gyakorlása Romániában hatalmas vitákat gerjeszt.

A nemzetközi sajtóban keleti szomszédunk ,,húzását” a legtöbben a hollandoknak szánt revansként értelmezik: mivel Hollandia is erősen ellenezte Románia schengeni csatlakozását a technikai feltételek biztosítása után is, miközben rengeteg energiát fordított a szerb tagjelöltség megvalósítására.

Román vagy nem román?

Emellett azonban érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni a dolgokat. Külföldi újságok ugyanis csak a kisebbségi kártya bevetéséről, vagy legfeljebb a román etnikai kisebbség iránti aggodalomról beszélnek. A kép ennél azonban árnyaltabb, ha figyelembe vesszük, hogy a román külügyér, Cristian Diaconescu elsősorban a szerbiai vlahok jogainak védelméről beszélt.

Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy Szerbiában mind a román, mind pedig a vlah közösségnek is választott nemzeti tanácsa van, ami széleskörű kulturális, oktatási és egyéb tevékenységeket végez. A két közösség azonban elkülönül egymástól, több oknál fogva is. Míg a románok elsősorban a Bánátban és a Vajdaságban élnek, addig a vlahok Kelet-Szerbiában. Eltérő a vallásuk és nyelvük is, noha éles különbségeket nem mindig találni.

Mindenesetre Radiša Dragojević, a Vlah Nemzeti Tanács elnöke szerint a románok Romániát tekintik értelemszerűen anyaországuknak, miközben a vlahok Szerbiát. Jogaikat biztosítva érzik, így semmiképp sincs szükségük Románia pártfogására.

Az egyre növekvő vlah közösség, amely a legutóbbi népszámláláson 64 ezer főt tett ki, egysége azonban törékeny. Nem csupán a két különböző eredetfelfogásról van szó, miszerint a vlahok autentikus kisebbség vagy éppenséggel asszimilálódott román csoport. Kétharmaduk ugyanis valóban a vlahot, vagy esetleg a szerbet tekinti anyanyelvének, míg egyharmaduk a románt. Valószínűleg az utóbbiak közt talált visszhangra a szomszédos Románia befolyásának bővítése is. A románok például a tavalyi népszámlálás előtt el akarták törölni a külön soron történő vlah elnevezést, noha Romániában is élnek vlahok/arománok, akik nem számítanak a nemzet alkotó részének.

Jobb később, mint soha

A Magyar Szó szerint azonban a kormányválság után az új kormány éppen az évtizedes probléma felelevenítésével és brüsszeli ,,keménykedésével” próbál némi népszerűséget szerezni belföldön. Talán nem is rosszkor, ugyanis Varga László szerbiai parlamenti képviselő álláspontjában rávilágított, hogy az eddigi gyakorlattal szemben a csatlakozás előtt jóval nagyobb hangsúlyt kellene tenni a szomszédos országok közötti problémák megoldására. Ezen túlmenően pedig Szerbiának még döntenie kell kelet és nyugat között is, mert a kétfelé kacsintgatás hosszú távon nem fenntartható.

Barroso már az európai családban köszöntötte Tadic-ot, várhatóan tehát Szerbia még a héten elnyeri a tagjelölti státuszt, ami sokat hoz majd a kormány népszerűségén is a közelgő választások előtt. Románia erőfitogtatása pedig nem ért sokat, hiszen ha tovább halogatják a szerbek csatlakozásának kérdését, nyugat helyett Moszkva felé nyújtaná ki karját a sokat próbált ország. A tagjelöltség elnyerésébe már így is igen sokan belefásultak, így az öröm sem lesz akkora, mert egy újabb rögös út veszi kezdetét a csatlakozásig – noha a fény már látszódni fog az alagút végén.