Két Szudán közt elveszetten

A kritikus határövezet északi oldalán egy dél-szudáni nő megosztotta történetét a New York Times tudósítójával. Üzenete az egész világnak szól: Szudánban számára az élet maga a pokol.

A dél-szudáni Mary Nyekueh Ley négy gyermekével egy észak-szudáni falu, Omdurman egyik apró kunyhójában él. A sárból gyúrt falra felragasztott képről Jézus arca néz le rájuk. Hat gyermeke született, közülük kettő hasmenésben meghalt. Első férje a karjaiban halt meg, miután súlyosan megsebesült egy harcban. Második férje sokszor megverte.

Egy kék kanna és néhány műanyag szódás üveg: ez minden, amire szüksége van a munkájához. Az alkoholfőzésen kívül nincs semmi más, amihez értene. Ezt tanulta, ezt csinálta egész életében, az iszlám törvények szerint működő Szudánban azonban az alkohol főzése és árusítása illegális. Mary már azt is megtanulhatta, milyen szigorú büntetés jár érte. A lábszárán körbefutó fehér hegek a szudáni börtönőrök ostorcsapásaira emlékeztetik.

A délieket mindig is másodrendű állampolgárként kezelték az északiak, a függetlenedés óta ez intézményesedett. Mary és családja kívülállók, akiket nem látnak szívesen. A szudániak olykor szavakkal, máskor tettekkel is tudtukra adják nemtetszésüket. Mary elmesélte, hogy egy alkalommal hogyan vált 14 éves kislánya az északi ellenszenv áldozatává. Egy arab férfi szándékosan úgy összetaposta a lábát a piactéren, hogy a gyermeknek elrepedtek a lábujjai.

Maryék mellett százezrek élnek át hasonló szenvedéseket. Az érem csillogó oldalán a déliek napokig ünnepelték a függetlenséget Jubában. De mi a helyzet a másik oldallal?  Támadásoktól sebhelyes bőrük, munkától görnyedő hátuk és kérges tenyerük mesél az északon ragadt déliek megpróbáltatásairól. Azokról, akik a két ország harapófogójába kerültek. Sokan annak ellenére, hogy déli törzsekhez tartoznak, egész életüket északon töltötték. Ha lenne is lehetőségük elhagyni az otthonaikat, vajon mi a garancia arra, hogy Dél-Szudánban képesek lesznek a semmiből újra felépíteni az életüket? Dél-Szudán a világ egyik legszegényebb országa, ahol a lakosság 85 százaléka nádfedeles kunyhókban él és a gyermekek nagyobb eséllyel halnak bele valamilyen betegsége, mint hogy iskolába járjanak.

A kettős állampolgárság lehetősége fel sem merülhet Szudánban. A khartúmi kormány ígérete szerint áprilistól végleg megfoszt minden dél-szudánit szudáni állampolgárságától. Ezután a maradás feltétele az érvényes vízum, egy állandó lakhely és a munkavállalási engedély beszerzése. A többségében nagyon szegény és egyszerű emberek számára, akik sem írni, sem olvasni nem tanultak meg, a hivatalos papírok beszerzése rendkívül nehéz. A kormány ezzel gyakorlatilag ellehetetleníti a déliek jogszerű tartózkodását Szudánban. Az állampolgársági kérdésekben egyébként az etnikai hovatartozás a mérvadó. Mary 9 éves kisfia, Georgie például már északon született, csupán ez alapján mégsem válhat szudánivá, hiszen a a déli nuer törzshöz tartozik.

Az ENSZ és a jubai kormány segítségével eddig több mint 350 ezer dél-szudánit sikerült átköltöztetni az északi területekről. Dél-Szudán azonban jelenlegi lakosai számára sem képes biztosítani az alapvető szolgáltatásokat, a további migrációs hullám pedig még inkább megterheli az ország teljesítőképességét. A legutóbbi addisz-abebai békéltető tárgyalások keretében a két ország biztonsági megállapodást kötött egymással, kölcsönösen ígéretet téve arra, hogy a jövőben igyekeznek tartózkodni az erőszakos akcióktól. Remélhetőleg ezzel a lépéssel is közelebb kerülhetnek az ellentétek feloldásához, így az állampolgársági kérdések végeleges rendezéséhez is.