Másfél év kormányalakítási huzavona után megalakult Belgium új kormánya, amit a vallon Elio Di Rupo irányít majd.
Di Rupo – akit december 5-én nevezett ki II. Albert király miniszeterelnöknek – 1973 óta az első vallon miniszerelnöke Belgiumnak, így a flamand többségű országban fokozottan figyelnie kell a rendkívül törékeny egyensúly megtartására. Az új kormányfő már a hétvégén megegyezett a pártokkal az új kormány összeállításának alapvonalairól, hétfőre pedig a személyi összetételéről is.
Különösen nagy meglepetések nincsenek, hiszen a tizenkét szakminiszter és hat államtitkár szinte mindegyike komoly politikai tapasztalattal rendelkezik. A belga alkotmány 99. paragrafusa egyébként tizenötben maximalizálja a miniszteri posztok számát, amit az előző kormánnyal ellentétben Di Rupo nem használ ki.
Mivel a politikai egyensúly megtartása igen fontos, így a miniszterelnök helyettesei is a pártok erős emberei: Steven Vaneckere a flamand CD&V politikusa és Didier Reynders a vallon MR korifeusa, akik csupán a portfóliójukat cseréltek ki, s így Vaneckere lett a pénzügy-, Reynders pedig a külügyminiszter.
Johan Vande Lanotte, a korábbi kormányalakítási fázisok egyik mediálója, a flamand sp.a gazdasági minisztere ugyancsak a belga politika elmúlt tíz évének legmeghatározóbb alakjainak egyike. Hovatovább azt is megállapíthatjuk, hogy a szóban forgó nevek jobban be vannak ágyazódva a nagypolitikába, mint maga Di Rupo. A miniszteri posztok egyébként a flamandok és a vallonok között arányosan oszlanak meg, s ennek következtében – egy korábbi elképzeléssel ellentétben – a kabinetbe nem került német közösségből származó miniszter.
A kormányt a flamand pártok közül a kereszténydemokrata CD&V, a szociáldemokrata sp.a és a liberális Open Vld, vallon részről pedig a szocialista PS, a kereszténydemokrata cDH és a jobbközép politikai szövetség, az MR alkotják. Az új kormányt a király december 6-án, kedden délután iktatta be.
Kocsev Bence