Az orvostudomány esete a nem alvó gyerekkel

Sok családban gondot okoz, hogy úgy tűnik, a gyerekeknek kevesebb az alvásigénye, mint a szüleiknek. Fáradt anyukák és apukák, ne csüggedjetek! A modern orvostudomány megoldást kínál erre a problémára is!

Anya mesét olvas, angyalarcú gyermek egyenletesen szuszogva mély álomba szenderül. Milyen idilli kép!

Apa mesét olvas, közben elbóbiskol, mígnem rakoncátlan gyermeke meg nem csiklandozza, mire apa felébred, és mindketten jót nevetnek. Milyen vicces kép!

A fenti jelenetek a hollywoodi filmgyár termékei, s mint az ilyenek általában, vajmi kevés közük van a valósághoz. Persze mindannyian hallottunk már egy-egy szülőt büszkélkedni jól alvó gyermekével – de mindannyian érezzük, hogy ezek csak amolyan, a másik szülő bosszantása céljából születő kitalációk.

Sok szülő tapasztalata: a gyerekek egyszerűen nem alszanak! És minél tovább maradnak fenn esténként, annál korábban kelnek fel reggel.

Ezért találták fel nagyanyáink korában a pálinkába áztatott kenyeret – szörnyű, barbár és egészségre káros szokás volt, ugye? Ez lehetett a véleménye anyáinknak is, akik természetesen ilyesmit nem is alkalmaztak. Helyette hagyták ordítani a gyereket – úgy erősödik a tüdeje! Szörnyű, brutális és lelki sérüléseket okozó szokás volt, ugye? Ezért aztán mi még legelkeseredettebb pillanatainkban sem gondolhatunk arra, hogy ilyesmit tegyünk. 

Mit tehet a mai szülő, ha csalódott a tanácsadó könyvek ötleteiben? Forduljon orvosához és gyógyszerészéhez!

Úgy tűnik, az orvostudomány ugyanis megelégelte, hogy a gyermekpszichológusok az utóbbi években kisajátították maguknak a témát, és jó pénzért mindentudóként hirdetik tanaikat.

Németországban nemrégiben jelent meg az első orvosi szakkönyv  „A gyermek alvásának kézikönyve” címmel. A könyv akkurátus módon bemutatja, milyen különbözőek a gyerekek alvásigényüket tekintve: vannak kisbabák, akik az első hónapokban akár napi húsz órát is alszanak, és vannak, akiknek már egész pici koruktól nincs szükségük több alvásra nyolc óránál – arra sem egyhuzamban. A nem alvó gyerekek elősorban a szülők számára „veszélyesek”: ők azok, akik a több évi alvásmegvonás miatt a leginkább szenvednek. Egy vizsgálat szerint még az első osztályosoknak is több, mint húsz százaléka nem alussza végig az éjszakát.

Hogy mi a normális, és mikortól számít betegségnek a nemalvás? A szakemberek véleménye megoszlik. Vannak, akik összefüggést vélnek felfedezni az aludni nem akaró / nem tudó gyerekek és a később kiütköző egyéb viselkedési zavarok között. Szerintük a nem alvó gyerekek között többen fognak figyelemzavarral küzdeni, ami azután problémákat okoz majd az iskolában. Ezeknek a kutatóknak köszönhető, hogy amint arról a Frankfurter Allgemeine Zeitung beszámol – megelőzés céljából – már óvodáskorú gyerekeket „kezelnek” nyugtató hatású gyógyszerekkel – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. 

A világ tehát halad, töretlenül előre, pálinkába áztatott kenyérről már hébe-hóba se hallani a fejlett nyugaton!