Az uruguayi elnök beintett a briteknek

Kisebb diplomáciai bonyodalom bontakozott ki Uruguay és Nagy-Britannia között egy haditengerészeti ügy miatt. José Mujica uruguayi elnök megtiltotta a Royal Navy egyik hajója számára az uruguayi kikötők használatát. Mindezt maga az elnök erősítette meg, amikor Mexikóban látogatást tett az ott élő uruguayiaknál a mexikói Guadalajarában.

A britek leckét kaptak szuverenitás-védelemből

„Meg kellett tiltanom Nagy-Britannia számára hadihajóik uruguayi kikötőkhöz való hozzáférését. Hogy miért kell szembehelyezkednem Őfelségével? Azért, mert megkérdőjelezzük a Malvinas-szigetek hovatartozását” – mondta Mujica.

Majd az elnök a következőképpen folytatta az indoklást: „És mivel szomszédaink haditengerészet Malvinas-szigetekről jövő vagy oda tartó hajói számára rendelkezésére álljon, ez a legkevesebb, amit Argentína kérésére tenni tudok a jó kapcsolatok erősítése végett”.

Mujica természetesen nem pusztán az argentin szomszéd szép szavai miatt lépte meg ezt a nem mindennapi lépést. Elhatározása mögött gazdasági okok is állnak, hiszen a két Mercosur-tagállam között számos gazdasági megállapodás van érvényben, és hogy ezek mennyire létfontosságúak az uruguayi gazdaság talpon maradása szempontjából.

Döntése ellenére az elnök tisztában van azzal, hogy tettével „nem szerzett túl sok jó pontot” a briteknél. „A britek udvariasak voltak velem, amikor közöltem elhatározásomat a Királyi Haditengerészet hajóival kapcsolatban, de tudom, hogy felírták a nevem a kis fekete jegyzetfüzetükbe” – vallotta be.

Az uruguayiak egyszer már beváltották fenyegetésüket. Akkor a HMS Gloucesterrel esett meg még 2010 szeptemberében, hogy dél-atlanti őrjárata részeként a Falkland-szigetekre tartván a kikötőbe való befutását az uruguayi hatóságok akkor tiltották meg, amikor a hajó már csak egy pár órára volt a fővárostól, Montevideótól.

Fegyverbe Uruguay!

Mujica elnöknek azonban nem ez az egyetlen hadászati döntése. Noha baloldali koalíció révén került az elnöki székbe, most mégis olyan jellemzően nacionalista gondolatai támadtak, amelyek az uruguayi hadsereg ütőképességének fokozására irányulnak. „Szükségünk van hadseregre határaink védelméhez és az ENSZ támogatására, szükségünk van néhány repülőgépből álló légierőre, helikopterekre, radarokra, hogy ellenőrizni tudjuk légterünket és ugyanezt megtehessük a hazai vizek esetében is”.

Az elnök szerint az esetleges hadseregfejlesztés további oka lehet a drogkereskedelem megfékezése vagy a tengeri és folyami vizek védelme. Ezt a kiépítendő hadsereget erős civil apparátussal kívánja megtámogatni (például a rendőrséggel), amely villámgyors akcióival biztosíthatja a bűnmegelőzést, és nem veri ki a biztosítékot a jogvédőknél sem.

Mindezek ellenére érthető, hogy Mujica hirtelen jött militarizmusa előtt kissé értetlenül állnak a britek. Egyfelől Uruguay a kontinens egyik legkisebb állama, másfelől pedig béke van, és egy esetleges országot fenyegető háborúnak sincs szinte semmi esélye még akkor sem, ha Uruguay két szárazföldi szomszédja Dél-Amerika két legnagyobb és legerősebb állama, Argentína és Brazília.

A kis dél-amerikai országról rendre nem lehet hallani a drogkereskedelemről, drogháborúkról szóló hírekben, hiszen nem esik a dílerek útvonalába. Ennek ellenére az elnök páncélozott járművek, rendőrök, sőt, az igazságszolgáltatás bevonásával példásan ütőképes tervet vázolt fel a bűnözők sarokba szorítására. A rendőri erők fizikai úton indítanak hajszát ellenük, minél előbb és minél teljesebben igyekezvén felszámolni bázisaikat, gettőikat. A bíróságok pedig szellemi téren veszik fel a kesztyűt és keresnek olyan jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik a rendőrség gyors és hatékony fellépését.