Tajvan hamarosan választ: függetlenség vagy béke?

Alig három hónap van hátra a tajvani elnökválasztásig, miközben egyre inkább élesedik a verseny a két jelölt, a Kuomintang színeiben második ciklusáért induló Ma Jing-csiu és a Demokratikus Progresszív Párt jelöltje, Caj Jing-ven között. A két elnökjelölt kampányának legfőbb témája az ország Kína-politikája: míg Ma elnök tíz éven belül béke-megállapodást tervez aláírni szárazföldi szomszédjukkal, Caj pártjának Tajvan formális függetlenségét célzó politikáját kívánja folytatni. Az előbbi program gazdasági, míg az utóbbi biztonságpolitikai veszélyeket rejt magában, hiszen a Kínai Népköztársaság változatlanul Kína részének tekinti a szigetországot.

A Kínai Népköztársaság megalakulásához vezető felkelés 100. évfordulóját követően, valamint a 2012. január 14-én megrendezendő elnökválasztást megelőzően Ma Jing-csiu (Ma Ying-jeou) tajvani elnök egy nemzeti referendum kiírását helyezte kilátásba, melynek eredményétül függően béketárgyalásokat kezdeményezne Kínával – írja a Bloomberg. Caj Jing-ven (Tsai Ing-wen), az ellenzéki Demokratikus Progresszív Párt elnökasszonya ezt megelőzően úgy nyilatkozott, hogy Tajvan nem veheti semmibe a Kínával kötendő béke-megállapodás veszélyes következményeit, amely állam – Tajvannal ellentétben – változatlanul autoriter berendezkedésű.

Ma elnök reményét fejezte ki az iránt, hogy tíz éven belül békeegyezményt írjanak alá Kínával, melynek előfeltétele a belső egyetértés, és a két oldal kölcsönös bizalma. Caj nyilatkozataival igyekszik biztosítani a szavazókat, hogy győzelme esetén nem kíván formálisan elszakadni Kínától – mely az ország legnagyobb kereskedelmi partnere –, de csak akkor, ha a sziget jövőjét saját népe, nem pedig tengerentúli szomszédja irányítja. Az ellenzéki elnökjelölt azt ígérte, hogy amennyiben megnyeri a januári választásokat, úgy Kína-politikája tükrözni fogja a lakosság akaratát, mely a status quo fenntartására irányul. Ezzel szemben a Kínai Népköztársaság továbbra is részének tekinti Tajvant, így – a 2005-ös anti-szecessziós törvény értelmében – fegyveres beavatkozással fenyeget, amennyiben a szigetország formálisan is kikiáltja függetlenségét. Az Egyesült Államok védelmi minisztériumának éves jelentése szerint Kína 1200 kis hatótávolságú ballisztikus rakétát telepített Tajvannal szemben.

Kína-barát Kuomintang

A 2008-as választásokon a Ma által vezetett Kuomintang – a hatvan évvel ezelőtt a kínai kommunisták ellen harcoló, majd Tajvan szigetére menekülő nacionalista párt – 58–42% arányban nyert az előtte nyolc évig hatalmon levő Demokratikus Progresszív Párttal szemben, azzal a választási ígérettel, hogy az elszakadás politikája helyett a Kínával való gazdasági kapcsolatok megerősítésére helyezi a hangsúlyt. Ma vezetése alatt valóban javult Kína és Tajvan kapcsolata: Tajvan tizenöt gazdasági megállapodást kötött a világ második legnagyobb gazdasági hatalmával, valamint újra elindította a Kínába tartó közvetlen repülőjáratokat, csökkentették a befektetési korlátozásokat és engedélyezték a „független” kínai turisták beutazását a szigetországba. Mindkét fél elfogadta az „egy Kína” elvet, és azt is, hogy bár nem értenek egyet a „Kína” definíció értelmezésében, ám ennek vitatása helyett inkább a – kevésbé kényes – gazdasági kapocs szorosabbra fűzésére törekednek.

A Ma elnök Kína-barát politikáját elutasító ellenzéki párt támogatói körét aggodalommal tölti el, hogy a Kína és Tajvan közötti egyre szorosabb kötelék – mely főképp abból adódik, hogy Kína a szigetország legnagyobb kereskedelmi partnere és exportpiaca – végül Tajvan függetlenségét, szuverenitását, valamint nemzeti öntudatát fogja csorbítani – olvasható a BBC oldalán. „Jó kapcsolatot akarunk fenntartani Kínával, de nem akarunk a részévé válni. Az Egyesült Államok és más országok is nemzetekké tudtak válni, mi miért ne tudnánk?” – idéz egy tajpeji lakost a BBC. Noha a tavaly aláírt Gazdasági Együttműködési Keretmegállapodást a legtöbb tajvani üzleti csoport támogatja, az ellenzői mégis attól félnek, hogy a kínai javak megnövekvő importja következtében Tajvannak gazdasági nehézségekkel kell majd szembenéznie.

A tajpeji TVBS közvélemény-kutatása szerint Ma támogatottsága három százalékponttal esett az elmúlt hónap során, 43 százalékra, miközben ellenfelének népszerűsége változatlanul 38 százalékon van. Caj célja, hogy minél jobban megerősítse támogatói bázisát a fiatalabb korú választók között, mivel a 20 és 39 év közötti szavazók körében nagyobb közkedveltségnek örvend, míg Ma népszerűsége 6–18 százalékponttal a 40 év feletti választók körében nagyobb. Ugyanakkor a idősebb korú lakosság 10,7 milliós létszáma 3,5 millióval meghaladja a 40 év alattiakét.

Konfrontatív progresszívok

„Kína azt akarja, hogy a tajvani lakosság elismerje, hogy Kína részei vagyunk, és hogy elfogadja az általuk megalkotott ’egy Kína’ elvet. A mi célunk megvédeni a politikai rendszert és az életmódot, melyet a tajvani nép az elmúlt évtizedek során felépített” – nyilatkozta Caj. Azt még a jövő homálya fedi, hogy Ma valóban egy kockázatos politikával állna-e elő újraválasztása esetén, vagy például bizalomnövelő intézkedéseket sürgetne-e a két fél között – írja a Channel NewsAsia.

„Erős kételyeket hagyott azzal kapcsolatban, hogy hajlandó és képes-e fenntartani a tengerszoroson-túli kapcsolatok stabilitását, melyet a régió az elmúlt évek során élvezett” nyilatkozta egy amerikai hivatalnok Caj washingtoni látogatását követően a Financial Times-nak. Ma elődje és a Demokratikus Progresszív Párt korábbi elnöke, Csen Suj-pien (Chen Shui-bian) erőteljesen sürgette Tajvan formális függetlenségének kikiáltását, melynek következtében nem csupán Pekinget, de Washingtont is maga ellen hangolta – mi több, Kína és Tajvan között nem volt formális tárgyalás elnökségének nyolc éve alatt.

Caj ígéretet tett arra, hogy eltávolodik elődjének „extrém és radikális hozzáállásától”, és jó stratégiai kapcsolat kialakítására törekszik az Egyesült Államokkal. Azonban egyelőre nemcsak az Obama-kormányt, hanem a kínaiakat sem sikerült meggyőznie: egy kínai akadémikus azt nyilatkozta a Financial Times-nak, hogy bár Kína megértette, hogy Caj a Demokratikus Progresszív Párt mérsékelt irányzatú képviselője, mégis megvan a veszély rá, hogy „pártjának radikálisabb véleményeket valló tagjai egy határozottabb függetlenség-párti irányvonal felé kényszerítsék”.