Szlovák – magyar megbékélésrõl Zsolnán

Surján László Európai parlamenti képviselő 2011. szeptember 24- én a Comunio Intézet meghívására, a zsolnai keresztény napok keretében előadást tartott a közép-európai együttlét című szimpóziumon. A szervezést az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatta, a határokon átívelő együttműködés célkitűzés keretében.

A rendezvény meghívott előadói voltak még Rudolf Chmel, Szlovákia miniszterelnök-hekhelyettese, Juraj Spuchľák a katolikus Lumen Radio igazgatója, valamint Tadeusz Zasępa, a Rosznyói Katolikus Egyetem rekotra, aki levélben osztotta meg gondolatait a konferencia résztvevőivel. A téma közép-európaisága leginkább a magyar szlovák viszonyra fókuszálódott, a mindennapi médiában hangos ellentétek és vitás ügyek helyett azonban egészen más hangolásban.

Zsolnáról magyar szlovák viszonylatban ritkán jut az ember eszébe a nemzetek közötti megbékélés. A gyönyörű hegyekkel övezett észak-szlovákiai vŕros évekig a hírhedt Ján Slota polgármestersége alatt élt, s a szlovák nacionalizmus fellegváraként vonult be a köztudatba. Ma már nem Slota uralja a vŕrost, s talán az itt élő népeknek is elegük lett az egy kaptafára járatott gyűlölködős lemezből. A téma felszínre hozását, a kibeszélést egyházi körök indították meg, melynek különleges jelentősége lehet az oszág eme legvallásosabb térségében.

Rudolf Chmel évtizedek óta dolgozik kulturális és politikai területen a szlovŕk – magyar  viszonyok javításáért. A sok igyekezet, befektetett energia sikertelensége feletti csalódottság érződött beszédéből. A szép szövegezésű politikai nyilatkozatok ugyanis nem állják az idők próbáját, erejük, s hatásuk a valós viszonyokra gyakorlatilag a nullával egyenlő. Keserűen jegyezte meg, hogy kormánykoalěciňs partnerei elsô körben söpörték le a szlovák – magyar alap létrehozásának gondolatát, mely cseh – német mintára kívánta volna a két nép közötti megértést erősíteni. Miért is jött akkor a miniszterelnök-helyettes a témáról beszélni Zsolnára, ha nem tud biztatót mondani? Mert hiszi, hogy minden sikertelenség ellenére meg kell ragadni azokat a lehetőségeket, amikor erről szólni lehet. Mert bár véleménye szerint nagyon veszélyes időket élünk, hiszen a gazdasági válság okozta szegénység kiváló táptalaja a nacionalizmusnak, mégis mindent meg kell tenni azért, hogy az a vékonyka réteg, aki tovább akar lépni a múlt sérelmein, erősödjön.

Surjân László EP képviselő előadásában rámutatott, hogy nem lehet elkendőzni azt a realitást, hogy az együttčlés sokkal inkább egymás mellett élés, melyet ráadásul minden félről a másikkal szembeni gyanú árnyékol be. Gyanú, amelyre sajnos az évtizedek tapasztalata alapot is adott. Ez a kiindulópont, innen kell egymás felé közeledni. Mindenekelőtt megismeréssel, tudatos nyitottsággal a másik felé. Az EP-képviselő hangsúlyozta: „Elsősorban magunkban kell keressük Közép-Európa helyét.  Azt kell eldöntenünk, hogy a közép-európai tér egyike-e koncentrikus köreinknek, vagy sem, hogy van-e a közép-európaiŹságŹnak helye számunkra a személy-család-település-haza-Isten láncban. A szolidaritás felisŹmert egymásŹraŹutaltság, s nekünk tudatosítanunk kell, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a közép-európai térség boldoguljon a XXI. században.”

Surján László az előadást követő diszkúzióban rámutatott, a Charta XXI Megbékélési Mozgalom nyújtotta megoldásra. Túl a politikai nyilatkozatok világán, a nemzeti kártyák kijátszásának mezőjén ugyanis ott a mindennapok valósága is, ahol a szomszédhoz úgy lehet becsengetni, ha elfogy otthon a só, hogy nem gondolkodunk az ember nemzetiségén. Erre a mindennapi együttélésre lehet építeni, ennek felszînre hozása lehet az alapja egy új szemlélet kialakulásának. Mi kell hozzá? Egy baráti kézfogásra kinyújtott kéz, s őszinte törekvés a másik megismerésére, megértésére.

A Charta XXI mozgalom ma még csak egy jelzés, de bízunk benne, hogy az egyre több csatlakozóval, aki nevét adja a gyűlölet elutasításához, valódi véleményformáló erővé válik.  A mozgalomhoz csatlakozni a www.chartaxxi.eu oldalon lehet.

Naiv álom csupán az ilyesfajta megbékélés? Lehet. De ki gondolta volna a világháborút követően, hogy német – francia megbékélési tengely lesz az alapja az Európai Uniónak? S ki gondolta volna akár pár évvel ezelőtt is, hogy Zsolnán lesz szó a magyar – szlovák megbékélésről?