„Mellettetek állunk” – Obama Líbiáról

Az ENSZ Közgyűlésén Barack Obama, amerikai elnök támogatásáról biztosította a poraiból újjászülető Líbiát, és a nemzetközi közösség felelősségéről is beszélt:

Líbia polgárai egy új fejezetet nyitottak országuk történelmében. Négy évtizedes sötétség után ismét felemelt fejjel járhatnak az utcákon. Szabadon hallathatják hangjukat az újságokban, a rádióban és a televízióban is. Megalapíthatják saját politikai pártjaikat, civil szervezeteiket, melyek majd formálják későbbi sorsukat és biztosítják egyetemes jogaikat.

Félreértés ne essék, Líbia felszabadulása a líbiai nép érdeme. A líbiai férfiak, nők és gyermekek voltak azok, akik békés tüntetéseket szerveztek, ők voltak azok, akik szembenéztek a tankokkal és a háztetőkön rejtőzködő mesterlövészekkel. Líbia fiai voltak azok, akik utcáról-utcára, városról-városra szabadították fel az országot. Líbia aktivistái voltak azok, akik – a köztereken, az interneten és a mecsetekben – életben tartották a forradalom lángját.

A líbiai nők voltak azok, akik felvonták a zászlókat és akik a frontra csempészték a fegyvereket a harcolóknak. A világ más tájain élő líbiaiak voltak azok, akik szó szerint az életüket kockáztatva siettek országuk segítségére. Líbiai fiainak és lányainak a vére folyt. És azon az augusztusi napon – 42 év után és rengeteg áldozat árán – a líbiai nép volt az, amely megfosztotta a diktátort hatalmától.

Ugyanakkor Líbia példája tökéletesen megmutatja, hogy együtt, összefogva mire képes a nemzetközi közösség. Már a történtek legelején elmondtam, hogy nem tudunk minden egyes alkalommal beavatkozni, amikor igazságtalanság történik a világban. De az is igaz, hogy voltak idők, amikor a világ nem tette, pedig közbeléphetett volna. És közbe is kellett volna lépnie, mikor az ártatlan emberek lemészárlása ijesztő méreteket öltött. Örökké kísért a rémképe azoknak az eseményeknek, amelyeknek nem akadályoztuk meg a megtörténtét, örökké a lelkünkön szárad minden egyes ember élete, akit nem mentettünk meg a haláltól. De ezúttal másképp történt. Ezúttal mi, az Egyesült Nemzeteken keresztül, megtaláltuk magunkban a kellő bátorságot és a közös akaratot, hogy megálljt intsünk.