Az arab világ miatt fő az uniós külügyérek feje

Az új líbiai vezetés segítése, a szíriai rezsim vérengzésének visszafogása és a palesztinok ENSZ-beli mozgolódása volt a téma az EU külügyminisztereinek kétnapos lengyelországi ülésén.

Líbia – tusakodás a színfalak mögött

Az Európai Unió külügyminiszterei a lengyelországi Sopotban találkoztak szeptember 2-3-án, az informális üléséhez bőven adott témát az arab világ. A találkozón megvitatták, hogy hogyan tudna az EU segíteni Líbiának. Brüsszel épp pénteki hatállyal oldotta fel 28 líbiai cég vagyonának a befagyasztását, amelyet februárban, még a magyar Tanács-elnökség idején rendeltek el, és aznap a 60 országból álló „Líbia barátai” nemzetközi konferencia résztvevői is ígéretet tettek tízmilliárd eurónyi visszatartott pénzeszköz felszabadítására. A brit Királyi Légierő például szerda óta bombák helyett líbiai dínárral megrakott repülőket küld Tripoliba, hogy még márciusban lefoglalt készpénzzel segítse az Átmeneti Nemzeti Tanácsot (ÁNT) a fizetések kiosztásában.

Ugyanakkor nem mindenki ilyen nagylelkű. Bulgária mégis követeli annak az 57 millió dollárnyi adósságnak a behajtását, amelynek elengedését gyakorlatilag túszul ejtett bolgár ápolónőkért cserébe alkudta ki Kadhafi 2007-ben. Bojko Boriszov miniszterelnök nyíltan kimondta, hogy szerinte egy „zsarolás” része volt az ápolónők megvádolása a HIV-vírus líbiai terjesztésével. Arról is tájékoztatást várnak az Átmeneti Nemzeti Tanácstól, hogy vajon kínzással csikarták-e ki a vádlottak beismerését. Az új líbiai vezetés kérésére ugyanakkor rohamosztagosokkal ürítették ki az ahhoz nem hű szófiai nagykövetséget.

Az ÁNT mereven elutasítja, hogy külföldi katonák állomásozzanak Líbia területén – ez gyakorlatilag kizárja a talonban tartott „Eufor Libya” katonai küldetést, amelyről még áprilisban döntött az EU. Azt viszont nem lehet tudni, hogy esetleg rendőri erők küldéséről mi a felkelők álláspontja – jelezte a napokban Ian Martin, a líbiai ügyekben illetékes ENSZ megbízott. „Egy rendőri küldetés tűnik a legvalószínűbbnek” – nyilatkozta Erkki Tuomioja finn külügyminiszter is a sopoti találkozó előtt, konkrét megállapodásról azonban azóta nincs hír.

A háttérben közben egyre élesebb a verseny a líbiai szénhidrogénkészlet és az újjáépítésben rejlő gazdasági lehetőségek kiaknázására. A francia Total olajipari cég a Euronews értesülései szerint már arra készül, hogy átveszi az olasz ENI eddigi vezető szerepét Líbiában. A Liberation nevű napilap csütörtökön nyilvánosságra hozott egy április 3-ai titkos levelet, amely szerint ráadásul ehhez meg is van az előnyük: az Átmeneti Nemzeti Tanács a nyersolaj-kitermelés 35 százalékát ígérte Párizs „teljes és állandó támogatásáért cserébe”. Az olasz ENI olajipari vállalat felvette a kesztyűt, és vezetője ellátogatott a közelmúltban Bengáziba.

Még a Tanács-elnök lengyelek külügyminisztere, Radosław Sikorski is arról beszélt egy pénteki tévéműsorban, hogy hazája kőolaj- és földgázlelőhely-kutatásra kért és kapott koncessziókat. Köszönhetően annak, hogy ő volt az első külügyminiszter, aki Bengáziba látogatott, amikor az a felkelők fellegvára volt, továbbá annak, hogy Lengyelország elsőként küldött nagykövetet oda, Lengyelországnak jó kapcsolatai vannak az új líbiai hatalommal, és ez bizonyos távlatokat nyit meg számára – mondta Sikorski.

Francia cégek állítólag már tárgyalnak arról, hogyan is tudnának részt venni az újjáépítésben. A NATO-beavatkozás egy másik főszerelője, az Egyesült Királyság szintén bejelentkezett: William Hague külügyminiszter a pénteki Líbia-konferencián arról beszélt, hogy a brit cégek „nem maradnának le” a többiek mögött a szerződéskötéseknél.

Olajembargó Szíria ellen

Egy másik fontos ügyet jelentett a sopoti napirenden Szíria. Bassár el-Aszad elnök brutális módszerekkel állt neki letörni a forrongó ország felkeléseit. Az Európai Unió importálja az elnyomó rezsim olajának 95 százalékát, így egy nagyon fontos pénzcsapot tart a kezében, amivel önmérsékletre bírhatja a szír vezetést. A szankciók bevezetésében így mindenki egyetértett, ugyanakkor a mikorról még vitatkoztak. Míg sokan azonnali importkorlátozást akartak, Olaszország szerint a már kifizetett szállítmányokat értelmetlen lenne nem beengedni.

Végül az olaszok álláspontja győzött, a szankció – amely a korábbi korlátozásokat kiterjesztve négy szíriai tisztviselőt, valamint három céget is feketelistára tesz – csak november 15-étől lép hatályba. Szíria onnantól (mai árfolyamon számolva) napi 8,7 millió euró kiesett bevétellel kalkulálhat a főként Németországba, Franciaországba, Olaszországba és Hollandiába irányuló olajexport kiesése miatt – már ha addig nem találna másik vevőt a keresett energiahordozóra.

„Az EU-tiltás a szíriai olajimportra igazán fájni fog. Egy ország keményvaluta-bevételeinek harmada” – tweetelte a csúcstalálkozóról Carl Bildt svéd külügyminiszter. Oroszország, Szíria szövetségese viszont korántsem volt elragadtatva. „Az egyoldalú szankciók ellen vagyunk” – nyilatkozta Szergej Lavrov külügyminiszter a Reuters hírügynökségnek, aki szerint „semmi jóhoz nem vezethet” az uniós döntés.

Fejetlenség Palesztina ügyében

A másik nagy kérdést Palesztina ügye jelentette. Komoly felbolydulást okozott ugyanis a nemzetközi diplomáciában, hogy a palesztinok várhatóan szeptemberben függetlenséget akarnak kivívni államuknak az ENSZ-ben. A terv ellen Izrael foggal-körömmel harcol, legfőbb szövetségese, az Egyesült Államok pedig várhatóan megvétózza az ENSZ Biztonsági Tanácsában, hogy a nemzetközi szervezet felvegye teljes jogú tagként az önálló Palesztinát – a közgyűlésben ugyanakkor nagyon könnyen többséget kaphat, ezzel államszerű jogosítványokra szert téve.

„Remélem, hogy az Európai Unió huszonhét tagállama egy hangon tud megszólalni. Közösen kellene felnőnünk a kötelezettségeinkhez” – mondta még csütörtökön, egy éves nagyköveti találkozón Nicolas Sarkozy. A megosztottság ugyanakkor az EU-n belül is óriási, így a francia elnök felszólítása várható volt, hogy süket fülekre talál. Ennek ellenére azért igyekeztek jó színben feltüntetni az egyeztetést. A svéd külügyminiszter, Carl Bildt szerint közelebb jutottak a megoldáshoz, észt kollégája, Urmas Paet pedig úgy nyilatkozott, hogy „érzésem szerint igen, az EU végül meg tud egyezni egy közös álláspontban, és nem fog huszonhét vagy két vagy három irányba szakadni”.

Ugyan a tagállamok tavaly megállapodtak arról, hogy ha a helyzet „megfelelő”, elismerik Palesztinát, ezt a két fél közti béketárgyalásokhoz kötötték, amelyek megrekedtek. Ennek ellenére Franciaország, az Egyesült Királyság, Belgium, Ciprus, Görögország, Írország, Málta, Portugália, Spanyolország és Svédország is várhatóan elismerné a palesztinokat.

Olaszország, Magyarország, Csehország és Hollandia viszont az EUobserver című lap névtelen forrása szerint ennek ellenkezőjére szólított fel Sopotban. Lengyelország állítólag támogatna bármilyen megoldást, amely széles EU- és ENSZ-támogatásra számíthat, míg Guido Westerwelle német külügyminiszter „szinte néma” volt.

A zavaros helyzetben Catherine Ashton, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője a palesztin-barátok oldalára állt.

„A saját útját követi, szabadon fut egy kicsit. Küszködik vele, hogy a saját véleményét előtérbe tolja, anélkül, hogy ezt a jelentős kisebbséget Ha valaki egy közös EU-álláspontot szeretne, így nehéz lesz elérni” – nyilatkozta névtelenül egy diplomata az EUobservernek.

A zavarodottság abból is fakad, hogy nem lehet pontosan tudni, a palesztin vezetés mit akar: teljes jogú tagságot, a Vatikánéhoz hasonló megfigyelői státuszt, esetleg bevetnek-e olyan kiegészítő záradékokat, amelyek Izrael elismeréséhez vagy biztonsági ügyekhez kapcsolódnak. Ráadásul ott van a Fatah-Hámász egységkormány törékenysége vagy a palesztin-izraeli viszony kiszámíthatatlan alakulása is. „Sok volt a „de”, a „ha”, a „talán” és az „attól függ” – nyilatkozta Urmas Paet észt külügyminiszter. „A folyamat olyan gyorsan halad, hogy ami tegnap vagy ma még igaz volt, jövő hétre már elégtelen lehet. Úgyhogy senki sem rohan az álláspontja kimondásával”.