Bosnyák turisták kíméljenek!

Ritkán adatik meg egy kis vidéki város újságírójának életében, hogy írása lázba hozza országának majd minden közéleti személyiségét és még maga az állam elnöke is kénytelen legyen reagálni rá. Ilyen kétes dícsőség érte egy horvát település, Makarska helyi lapjának főszerkesztőjét, aki művében nem túl bíztató jeleit adta a horvát vendégszeretetnek: szerinte csak azok jöjjenek a horvát tengerpartra, akik eleget költenek!

Már több mint egy hónapja annak, hogy a Splittől 60 km-re délkeletre fekvő dalmáciai Makarska kisváros helyi lapjának hasábjain Ivo Ćurković főszerkesztő közzé tette gondolatait „Felesleges turisták” című cikkében, de az ügy még mindig beszédtémát jelent a horvát sajtó számára. Ćurković a Makarska primorje nevű hetilapban nyilatkozott úgy a főleg Bosznia-Hercegovinából érkező vendégekről, hogy azok semmilyen hasznot nem hoznak a horvát turizmusnak. 

A szerző szerint a földrajzi közelség miatt nyáron tömegével érkező boszniaiak „elemi csapást jelentenek, amelyet nem lehet sem megállítani, sem elkerülni„. Ćurković sérelmezte többek között azt, hogy sokan csak egy napos kirándulásra érkeznek a népszerű tengerparti településre, így a szállásért nem fizetnek, csak foglalják az ingyenes tengerpartot a jól fizető vendégek elől. Otthonról hozott szendvicseket esznek, így egy horvát étteremben sem hagynak pénzt és egy egész boszniai család még 100 kunát (kb. 3500 forint) sem költ el Horvátországban.

A már önmagukban is sértő kijelentéseket Ćurković azzal tetézte, hogy közölte, ezek a nemkívánatos vendégek csak a legvégső esetben használják a strandokon felállított fizetős mellékhelyiségeket, mert még azt a pár kunát is sajnálják, amit ilyen célra kéne áldozni, így inkább a kristálytiszta horvát tengerben végzik el a dolgukat. Egyébként a boszniaiak általában véve is mindent összeszemetelnek és visszatartják a rendes vendégeket, akik pedig 500 eurót is elvernének naponta.

Érdekesség, hogy szinte pontosan egy évvel ezelőtt hasonló eset borzolta fel a bosnyákok (és a Boszniában lakó horvátok) kedélyeit. Akkor a horvát állami televízió műsorvezetője, Diana Čuljak Šelebaj egy éjszakai hírműsorban a horvát idegenforgalom legnagyobb rákfenéjeként emlegette a boszniai turistákat, akik csak leülnek a tengerpartra, foglalják a helyet és nem

költenek semmire.

Ćurković cikke nagy felzúdulást keltett a teljes horvát médiában és a főbb állami szervek képviselőinek körében. Damir Bajs turisztikai miniszter már a botrányos írást követő napokban sietve leszögezte, hogy nincsenek első- és másodrangú turisták Horvátországban. A megválasztása óta aktív balkáni politikát folytató, és a lehető legjobb szomszédsági viszonyra törekvő Ivo Josipović elnök is személyesen nyilatkozott úgy a Večernji list napilapnak, hogy minden vendégét üdvözli Horvátország, de különösen a bosnyákokat, annak ellenére is, hogy egyesek a pénztárca vastagsága alapján ítélkeznek. 

A cikk íróját azóta szinte az összes létező közéleti személyiség lemondásra szólította fel, ráadásul többen rendőrségi vizsgálatot is követelnek, mert Ćurković sorait rasszistának és kirekesztőnek tartják. A makarskai turisztikai szövetség tagjai egyes városi vezetők eltávolítását is kívánatosnak tartanák, mivel Ćurković lapja a település tulajdonában van, így szerintük közpénzből finanszírozták a jó hírnevüket rontó írást. A helyi vendéglátósok képviselője szintén elhatárolódtak boszniaiakat sértő cikktől és a Slobodna Dalmacija napilapnak elmondta, hogy bár a bosnyákoknak valóban nincs annyi pénzük, mint a németeknek, de sok kicsi sokra megy alapon őket is szívesen látják.

Még ha a német, osztrák, olasz, vagy éppen magyar turisták számától jócskán elmarad a boszniából érkező vendégek száma, Horvátország számára igen kínos minden hasonló eset, mivel csak a tavalyi évben 6,24 milliárd eurós bevétellel számolt el a horvát idegenforgalmi hivatal, ami az ország GDP-jének 14,5 százalékát tette ki. Bár az idei év hasonló statisztikáira még várni kell, annyi biztosan kijelenthető, hogy még hosszú-hosszú ideig ez a szektor marad déli szomszédunk továbbra is egyik, ha nem a legfontosabb húzóágazata, melynek védelme kulcskérdés- még a különc véleménnyel rendelkező újságírókkal szemben is.