Túlzott a vasszigor Nagy-Britanniában?

David Cameron brit miniszterelnök a zavargásokat követően „kemény kézzel” csapott le a rendbontókra, A bírósági döntéseknél rögtön kiderült, hogy a megszokottnál jóval szigorúbb ítéletekkel kívánnak példát statuálni a zavargók számára. Az eddigi esetek alapján nagyságrendekkel súlyosabb büntetéseket szabtak ki az eddigi precedensekhez viszonyítva. Egy nemrégiben a Guardian brit napilap által nyilvánosságra hozott dokumentum, az úgynevezett Withern-terv szerint pedig központilag kidolgozott sablon alapján járnának el a zavargásokkal kapcsolatos esetekben.

Telítődő börtönök, szigorú ítéletek

A brit Igazságügyi Minisztérium augusztus 25-i adatai szerint eddig 1474 embert állítottak békebíróság (Magistrate’s Court) elé a zavargások kapcsán. Ezen meghallgatások többsége (64 százaléka) Londonban zajlott.

A vádlottak 62 százalékánál elrendelték azok további letartóztatását, és azok esetében, akik már eddig is a helyhiánnyal küzdő fogdák valamelyikében voltak elszállásolva, ez az arány 70 százalék. Viszonyításképpen: súlyosabb bűncselekmények esetén is általában csak az elkövetők 10 százalékánál szokták elrendelni azok további őrizetbe vételét.

Jelzésértékű továbbá azok esete, akiknél a békebíróságok már ítéletet hoztak. A 137 ítéletből 63 esetben (46) döntöttek a vádlott elzárása mellett, átlagosan négy és fél hónapnyi büntetést szabva ki. 2010-hez viszonyítva: az előző év során az esetek 12 százaléka esetében ítélték elzárásra a hasonló elkövetőket (rablás, lopás, garázdaság, hivatalos személy elleni erőszak, stb.), átlagosan két és fél hónapnyi időtartamra.

Számos esetben a békebíróságok a Koronabíróságok (Crown Court) elé utalták az ügyet. Ennek oka, hogy a Koronabíróságok a békebíróságokénál súlyosabb büntetések kiszabására is jogosultak.

Erre példa a mostanában gyakran emlegetett „Facebook-ügy”. Egy 20 és egy 22 éves brit fiatal Facebook-oldalakat hozott létre, amelyeken zavargásra buzdítottak. Bár tevékenységük (szerencsére) eredménytelenül zárult, mindkét fiatalra négy-négy évnyi börtönbüntetést szabott ki a chesteri Koronabíróság. A fiatalok családja megtámadta az ítéletet a Fellebbviteli Bíróság (Court of Appeal) előtt, ennek eredménye a jövőben várható.

Eltévelyedett bíróságok?

Sokan a szigorú döntések kapcsán úgy vélik, a brit bíróságok ítéletei számos esetben megkérdőjelezhetőek, a bűncselekmény és a büntetések között pedig semmiféle összefüggést nem lehet felfedezni.

Először is: következetes-e a brit bíróságok ítélkezése a zavargások kapcsán? A bírák és békebírák számára vannak bizonyos ítélkezési irányelvek, amelyeket figyelembe kell, hogy vegyenek.

Ám a döntéshozó eltérhet ezektől az igazságos ítélet érdekében. A zavargások pedig nyilvánvalóan kivételes esetek, amikor az ítélkezők az iránymutatások viszonylagos figyelmen kívül hagyásával dönthetnek. Más kérdés, hogy különböző bíróságok különbözőképpen közelíthetik meg annak a kérdését, hogyan és milyen mértékben térhetnek el ezektől az irányelvektől.

Clive Coleman a BBC jogi szakértője két tipikus példát említett ezel kapcsolatban:

Az ítélkezésnek elvileg következetesnek kell lennie, vagyis két különböző ember ugyanazon törvénysértésért hasonló büntetést kapjon, függetlenül attól, hogy Nagy-Britannia melyik részében ítélik el.

Az Ítélkezési Tanács és a Fellebbviteli Bíróság egyaránt segítheti az alsóbb szintű bíróságok munkáját, illetve az arányos ítélkezést irányelvek meghatározásával.

Ám az előző hetek ítéletei számos példát hoztak ennek ellenkezőjére. Felmerül a kérdés: vajon a rendszerben van a hiba, avagy a zavargások miatt ez csak az általános ítélkezésnek (és annak hibahatárainak) felnagyított változata?

Egy királyi tanácsos ügyvéd, Jeremy Dein szerint az ítéletek „annyira összefüggőek, amennyire csak lehetnek.”

A zavargások megmutatták a közvélemény számára, milyen komplex és kihívásokban bővelkedő az ítélkezés a bíróságok számára, illetve hogy milyen nehéz a különböző tényezők közti egyensúly fenntartása, úgy mint elrettentés, a közösség védelme, büntetés, illetve arányosság. A bírák és békebírák is emberek, és mindig is lesz egy bizonyos mértékű eltérés a döntéseik között.

A brit rendszer „iróniája”, s egyesek szerint hibája, hogy rendkívüli időszakokban a Fellebbviteli Bíróság nem fektethet le irányelveket a bíróságok számára, mielőtt azok megkezdenék az ítélkezést. Nincs olyan mechanizmus a brit rendszerben, ami ezt lehetővé tenné.

Ehelyett az alsóbb szintű bíróságok különböző mértékben térnek el az irányelvektől, rengeteg ügy kerül hirtelen a Fellebbviteli Bíróság elé, és ekkor kezdődik meg a valódi iránymutatás.

A jelenlegi elítéltek közül számos nyilatkozott úgy, hogy fellebbez a döntés ellen.

A Withern-terv

A Guardian által nyilvánosságra hozott dokumentumot két héttel ezelőtt, a zavargások tetőpontján kapták meg a Scotland Yard rendőrtisztjei. A Withern-terv a Scotland Yard által arra az eljárásrendre adott fedőnév, amely a rendőrség vészreakciója volt a lázongások kirobbanására a fővárosban.

A Withern-terv szerint „nem célszerű óvadék fejében a fogvatartottak szabadon engedése”. Ezt több tényezővel is indokolja: egyrészt azzal, hogy céljuk „a közbiztonság megőrzése és a további rendbontás megelőzése.” Másrészt, véleményük szerint nem ésszerű a gyanúsítottak szabadon engedése, miközben a korlátozott rendőri létszám és az esetek nagy száma miatt elhúzódó nyomozások folynak.

Emellett speciális szabályokat tanácsol a rendőrtisztek számára, amely alapján az általában szükségesnél kevesebb bizonyíték mellett emelhetnek vádat a feltételezett elkövetők ellen. Ennek oka, hogy számos bizonyíték feldolgozása még nem történt meg, ilyenek például a londoni térfigyelő kamerák felvételei.

Ez az ajánlás olyan vádaknak teheti ki a fővárosi rendőrséget, hogy egyfajta „futószalag-igazságszolgáltatást” folytat, annak érdekében, hogy megküzdjön a rá nehezedő, eddig példa nélküli mennyiségű munkával.

Továbbá a Withern-terv a figyelmeztetést és a könnyebb büntetéseket nem megfelelőnek titulálja a zavargásokkal kapcsolatos esetek kapcsán.

Ez utóbbi megmagyarázza, hogy miért nem osztottak ki csupán figyelmeztetést számos olyan esetben, mint lopott áruk átvétele, illetve kis értékű lopások.

Pro és kontra

A bíróságok ítélkezése, valamint a rendőrség eljárása megosztó kérdés a brit politikában, illetve szakmai körökben egyaránt

David Cameron brit miniszterelnök védelmébe vette a bíróságokat. Egy korábbi warringtoni felszólalásában kijelentette, „a bíróságok dolga, hogy az ítélkezés módjáról döntsenek, ám ők úgy döntöttek, hogy szigorú üzenetet küldenek a lakosság felé, és jó, hogy a bíróságok képesnek érzik magukat erre.”

A brit Igazságügyi Minisztérium szóvivője szerint:

A bíróságok döntései minden egyes ügy és vádlott egyéni körülményein alapulnak. Ezért van úgy, hogy különböző rendbontók különböző ítéletet kapnak olyanért, ami hasonló ügynek tűnik. Hogy egy szilárd alapot biztosítson a döntésekhez, egy független szervezet, az Ítélkezési Tanács irányelveket határoz meg számukra.

Más kérdés, hogy, mint korábban írtuk, a bíróságok eltérhetnek ezektől az irányelvektől.

A korábban említett „Facebook-ügy” kapcsán Eric Pickles önkormányzati miniszter a BBC-nek úgy nyilatkozott, szükség van ezekre a példát statuáló ítéletekre. Szerinte „az emberek számára joggal lenne riasztó, ha ezek a fiatalok a zavargásra való buzdítást megúsznák annyival, hogy a kezükre csapunk.”

A szigorúbb ítéletek mellett áll a brit közvélemény nagyobb része is, derítette ki a Guardian és az ICM brit közvélemény-kutató intézet közös felmérése. Eszerint a válaszadók 70 százaléka egyetért a keménykezű ítélkezéssel, 25 százaléknyi ellenzi, öt százaléka pedig nem tudott válaszolni.

A felmérés a politikai táborok szemszögéből is megvizsgálta a kérdést. A konzervatívok támogatóinak 82 százaléka támogatta a bíróságok szigorú döntéseit, szemben a munkáspártiak és a liberális demokraták részéről tapasztalható 65, illetve 60 százalékkal.

A korábban említett Withern-terv kapcsán viszont a Hodge, Jones & Allen ügyvédi iroda levelet címzett a fővárosi rendőrséghez. Ebben tájékoztatták a hatóságot, hogy igazságügyi felülvizsgálatot kezdeményeznek vele szemben. Indokuk egy nem megnevezett nő esete, akitől megtagadták az óvadék lehetőségét, annak ellenére, hogy nem rendelkezett büntetett előélettel, és a rendőrségnek semmilyen bizonyítéka nem volt arra nézve, hogy a nő elkövette volna a bűncselekményt.

Az ügyvédek levelükben a rendőrség „sabloneljárását”, mint az emberek „önkényes és jogtalan bebörtönzését” összegezték. A Withern-terv létezése szerintük „dermesztő” hatással van az Európai Emberi Jogi Egyezmény ötödik cikkelyére, amely biztosítja az egyén szabadsághoz és biztonsághoz való jogát.

A konzervatív táboron belül is elhangzottak ellenző vélemények. James Clappison, az Alsóház belügyi bizottságának vezető tagja a bíróságok ítélkezésével kapcsolatban kijelentette, szigorúnak kell lennie az ítélkezésnek, de óv az elkapkodott döntésektől.

A Withern-terv kapcsán pedig úgy vélekedett, „nincs rövidebb út az igazságszolgáltatás számára. Minden esetben ugyanahhoz a magas igazságügyi színvonalhoz kell tartanunk magunkat az ártatlanság, illetve bűnösség, valamint a megfelelő ítélet eldöntésénél.”

A bíróságok kemény ítélkezése emellett két nagy szakmai múlttal rendelkező liberális demokrata komoly bírálatát váltotta ki.

Egyikük, Lord Macdonald, öt évig volt az angol és walesi ügyészség vezetője. Ő a Guardiannak nyilatkozva kiemelte:

Úgy gondolom, alapvető fontosságú, hogy a bíróságok ne vesszenek el egy kollektív aránytévesztésben. Különbség van egy olyan ítélet közt, amely elrettent, és egy olyan közt, amelyből minden emberség és igazságosság hiányzik. Semmi sem rombolóbb a társadalmi harmóniára nézve, mint az a bűnügyi ítélkezés, amely elhamarkodott és igazságtalan.

Emellett figyelmeztetett, hogy a szigorú ítéletek, kombinálva a juttatások megvonásával és a kormányzati lakásokból való kilakoltatással, egy olyan kormányzati válasz fenyegető képét vetítik előre, amely eltúlzott, és hosszútávon súlyosbítja a problémákat.

A másik liberális demokrata Lord Carlile ügyvéd, aki egész eddig a kormány terrorizmussal kapcsolatos tanácsadója volt. A Guardiannak nyilatkozva, elmondta, hogy óvott a végrehajtói hatalom ítélkezésbe való beavatkozásától. Szerinte a hatalmi ágak szétválasztásának „szent és sérthetetlen” elvét némely brit politikus nyilatkozata jelentős mértékben veszélyezteti.

Szerintem egyáltalán nem éri meg a minisztereknek, hogy úgy tűnjön, mintha iránymutatást adnának a bíráknak. A büntetőjogi bíróságok bíráinak nagy része rendkívüli módon tapasztalt, és képes saját maga meghozni a megfelelő döntést. A minisztereknek sokkal inkább a közbiztonság helyreállításán kellene ügyködniük.

Aggodalmát fejezte ki továbbá a letartóztatásban lévők magas száma miatt. 

Emellett felhívta a Fellebbviteli Bíróságot, hogy készítsen új iránymutatásokat a zavargásokkal kapcsolatos eseteket illetően az alsóbb törvényszékek számára, jelezvén, hogy további terhelést fog jelenteni az igazságszolgáltatás számára, amikor az első fokon elítéltek tömege fellebbez a határozatok ellen.

Mindezek ellenére védelmébe vette a bíróságok döntéseit is, miküzben arra figyelmeztetett, hogy „csupán a börtönök feltöltése nem járul hozzá hosszú távon a békéhez és a közrendhez.”