Városrészek: ezentúl is csak szlovákul

A táblatörvény több hátrányos rendelkezése megszűnik, ám a város- és településrészeket jelölő táblákon továbbra is csak a szlovák elnevezés szerepelhet.

Ďulov dvor (Gyulamajor), Veľký harčáš (Harcsás), Čerhát (Cserhát) – Komárom részei, amelyeket ezután is csak szlovákul lehet feltüntetni. Ugyanakkor a fenti példákból is kitűnik, hogy sok ilyen városrésznek nincs is hagyományos szlovák elnevezése. Rengeteg, magyarlakta településnek vannak ilyen részei, de a kisebbségi nyelvhasználati törvény, és a táblatörvényhez készülő kormányrendelet nem rendelkezik ezekről.

A kisebbségi nyelvhasználati törvény eredeti javaslatában ezek is szerepeltek, árulta el az Új Szó kérdésére Juhász László. „A tárcaközi egyeztetésre utalt javaslatban már nem szerepelt. Ez egy külön táblatípus, belügyminisztériumi rendelet szabályozza” – nyilatkozta a kormányhivatal kisebbségifőosztály-vezetője.

Legyen szó a település nevét, vagy bizonyos részét jelző tábláról, egyes helyeken a törvényi szabályozástól függetlenül is érvényt szerez magának a közösség igénye. A Komáromi járásban, a Dunaradványhoz tartozó Zsitvatőn a település első lakóházának kerítésén helyezték el a magyar elnevezést. A Vágsellye melletti Pereden (Tešedíkovo), ahol a magyar nevet (mivel szlovák történelmi személyről nevezték el szlovákul a falut) a táblatörvény értelmében ki sem lehetett tenni, rögtön a rendszerváltás után megoldották a kérdést. „A magyar nyelvű táblákat községi tulajdonban levő telkeken helyezték el, így aki belekötött, azt a választ kapta, hogy ezt a falu saját pénzén, saját telkén tette ki, senkinek semmi köze hozzá” – mondta Szabó Zoltán helyi önkormányzati képviselő. Gútán is hasonló megoldáshoz folyamodtak körülbelül tíz éve, és Bősön is kinn a magyar tábla.