Ismét végveszély

Fél év után a kormánykoalíció visszatért ahhoz a ponthoz, ahonnan tavaly év végén elindult. Ahonnan menekülni akart. Ám nem tudott. Tavaly decemberben a koalíció a szétesés szélére jutott, amikor egy szavazaton múlott, hogy a parlament titkos voksolással Dobroslav Trnkát válassza meg főügyésznek.

Azóta a kormánypártok minden lehetséges módon menekülni próbáltak a csapdahelyzet elől. Elhatározták, hogy nyílttá teszik a szavazást, majd többször is ignorálták a titkos választást.

Szerdán az alkotmánybíróság úgy döntött, elfogadja a helyettes főügyész beadványát, mellyel megtámadta a nyílt főügyészválasztást, s a döntés meghozataláig felfüggeszti a jogszabály hatályát. Ezért hiába nem adott igazat a testület Ladislav Tichýnek – egyelőre, de lehet, hogy nem is ad –, a döntés meghozataláig nem lehet nyíltan főügyészt választani. Így nem lehet ellenőrizni, valóban mind a 77 koalíciós képviselő a koalíciós jelöltre voksol-e. Tovább pedig nem érdemes várni – ugyanis könnyen lehet, hogy az AB csak egy év múlva hozza meg döntését, s akármennyire kulcskérdés is a koalíció számára a választás módja, az ország érdeke az, hogy alkotmányos intézményei normálisan működjenek, ergo: legyen főügyésze. (Igaz, jogosan merülhet fel a kérdés: mi az ország érdeke – Trnka még hét évig a főügyészség élén, vagy egy egyéves provizórium.)

Nem maradt más hátra, mint a titkos választás. Ami egyet jelent a kormánybukás lehetőségével, ugyanis az a négy vagy öt áruló, aki decemberben majdnem megbuktatta a kabinetet, még mindig a parlament padsorait koptatja. Ha megválasztják Trnkát, a kormányfő lemond, mást nem tehet – ezt ahhoz már túlságosan sokszor kijelentette.

Ha tippelni kellene, e sorok szerzője mégis azt mondaná, erre nem kerül sor. Néha fél év alatt is tud annyit változni a politikai helyzet, hogy az, ami anno kivitelezhetetlen volt, most realitássá váljon. A koalíciónak volt fél éve, hogy megtalálja, meggyőzze az árulókat, vagy legalábbis identifikálni tudja azokat az okokat – s egyben semlegesítse is –, amelyek miatt decemberben az ellenfélre voksoltak. Emellett korántsem biztos, hogy elég lenne négy-öt áruló a bukáshoz. Ugyanis a parlamentben azóta függetlenítette magát két ellenzéki képviselő is – Anna Belousovová és Rudolf Pučík az SNS-ből –, akiknek elemi érdekük, hogy ne kerüljön sor előrehozott választásokra. Ami a kormány bukása esetén fenyegetne. Emellett kérdéses az is, hogy az SNS-nek mennyire lenne kedve idén nekivágni egy bizonytalan kimenetű parlamenti választásnak – 5 százalék körüli népszerűséggel, pár héttel a párt szimpatizánsainak jelentős részét megmozgató Belousovová távozása után. S végezetül egy pluszérv: Jozef Čentéš, a koalíció „finom lelkű” jelöltje ezúttal nem lépett vissza a titkos szavazástól, mint néhány hete. Ez is mutat valamit…