Szeretet Napok Győrben Böjte Csabával

˝Erdélyi missziónk sokat köszönhet a győriek segítő szeretetének, törődésének˝ – hangsúlyozta Böjte Csaba ferences szerzetes, aki nagyszalontai gyerekek egy csoportjával érkezett a ˝Szeretet Napok˝-ra.

Több százan vettek részt vasárnap délelőtt azon a szentmisén, amit a Szeretet Napok lelki nyitányaként Pápai Lajos győri megyés püspök és Böjte Csaba dévai ferences szerzetes mutatott be a bazilikában. Szintén százakat mozgatott meg az a fesztiválforgatag, amelynek részeként különféle zenés, dalos és irodalmi produkciókat hallhattak-láthattak az érdeklődők.

A fesztivál látogatói finom ételeket, süteményeket és borokat kóstolhattak az alkalmi faházakban. A Győri Egyházmegye hagyományos jótékonysági rendezvényének teljes bevételével kezdetektől Böjte Csaba erdélyi gyermekmentő misszióját támogatja a püspökség.

 Minden tavasszal tele a szívem hálával és örömmel, ha Győrbe jövök. Fénnyel tölt el mindnyájunkat, hogy ez az ősi város, annak püspöke és elöljárói, a hívek fontosnak tartják, hogy ránk figyeljenek, törődjenek velünk, segítsék a mi magányos életünket – nyilatkozta a Kisalföldnek  Böjte Csaba, aki pártfogoltjai közül idén egy csapatnyi mosolygós nagyszalontai gyerekkel érkezett a folyók városába. – Az elmúlt években több millió forintos adománnyal ajándékoztak meg bennünket, amiből először Déván építkeztünk, aztán Szovátán, majd Kovásznán a legszebb házunk, az Apor Vilmosról elnevezett gyermekvédelmi központ valósult meg. A tavaly kapott támogatást Nagyszalontán, Arany János szülővárosában használtuk fel. Kaptunk ugyanis az ottani önkormányzattól öt kaszárnyaépületet, a hajdani magyar huszárlaktanyát, és az egyiket a győri adományból újítottuk fel, nagy örömünkre.

Böjte Csaba elmondta, hogy jelenleg 56 helyen több mint 2 ezer kisebb-nagyobb emberpalántát nevelnek-oktatnak a jóra és a szépre, tanítják a magyar szóra.

Valamiképpen jelképes üzenet ez a nagyszalontai építkezés, hiszen Isten segítségével eljött az az idő, amikor a kardokból ekevasat, a lándzsákból oltókést kovácsolhattunk, a háború fészkéből, a kaszárnyából pedig otthon, a szeretet és a jóság otthona született meg – említette végül Böjte Csaba, majd szelíd mosollyal elvegyült a rá várakozók szeretetgyűrűjében.