Nagy lépés az atomprogramnak, kis lépés a tárgyalásoknak

Orosz értesülések szerint heteken belül teljesen üzemképes lesz Irán első atomerőműve, a busehri nukleáris létesítmény. Szergej Ribakov orosz külügyminiszter-helyettes ennek apropóján azt is megjegyezte, hogy a P5+1 országok készek arra, hogy felfrissítsék az Iránnal folytatott nukleáris tárgyalásokat.

A Perzsa (Arab) – öböl partján található busehri reaktort 1975-ben kezdte el építeni a német Siemens gyár, a kivitelezés azonban 1979-ben az iráni iszlám forradalom miatt félbemaradt. Reza Pahlavi sah elképzelései szerint Busehrbe két 1300 megawattos blokk és az ezredfordulóig további 20 erőmű felépítése ment volna végbe. Sőt, a később napvilágra került adatok szerint a sah programjának volt katonai nukleáris záradéka is. Az iszlám forradalom ugyanakkor mindezt elsöpörte és Teheránnak később új kivitelezőket kellett találnia. Először Kínával kötöttek szerződést, de a papírmunkánál megrekedtek a folyamatok. Ezt követően viszont, az 1990-es évek közepén leszerződtek az oroszokkal Busehr befejezésére – ekkor azonban már csak egy 1000 megawattos blokk építéséről szólt a megállapodás.

Busehrben az első próbaüzemek már 2009 márciusában lezajlottak, és a tervek szerint 2009 második felében üzembe is kellett volna helyezni a reaktort. A sorozatos BT szankciók és belső technikai problémák miatt mindez azonban egészen máig nem történt meg. Tavaly nyáron már kész volt a menetrend, és őszre biztosra ígérték az üzembe helyezést, először azonban a szeptemberi Stuxnet cyber-támadás késleltette a folyamatot, később pedig a fűtőelemek betöltése körül akadtak problémák (a fűtőelemeket ki kellett venni és teljesen újra kellett kezdeni a betöltésüket).

Ribakov szerint ugyanakkor most már csak hetek kérdése és elindíthatják a reaktort. Az iráni lapok pedig már arról beszélnek, hogy Busehr két hónapon belül elektromos áramot fog termelni az ország számára. Az eredeti megállapodás szerint az erőműben egyetlen 1000 megawattos blokk van, ami várhatóan az ország energiafogyasztásának két és fél százalékát fogja fedezni.

Mindezek ellenére a nemzetközi közösség továbbra is aggódik az iráni atomprogram tényleges motivációit illetően. Busehr esetében mindezt úgy sikerült kezelni, hogy az orosz-iráni megállapodás szerint az elhasznált fűtőelemeket vissza fogják szállítani Moszkvának, ezzel elkerülve, hogy ezekből a fűtőelemekből plutóniumot állítson elő Teherán. Ezzel szemben továbbra is aggodalmakat okoz a natanzi létesítmény, melynek földalatti részlegeiben jelenleg is 5000 centrifuga végzi az iráni urándúsítást – habár Teherán állítja, hogy mindez csak alacsony dúsítású urán előállítására korlátozódik, hazai fűtőelemek gyártása végett.

Ami a diplomáciai terepet illeti, a tavaly novemberben hivatalosan is lezárult genfi fordulót követően idén januárban, Isztambulban indultak újra a P5+1 (az ENSZ BT öt állandó tagja + Németország) tárgyalások Iránnal. Mindezidáig ugyanakkor nem túl sok sikerrel. Februárban Lady Ashton felszólította Teheránt, hogy előfeltételek nélkül térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. Erre válaszul azonban május 10-én Teherán egy  több szempontból is csalódást keltő levelet küldött az EU-nak. Lady Ashton szóvivője szerint ugyanis az üzenet „nem tartalmaz semmi újat, és semmi olyat, ami arra utalna, hogy újabb tárgyalások lesznek”. A levél aláírója, Szaid Dzsalili, Irán nukleáris főtárgyalója ugyanis ismételten ragaszkodott ahhoz, hogy egy több éve napirenden lévő javaslat jelentse a tárgyalások alapját. Eszerint a javaslat szerint nem kimondottan Iránról beszélnének, hanem globális értelemben kerülne tárgyalásra a nukleáris non-proliferáció kérdése. A megbeszélés folyamán pedig tiszteletben kellene tartani Irán jogát a nukleáris energia békés felhasználására (melyet Atomsorompó-tagsága biztosít számára), illetve tartózkodni kellene a külső nyomásgyakorlástól, mely ettől a jogától szeretné megfosztani az országot.