„Itt minden jogszabályra épül, nincsenek benne kétféleképpen magyarázható dolgok”

Mervai Péter az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének Németországi Vállalkozási Tagozatának (ÉVOSZ-IWTD) titkára, a Munkavállalási formák, vállalkozási lehetőségek Németországban 2011. május 1. után című kiadvány társszerzője.

Ön mennyire tekinti példaszerűnek a munkaügyi viszonyok rendezettségét Németországban Magyarország számára?

A németországi munkaügyi viszonyok és a vállalkozási feltételek annyiban példaértékűek, hogy konkrétak, transzparensek, utána nézhetőek. Itt minden jogszabályra épül, nincsenek benne kétféleképpen magyarázható dolgok, nincsenek szürke kifejezések, minden fekete vagy fehér. Gyakorlatilag nincs olyan, hogy valaki ezt így értelmezi, valaki meg úgy. Eltekintve egy-két apró, elsősorban adóügyi témától, de a munkaügyi vagy az idegenrendészeti témákban, a szociális témákban nincs kétféleképpen magyarázható dolog. Ez mindig is jellemző volt a német piacra. Ezt előre minden vállalkozó megtudhatja, informálódhat róla, képbe kerülhet. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a vállalkozók ezt nem teszik meg.

A magyarországi, kelet-európai cégek, akik azt hitték, hogy minden akadály megszűnt az EU csatlakozás miatt, kijöttek olyan félinformációkal, amelyek buktatók voltak. Most például az, hogy felszabadult a munkaerőpiac a magyarok és más kelet-európaiak előtt, nem jelenti azt, hogy minden ezzel kapcsolatos jogszabályt eltöröltek. Minden maradt a régiben, csak a munkaügyi része változott pozitívan.

Németország hogyan készült erre a piacnyitásra? Azt az Önök kiadványából tudjuk, hogy milyen törvényi változások voltak, de mik voltak a viták, milyen volt a hangulata ennek a folyamatnak, ami oda vezetett, hogy május elsejével egy megváltozott törvényi környezetben várják a kelet európai munkavállalókat Németországban?

A piacnyitás fő oka, hogy 2011 májusától kötelező volt. Részben pedig az, hogy Németországban rendkívül nagy a szakmunkaerő-hiány– Németországban ezzel próbálják a közvéleményt csitítani. Az elmúlt években, évtizedekbe nem fektettek kellő hangsúlyt arra, hogy a szakmai továbbképzés nagyobb támogatást vagy anyagi elismerést kapjon, így a demográfiai változásokkal összefüggésben megjelent egyfajta munkaerőhiány a szakmunkásokból.

De megváltoztak bizonyos kollektív szerződések, és egyre több helyen van minimálbér is…

Az egyes munkaadói szövetségek és szakszervezetek közösen alakíthatnak ki úgynevezett kollektív szerződéseket, amelyekben minimálbéreket fogadnak el egyes szakmákban és területeken. Tehát kőműves szakmában akár 500 ezer kollektív szerződés is lehet az országban, olyan, ami meghatározza, hogy mennyi a munkavállalónak járó bér. Ez nem általánosan kötelező érvényű. Viszont van egy olyan jogi eszköz, amely alapján bizonyos szakmákban, bizonyos béreket országosan kötelezővé tehetnek, mint egy minimálbér. Ilyen a nyers építőiparban, a villanyszerelő iparban, az épület takarítás, a házi betegápolásban is van. Ugyanakkor ma már a munkáltatók is azon vannak, hogy legyen egy országosan törvényben előírt minimálbér. Eddig ezt csak a szakszervezetek kezdeményezték évek óta, nem sikerült átvinni a kormányon. De várható, hogy a közeljövőben egy országos törvényesen előírt, mint Magyarországon is van egy minimálbér, amit törvény ír elő, egy ilyet fognak tető alá hozni. Pont azért, hogy a május elseje után beáramló külföldiek ne nyomják le a béreket, tehát, hogy ne legyen az, hogy egy munkáltató önkényesen jelentősen kisebb órabért ad a külföldinek, mint amennyit eddig adott egy németnek.

Pedig most sem megy korlátok nélkül az, hogy keveset fizessenek valakinek. A német polgári törvénykönyv az uzsorakamat mintájára megfogalmazza az uzsorabér ügyét is, ami azt jelenti, hogy jelentősen nem lehet eltérni a szokásos bérektől egyes szakmákban. Tehát ha valahol tíz euró egy átlag órabér, valamilyen szakmában, attól maximum 30 százalékban térhetnek el lefele. A törvények indirekt módon eddig i szabályozták, hogy mennyit kellett kifizetni egy munkavállalónak, de ez a 30 százalék elég tág tartomány volt ahhoz, hogy megzavarja az eddigi itteni munkaerő-piacot.

A munkaadói oldalt mi motiválja arra, hogy egy kötelező minimálbér előírásnak most beadja a derekát?

A munkáltatót egyértelműen motiválja, hogy szeretné a versenytársakat ezzel korlátok közé szorítani. Eddig a munkaadói szövetségek nem voltak érdekeltek abban, hogy legyen egy országosan egységesen előírt minimálbér. Most már érdekeltek ebben, mert tartanak attól, hogy ha nincs ilyen, hogy a külföldieket foglalkoztató vállalkozók, vagy olyanok akik külföldieket vállalkoztatnak, lecsúsznak egy olyan bérszintre, ami által versenyképesebbé válnak náluk.

Erre nem volna megoldás, ha ők is kiszerveznék Németországon kívülre a munkát?

Nem, nem mert Németország határain kívül nem lenne beleszólási joguk. Ők ehelyett azt akarják, ha egy külföldi vállalkozó, aki ma magyar henteseket hoz ide, az ne kerüljön a bérszintjük által jelentős versenyelőnybe. Egyébként henteseket eddig lehetett Németországban hozni.

Hogyan változtat ezen a helyzeten a minimálbér?

Visszatérve az előző példához: Ha holnapután megjelenik a német piacon egy vállalkozás, aki húsipari cégként bejegyzi magát, és itt közvetlenül foglalkoztatja a munkavállalókat, akkor megtehetné, hogy jóval kevesebb bért ad. Persze a többi húsipari céghez képest csak a 30 százalékon belül. Itt jön a képbe a kollektív szerződés. Ha egy húsipari vagy bármilyen cég egy kollektív szerződés hatálya alá tartozik, amihez elég, hogy a munkavállalói több mint ötven százalékban a szakszervezethez tartoznak, akkor a munkáltatónak is kötelező elfogadni azt a kollektív szerződést, amit az ő (ágazati) szakmai szövetsége meg a szakszervezet kiharcol. Itt a szakszervezet elég erős, tehát ha tető alá kerül egy kollektív szerződés, akkor azt a munkáltatónak be kell tartania, és abban bizony magas bérek vannak.

Egy küldi vállalkozó, amíg nem tartozik a kollektív szerződés hatálya alá, jelentősen eltérhet az ágazati kollektív szerződéstől. Éppen ezért szeretnék most bevezetni a törvényes minimálbért, ami az elképzelések szerint, 7,50 vagy 8 euró volna óránként.

Visszatérve a kollektív megállapodásokhoz – ezekben ezekbe milyen módon tud bekapcsolódni egy olyan magyar vállalkozó vagy munkavállaló, aki Németországban akár vállalkozási szerződéssel, akár munka szerződéssel akár mint kölcsönzött munkaerő kerül bele ebbe a helyzetbe?

A kollektív szerződésről pedig annyit hogy, ha valaki magyar egyéni munkavállalókét német céghez kerül, abban az esetben, ha a vállalatnál van kollektív szerződés, akkor az a magyarra is vonatkozni fog, és neki is ugyannyi bért kell fizetni mit a németnek. Ha ezt nem kapja meg, akkor a magyar munkavállaló körbenézhet a piacon, hogy az ő szakmájában mennyi az átlagbér. Ha a bére 30 százaléknál nagyobb mértékben tér el, akkor mehet a munkaügyi bíróságra és követelheti a neki járó pénzt, hiszen az már uzsorabérnek számít ha tíz euró helyett csak ötöt kap.

Mennyire jellemző az, hogy külföldi munkavállalók, elsősorban magyarokra gondolok, belépnek vagy beléphetnek német szakszervezetekbe és ilyen módon nő az esélye annak, hogy a kollektív szerződés hatálya alá tartoznak. Mennyire nemzetköziek a német szakszervezetek?

A német szakszervezetbe bárki beléphet. De ha nem lép be és jogsegély szolgálatra tart igényt a munkavállaló, azt is megteheti.

És ez vonatkozik a kölcsönzött munkaerőre is?

Igen, ugyanúgy vonatkozik. A kölcsönzött munkaerőnél is hasonlóak a szabályok. Ha az adott szakmában van kötelezően előírt minimálbér, ami ugyan nem törvényes minimálbér, hanem azért vált azzá, mert az ágazati kollektív szerződést a munkaügyi miniszter országosan kötelezővé tette, akkor a kölcsönzött munkavállalónak is meg kell kapnia ugyanezt a bért. Ha nincs ilyen, de a munkáltató mégis kollektív szerződésre hatálya alá tartozik, akkor is ugyanez a helyzet. És ha ez nem történik meg, a szakszervezethez bárki odamehet, annak is segít a szakszervezet, aki nem szakszervezeti tag.

Mennyire látja a német munkaadói és munkavállalói szervezeteket európai szinten szervezettnek? Tehát el tudja képzelni, hogy ebben az ügyben, ami Kelet-Európát sok módon érinti a német munkaadói vagy vállalói szervezetek magyar munkaadói vagy munkavállalói szervezetekkel is egyeztetnek?

Természetesen. Én az építőiparról tudom, hogy az európai unós építőipari szakszervezetek a Brüsszelben folyó úgynevezett szociális párbeszédre, ami a munkáltatói szövetségek európai főszövetsége és a szakszervezetek európai főszervezete között, rendszerint meghívást kap a magyar építőipari szakszervezet is. És ezt más szakmákban is hallom. Azokban a kényes szakmákban, tehát építőipar, textil ipar, rendkívül szervezettek az Európai Unióban a szakszervezeti szövetségek és következésképpen a munkaadó oldal is. Többek között ennek köszönhető az, hogy az Európai Unióban még a kilencvenes évek közepén megszületett az úgynevezett kiküldetési irányelv, amelyet minden országnak a jogrendjébe át kellett ültetnie.

Miért fontos ez az irányelv? Jól tudom, hogy ez mintául szolgált más atipikus munkavállalói kapcsolatok, így a munkaerő-kölcsönzés esetében is?

A kiküldetési irányelv következménye, hogy nemzeti szinten határozzá meg például azt, hogy mennyi legyen az országosan kötelező érvényű minimál órabér mondjuk az építőiparban. Ilyen Németországban és Magyarországon is van. A két irányelv összefügg, ugyanarról az ekvivalencia-elvről van szó. Tehát egy munkaerő kölcsönzött munkavállaló sem kerülhet hátrányba. Pont azért, mert vannak minimálisan előírt bérek és természetesen egyéb juttatások.

Visszatérve az európai szintű szociális párbeszédhez, Ön számára mennyire látható most Kölnből az, hogy Magyarországon hogyan zajlik a szociális párbeszéd? Magyarországon sok munkaadói szervezet és a szakszervezetek is arról panaszkodnak, hogy a magyar szociális párbeszéd, az országos érdekegyeztetés rendszere kiüresedett. Kialakulhat e emiatt valamilyen konfliktus Európa és Magyarország között? Például a Munka Törvénykönyvének Magyarországon tervezett változtatási kapcsán?

Én nem vagyok jogász, de úgy gondolom, hogy a Munka Törvénykönyvének elfogadása a nemzeti parlament hatáskörbe tartozik. Ettől függetlenül vannak európai uniós irányelvek, amelyeket át kell ültetni. Magyarországon három oldalú párbeszéd van. Tehát van a kormány, a munkavállalói és munkaadói oldal. Én úgy hallom, talán a távolból rosszul, hogy az állami szervek túl sokat gyámkodnak efelett a téma fölött. Ilyen itt Németországban gyakorlatilag nincs. A bértarifa-autonómiát itt Szentírásnak fogadják el, az állam nem szól bele abba, hogy a munkáltatók és a munkavállalók hogyan alkudják ki egymás között a béreket. Magyarországon viszont minden a minimálbérrel kezdődik, folytatódik ezzel, azzal, amazzal, tehát nem igazán adnak teret annak, hogy a munkáltatók és a munkavállalói érdekképviseletek egymás között rendezzék le ezt az ügyet. Legalábbis én így látom.

És Magyarországon tényleg nincs is olyan társadalmi párbeszéd, mint amit itt látunk. Persze van egy-két kivétel, a vasutasokról például olvasom, hogy elég erős a szakszervezet, de úgy istenigazából olyan formában ez nem működik, mint itt Németországon, legalábbis még nem. Holott lehetne ellenkező példa is, hiszen a magyar építőiparban van egy ágazati szintű kollektív szerződés a bérekről. Német mintára ők is megkeresték az akkori munkaügyi minisztert, jó pár évvel ezelőtt,és megkérték, hogy tegye országosan kötelező érvényűvé ezeket a béreket, amelyek azt hiszem minimum 30 százalékkal többek még a segédmunkás esetében is mint a mindenkori minimálbér. Tehát kezdeményezés van, csak nem minden téren. Ha utána néz, az építőiparban teljesen működik ez a kollektív szerződés, ami 100-120 ezer forintot ír elő minimál bérként egy építőipari munkás részére. És ezt a munkaügyi miniszter országosan kötelezővé tette. Tehát aki nem ÉVOSZ tag vagy munkavállalói oldalon nem az építőipari szakszervezet tagja, az is meg kell, hogy kapja ezt a bért.

Az utolsó kérdésemmel visszakanyarodnék az Önök kiadványához. Az volna a kérdésem, hogy mindazok fényében, amit elmondott, különösen tekintettel arra, hogy Németországban tovább folyik egy vita és egy jelentős változást hozhat például a minimálbérnek a bevezetése, Ön mit gondol mióta ezt a füzetet megszerkesztették és kiadták, milyen olyan fontos változások vannak, amire érdemes felhívni a figyelmet, vagy pedig mikor válik Ön szerint szükségessé ezeknek az információknak a frissítése? Milyen gyorsan változik Németországban jelenleg az építőiparnak elsősorban, és másodsorban a munkaügyeknek a helyzete?

Ez a füzet ez viszonylag friss, 2011 márciusának végén került lezárásra. Németországban naponta nem változtatják a törvényeket vagy a törvényes előírásokat, tehát nem tartom elképzelhetőnek, hogy fél éven belül új anyagot kell írnunk. A törvényes előírásokat már jó időben meghozták és nincs igény arra, hogy ezeket változtassák. Amiben változás lehet, az az, hogy pár centtel magasabbak lesznek adott esetben az ajánlott bérek, vagy egyéb szakmákban is az eddigi kollektív, de nem országosan kötelező érvényű szerződéseket országosan kötelező érvényűvé fogják tenni. Ilyen változás lehet és ez várható is. Most öt-hat szakmában van országosan kötelező erejű minimálbér, ezt kiterjeszthetik akár tíz-tizenkettő szakmára is, annak tükrében, hogy hol lesz esetleg zavar a munkaerőpiacon a piacnyitás miatt.. De olyan gyorsan ez a tájékoztató füzet nem fog elavulni, mert, Németországban nem változtatják olyan gyorsan a törvényeket, törvényes előírásokat, jogszabályokat. Itt az is egy szent dolog, hogy a vállalkozásoknak egy úgynevezett bizalom-védelmet adjanak. Tehát ha egy vállalkozó elolvassa ezt a tájékoztatót, akkor ő abból indulhat ki, hogy a következő egy-két évben minimum az marad, ami abban a tájékoztatóban le van írva. És ez ellen a német kormány nem is akar tenni, mert annak nem lenne értelme, hogy valaki felkészül egy bizonyos információval, azt fél év múlva keresztbe vágják egy másikkal.

Finomságok lehetnek adóügyekben, ebben-abban, de ezek marginális dolgok. Mi hat-nyolc éve adunk ki tájékoztató füzeteket gyakorlatilag másfél-két évente kellett valamennyit aktualizálni– de többnyire csak a bérváltozások miatt volt. Pedig az egy bonyolultabb rendszer volt, mert korábban még még engedélyezési eljárás alá vonták az összes külföldről érkező szolgáltatástés kellett még munkavállalási engedély, márpedig ezeket a dolgokat az EU idénre megszűntette. Tehát egy darabig évente változtak a dolgok, ez megszűnt idén májustól.

Ez a tájékoztató anyag hosszabb távra aktuális tud maradni, mert nem az a jellemző, hogy itt gyorsan változtatnak törvényeket. A kiküldetési törvény marad, szépen ki van már dolgozva tíz éve, elsősorban az építőiparra dolgozták ki, azóta belevették az épület takarítást, a kölcsön munkaerőt Nem kell sokat változtatni rajta, legfeljebb kiterjesztik még egy-két szakmára. De mi a tagjainkat rendszeresen tájékoztatjuk. Tehát aki ÉVOSZ tag vagy azon belül is a németországi vállalkozási tagozat tagja, az minden up-to-date tájékoztatást megkap a legapróbb finomságokkal együtt.