Szélsőjobbos viharok Németországban

Várható volt, hogy Thilo Sarrazin ügye a húsvéti ünnepek után lázba hozza a német politikusokat és médiát: a vitatható elveket valló SPD-tag szerző és volt Bundesbank elnökségi tagot pártja a várakozásokkal ellentétben nem zárta ki. A párton belüli csatározások mellett már csak az lehet kellemetlenebb, hogy a szélsőjobboldali párt, az NPD Sarrazin-idézetet használt egy szórólapján. Bár a bíróság ítélete szerint a párt nem használhatja tovább a szerző szavait és nevét, az eset nem vet jó fényt sem Sarrazinra, sem a szociáldemokratákra. Ha ennyi nem lenne elég a szélsőjobbos ügyekből, a duisburgi Linke honlapján antiszemita szórólapra bukkant egy blogger. A pártvezetőség azonnal elhatárolódott az írás honlapjáról, a szórólap pedig eltűnt.

Sarrazin támogatói

Sarrazin meghiúsult kizárása kiszámíthatatlan hatásokkal lehet a szociáldemokrata párt támogatottságára, az azonban már biztos, hogy az SPD-t megosztja az illetékes bizottság által meghozott döntés. Sarrazin védelmezői közé tartozik a volt hamburgi polgármester, Klaus von Dohnanyi, aki az 1945-ben nácik által kivégzett Dietrich Bonhoeffer húgának fia. Von Dohnanyit Sarrazin a döntőbizottság előtti védelmének ellátására kérte fel. Az expolgármester – akinek apját röviddel a háború vége előtt koncentrációs táborban végezték ki – szerint Sarrazin könyve összetett és nem mindig átlátható, ezért a szerzőt többszörösen is félreértették.

Változatosak a párt vezetőinek reakciói a Sarrazint érintő ügyben: az alsó-szászországi SPD vezetője Olaf Lies például a szerző helyében „felelősséget vállalna és védené a pártot és ezért elhagyná a politikai tömörülést” – idézi a Die Welt a tartományi szocdem vezetőt. A politikus szerint a döntés végeredményben mégis helyes volt, mivel Sarrazin pártból való kizárása hónapokig tartó vitákat, túl sok médiafigyelmet hozott volna és ezáltal ártott volna pártnak az integráció témájában. Lies emellett megérti azokat is, akik nem tudják megérteni azonnal a döntést. Mások szerint az SPD az a párt, amelyben a legváltozatosabbak a vélemények, ezért néha ki kell bírni a véleménykülönbségeket is.

A pártelnök szavai

Az SPD felső vezetői idáig hallgattak az ügyben, most azonban Sigmar Gabriel, a párt elnöke is megszólalt, aki a Tagesspiegel szerint „más eredményt szeretett volna”, viszont támogatja Andrea Nahles pártfőtitkár döntését, akit egyre több éles bírálat ér saját pártja soraiból is.  Gabriel szerint a konkrét helyzetben a döntés, hogy Sarrazin maradhat a pártban, helyes volt – a pártelnök kiemelte: Nahles nem személyesen felelős Sarazzin maradásáért, az ügyben az illetékes bizottság döntött. Gabriel tavaly nyáron szintén azok közé tartozott, aki Sarrazin kizárását indítványozták, a döntőbizottság azonban Sarrazin magyarázata után amellett döntött, hogy a szerző megtarthatja párttagságát.  Nahles az ülésén mint a pártelnökség indítványozóinak képviselője döntött az kizárási indítványt visszavonása mellett.

Zöldek és mások

A Zöldek az SPD jobbratolódását látják a döntésben és azzal vádolják a pártot, hogy a politikai spektrum jobb szélén kívánja megszólítani a szavazókat. A párt intergráció-politikai szóvivője, Memet Kilic szerint ez a Zöldek számára nem jöhet szóba.  Amennyiben Sarrazin gondolatai szalonképessé válnak a szociáldemokrata pártban, azzal kizárttá válik a berlini és szövetségi szintű vörös-zöld koalíciók lehetősége. A kérdés persze az, hogy például Baden-Württembergben, ahol a napokban sikerült megegyeznie a két pártnak a koalíciós feltételekben, milyen hatással lesz a Sarrazin-ügy a kapcsolatokra. A Zöldeknek ugyanis szüksége van a szociáldemokratákkal való együttműködésre a kormányzáshoz a délnémet tartományban – ráadásul történelmi lehetőségük adódott, hogy nagyobbik partnerként ők adhatják az első zöld miniszterelnököt. Feltételezhető, hogy a Zöldek nem lesznek hajlandóak lemondani a hatalomról és az egyelőre egyedülálló lehetőségről. Az persze kérdéses, hogy választóikra milyen hatással lesz az, hogy pártjuk „lepaktál” a durva elveket valló Sarrazint megtűrő SPD-vel.

A Németországi Zsidók Központi Tanácsának főtitkára, Stephan Kramer, aki egyben SPD-tag úgy nyilatkozott: „A Sarrazin kizárásáért való harc, a vereség kockázatával együtt, helyes és jobb út lett volna”. Kramer csupán azért nem lép ki a pártból, hogy azt ne adja át Sarrazinak és szimpatizánsainak:„Az SPD történelmileg mindig a Németországban élő zsidók pártja is volt, nekik a jövőben is kell, hogy itt lehessen politikai hazájuk”.

A bizottság Sarrazin azon magyarázatára hivatkozva hozta meg döntését, hogy távol állt tőle egyes csoportok, különösképp a bevándorlók diszkriminálása, csupán fel kívánta hívni a figyelmet Németország integrációs deficitjére és „hibás demográfiai fejlődésére”. Arra a kérdésre, hogy Sarrazin valójában miért is maradhatott a szociáldemokrata pártban, valószínűleg sosem fogunk kielégítő választ kapni.

A szélsőjobb

A Sarrazin miatt kitört belső csatározások és kívülről érkező bírálatok mellett kellemetlenül érintheti a szociáldemokrata pártot a jobboldali radikális párt, az NPD által használt Sarrazin-idézetek ügye is. Bár a Die Welt értesülései szerint a bíróság megtiltotta radikális pártnak, hogy Sarrazin idézeteket és a szerző nevét használják a választási kampányban, nyilván nem előnyös és szerencsés egy SPD-tag nevének felmerülése egy szélsőjobboldali szervezet „reklámjában”. Az NPD szórólapján, amelyet berlini háztartások részére jutattak el Sarrazin könyvének egy fél mondatát nyomtatták: „Nem akarom, hogy idegenekké váljunk saját országukban”. Sarrazin ügyvédje, és később a bíróság is arra hivatkozott döntésénél, hogy az NPD kiragadta a mondatot szövegkörnyezetéből és idegenellenes céljainak terjesztésére használja fel. A mondat eredetileg úgy hangzott, hogy „Nem akarom, hogy idegenekké váljunk saját országunkban, regionálisan sem. A rettegett jobboldali radikalizmust nem az segíti elő, hogy legitim preferenciáinkat világosan kimondjuk és politikai cselekvésünket ezekhez illesztjük, hanem azáltal, hogy a dolgokat csúszni hagyjuk.” A szerző ügyvédje szerint a szórólap azt sugallja, hogy a Sarrazin egyetért az NPD-vel, pedig a szocáldemokrata politikus könyvében egyértelműen kimondta, hogy ellenzi a jobboldali radikalizmust.

Egyik oldal…

A szélsőjobboldali NDP, amely évtizedeken keresztül a parlamenti szempontokból jelentéktelen kispártnak számított, az elmúlt néhány évben főleg a gazdaságilag rosszabbul álló tartományokban nagyobb támogatottságot tudott szerezni: Mecklenburg-Vorpommern tartományban 2006 óta, Szászországban pedig 2009 óta képviseltetni tudja magát a parlamentben. Türingiában 2009-ben és Szászország-Anhaltban 2011-ben is csak kevéssel a parlamenti küszöb alatt teljesített a tartományi választásokon.  A Mitteldeutsche Zeitung értesülései szerint Szászország-Anhalt most újra megkívánja kísérelni a párt betiltását, ami nyolc éve meghiúsult. A tartomány kereszténydemokrata belügyminisztere, Holger Stahlknecht úgy nyilatkozott a lapnak: „Az eljárást a kellő jogi gondossággal fogjuk előmozdítani.” A többi tartomány belügyminisztere párthovatartozásuktól függetlenül változóan reagáltak Stahlknecht kijelentésére. A szövetségi belügyminiszter, Hans-Peter Friedrich (CSU) szkeptikusan nyilatkozott, mivel a pártbetiltási eljárások jelentős kockázatot rejtenek magunkban az alkotmánybíróság által megadott magas korlátok miatt. A betiltásra tett indítványt egyébként a szövetségi parlament, a szövetségi tanács vagy a szövetségi kormány adhatja be a legmagasabb instanciához. Friedrich szerint az eljárásnak semmilyen esetben sem szabadna ismét a radikálisok sikerével végződnie, mivel „ez az NPD kezére játszana és csak médiafigyelmet szerezne neki. A párt betiltását csak akkor lehet indítványozni, ha a sikert biztosítani lehet.” Egyes politikusok inkább az NPD állami pártfinanszírozásból való kizárását tartják megoldásnak.  Annak ellenére, hogy a párt alkotmányellenessége nyilvánvaló, először bizonyítani kell, hogy agresszívan és harciasan jár el a szabadságpárti és demokratikus rend ellen – írja a Die Welt.

…másik oldal

A politikai spektrum mások szélén sem maradt el a botrány: a baloldali Linke duisburgi szervezetének internetes oldalán a Spiegel értesülései szerint antiszemita szórólap volt található, amelyben – mint egykor a náci-rezsim – „a ne vásároljatok zsidóknál” mondattal az izraeli áruk bojkottjára hívnak fel. A szórólap logója egy horogkereszttel összefonódott Dávid-csillag, amely alatt az a felhívás áll: „Soha többet háborút Izraelért”.  A szöveg továbbá tartalmazza azt a mondatot is, hogy „Álljatok ellen az úgynevezett holokauszt általi erkölcsi zsarolásnak!”. A szórólap állítólag már évek óta letöltethető volt az oldalról, egy olvasó azonban épp a napokban bukkant rá a fájlra, majd beszámolót készített erről egy blogoldalra. Ezek után beindult a gépezet: a link hamarosan nem vezetett sehova, a párt szövetségi vezetősége és Bundestag-frakciója pedig azonnal elhatárolta magát az írás tartalmától: „Ez undorító és határozottan nincs köze a Linke politikájához” – nyilatkozta a pártvezetőség egy szóvivője. A duisburgi Linke először nem reagált a történtekre, majd a párt szóvivője, Hans-Werner Rook által szintén elhatárolódott a szórólaptól. Rook lehetségesnek tartja, hogy egy szélsőjobboldali beépült a pártba, aki aztán feltette az írást a párt honlapjára. A politikus emellett kiemelte, hogy „teljesen fel vagyunk háborodva. Az egész szélsőjobbos hülyeség”.

A duisburgi Linke akár büntetőjogi eljárásra is számíthat egy alkotmányellenes szimbólum büntetendő használata miatt – de az ügyben egyelőre még nem született döntés. A baloldali párt duisburgi szervezete már 2009-ben is vihart kavar hasonló ügyben: akkor a párt akkori polgármesterjelöltje lépett vissza, miután heves bírálatok érték egy Izrael elleni bojkottra való felhívás miatt  – írja a Spiegel Online.