Valóban föltámadt! Húsvét ünneplése a Kárpát-medencében

„Húsvét hajnalának világosságát csak az értékeli igazán, aki beleborzongott a nagypénteki déli sötétségbe. Megláttuk milyen az, amikor az ember önkényének, az ember diktatúrájának ki van szolgáltatva az élő Isten” – mondta Bölcskei Gusztáv Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke az idei Húsvéton. Heti kárpát-medencei kulturális körképünkben körbejártuk, hogyan ünnepelték Húsvét napjait a Kárpát-medencében.

Virágvasárnap az óvodában

A magyarkanizsai Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény és a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete az oromhegyesi óvodában 2011. április 16-án továbbképzést tartott óvodapedagógusok számára. A virágvasárnapi körmenetet idéző bevonulás a faluháztól indult, s az óvónők és a gyermekek dramatikus mozdulatokkal illusztrált részvételével zajlott. Ünnepi ruhába öltözve mentek fűzfaágat szedni a közeli játszótérre, majd az óvoda épületébe érve a gyermekek olyan autentikus játékokat mutattak be, amelyek a húsvéti ünnepkörhöz szorosan kapcsolódnak. A népi gyermekjátékok felgyűjtése Pilisi Zsuzsanna és Szécsi Viktória óvónők szakmai tudását dicséri. A Vajdaság egész területéről odasereglett óvónők a továbbképzés második részében kézműves foglalkozásokat sajátíthattak el, elsősorban a berzselést, de megismerkedhettek a koszorúkészítés népi hagyományának jelentőségével is.

„Ződág”-állítás Nagydobronyban

Nagydobronyban virágvasárnap színes szalagokkal feldíszített zöldágak kerültek a lányos porták kerítésére. A feldíszített ágak a kerítésen maradtak egészen nagypéntekig, hogy a nagyközségben a locsolkodásra készülő fiúk láthassák, hogy hová is kell betérni húsvétkor a hímestojásokért.

Varga Sándor, a Nagydobronyi Középiskola történelemtanára, helyi néprajzkutató elmondta: „Az idén a „ződág” valóban zöldág, hisz kizöldült már a fűzfa, amelynek az ágait használják erre a célra. Nagydobronyban régi időkre visszanyúló hagyomány, hogy a lányos szülők és nagyszülők a virágvasárnap előtti szombaton este úgynevezett „ződágat” tesznek ki a kapujukra. Erősen tartja magát ez a szokás, bár Nagydobronyban senki nem tudná megmondani, hogy mióta teszik ki a „ződágat”, de sok-sok generációra visszanyúló hagyománya van. Eredetileg virágvasárnaptól nagypéntekig kellene kint lennie a kapun, de ma már akadnak, akik hamarabb leveszik, pedig ez a hagyománnyal összeegyeztethetetlen- írja a karpatinfo.net. 

Húsvéti előkészületek Kiskőszegen

A kiskőszegi HMDK (Horvátországi Magyarok demokratikus Közössége)-alapszervezet évek óta az ünnepek előtti hétvégén húsvéti előkészületeket szervez, ami igen népszerű a gyerekek körében, így szívesen vesznek részt a foglalkozásokon. A minden évben megszervezett alkalmon húsvéti díszeket, hímes tojásokat készítettek eddig, idén pedig rajzokat is.„Nagyon szeretik a gyerekek ezeket a foglalkozásokat, mindig nagy örömmel vesznek részt rajtuk, ezért is tartjuk fontosnak, hogy több alkalommal is összejöjjenek az alkotni vágyó kicsik. Ezúttal több szülő is elkísérte őket. A foglalkozásokat Vida Brigitta és Mária vezették. Az elkészült alkotásokat pedig a gyerekek haza is vihették”- mondta Virág Tibor, a kiskőszegi szervezet elnöke.

Míg a karácsony elegáns és meghitt ünnep, csillogással, komolysággal teli, a húsvét viszont csupa élet, móka, harsányság, ami a kiskőszegi összejövetelt is jellemezte, ezért is egyre népszerűbb a helyi gyerekek körében – írja a hmdk.hr internetes hírportál.

Húsvéti üzenetek Erdélyországból

Az erdélyi történelmi egyházak vezetői e húsvétra is elküldték pásztorlevelüket, melyben nem csak áldott ünnepet kívánnak, hanem igyekeznek visszaterelni bennünket a Szentírás szavára, annak szellemében való életvitelre, s valamely példabeszéd által a húsvét üzenetét tudatosítani bennünk- írja a 3szek.ro hírportál.

A Szentföldi határkerülők

Az idő rokkáján lepergett két szabad évtized bőven elég volt ahhoz, hogy a székely falvakban felújítsák a régi húsvéti népszokásokat, köztük olyanokat is, melyeket még akkor is akadályozott a fennálló rendszer, ha lefaragták róluk „szakrális sallangjaikat”. Az ünnepi szentmisék és istentiszteletek mellett élő népszokásaik gerjesztik a lelkekben az ünnepi érzést, s a pénznélküliség ellenére is elmondhatják, hogy nincsen és nem igen lesz olyan szegény konyha, ahol ne kerülhetne legalább ember elé való étek az ünnepi asztalra.

A múltban a naptári év jeles napjaihoz fűződő székely népszokások jelentős része a termékenység biztosítására irányult. A húsvéti határkerülés szervesen kapcsolódik a vallásos érzéssel telített gazdálkodó ember hagyományaihoz. A legények, a fiatalság húsvét első napján lóháton megkerülik a falu határát, imát mondanak a határkereszteknél, ahol virágot helyeznek el. Csak ennek befejezésekor történik a futtatás, a falu népét is szórakoztató amolyan lóversenyféle. A határkerülés visszanyúlik a terméskérő ősi szokások világába. Él ma is a felső-háromszéki Szentföldön, s miként a kézdialmási születésű Molnár István polgármestertől és Cserei Lázár katolikus gondnoktól megtudtuk, ebben az évben is megtartották, közösen a szomszédos Lemhénnyel és Csomortánnal.

Esztelnek, Kurta-patak hagyományos határkerülői 8.30-9.00 óra között indultak az atya áldásával a plébániatemplomtól, és oda is értek vissza.  Kegyelettel emlékeztek a régi „vezérekre”, a mérnök Köntzei Józsefre és Bartók (Bajusz) Ignácra. Az ilyen ünnepi alkalmak lehetővé teszik, hogy felszabaduljanak a régen elfojtott helyi közösségkovácsoló energiák.

Hagyományőrző Mezőföld

Az erdélyi Mezőföldön megmaradt még egy, szintén a tavaszi termékenység- és esővarázslással kapcsolatos húsvéti népszokás, amit Szörcse és Székelytamásfalva kálvinista és katolikus hitben élő székely-magyar népének köszönhetünk. Pozsony Ferenc néprajzkutató ezt így mesélte el: „Ez a húsvét hétfőjén gyakorolt szokás a pogány kori esővarázslás emléke. A csoportba verődő legények egy „erdölő” szánt díszítenek fel kóborszerűen fenyőágakkal, mely alatt egy cigánynak nevezett legény ül. Ezt a szánt húzza a többi legény végig a falun zenészek és egy lovas kíséretében. A vidám csoport bemegy mindazokba a lányos házakba, melynek gazdái tárt kapukkal jelzik a fogadó szándékot. Két legény veresekkel köszönti a háziakat, majd következik a kölnivel, illatos peremetekkel való locsolkodás. A zenészek eljátsszák a házigazda kedvenc nótáját. A vendéglátók süteménnyel és itallal kínálják meg a legényeket, majd a szánon ülő és magát meg nem mutató legénynek egy tányéron festett tojásokat, egy fél liter pálinkát vagy egy liter bort nyújtanak be. A cigányt a vendéglátók és a kapukban álldogálók leönthetik vízzel. A falubejárás után a fiatalok a kultúrházban mulatságot rendeznek és elfogyasztják az összegyűjtött finomságokat.”

S hogy volt idén Szörcsén és Székelytamásfalván ez a szokás? „Húsvéthétfőn, fél tíz felé indult a népes ificsapat, köztük iskolások is, a kultúrháztól”– mondta el a falufelelős, akit Ambrus Attilának hívnak, s aki több mint bő évtizede állt a szánozók élére. Szörcsén is összegyűlt már a népes, de itt önszerveződő fiatal csapat. A felszegi Kovács Mihály udvaráról indultak húsvét másodnapján 10 órakor. A fiatalok önszervező ereje arról tanúskodik, hogy nem fog feledésbe merülni Szörcsén a húsvéti szánozás.

Ami nélkül nincs húsvét

A néprajzi magyarázat szerint a locsolás nem egyházi eredetű, hanem tavaszi szokásaink egyike, amely elsősorban a természet megújulásával és a termékenység-varázslással áll kapcsolatban. A locsolás háromszéki gyökerei eléggé régi időkre nyúlnak vissza. Apor Péter írja egyik könyvében: „húsvét másodnapján, azaz vízben vető hétfün, rendre járták az falut, erősen öntözték egymást, az leányokot hányták az vízben, sőt az elévaló embereknél csak magok házoknál is estve az frajok az leányok házában káddal hordották fel az vizet, reggel csak könnyen öltöztek, tudván már az jövendőt. Reggel azért az udvariak csebrekkel, kártyákkal reámentek az leányokra, ottan olyan öntözés volt, hogy bokáig járhattál vízben.”

A néprajzkutatók – így Pozsony Ferenc is – kimutatták, hogy a szánozás a locsolkodáshoz kapcsolódik, ugyanis esővarázsló célzatú. A megújuló emberöltőknek szükségük van arra, hogy a locsolás mellett megértsék tojásírás szimbolikáját, jelképes üzeneteit is. Ez csak úgy lehetséges, ha visszapillantunk a szokásrend múltjára, hagyományára. Évente ugyanis új hajtásai jelennek meg, élnek a múltbéli eredeti és egészséges gyökerekből.

Székely tojásírók

Gazdagabb lett a tojásírással kapcsolatos székely irodalom is. A háromszéki írott-festett tojások eredete a Kézdivásárhelyen munkálkodó Balázs Márton (1864-1948), később az árapataki Lőrincziné Dénes Etelka nyugalmazott tanítónő hagyatékában található. Nem volt hiábavaló a tanító néni munkássága: a székföldi Árapatakon Bakó Ferenc házában minden évben fiatalasszonyok írják meg ősi mintákkal a tojást, Lupuné Bakó Enikő óvónő pedig már a kicsiknek is megtanítja. De egyre népszerűbb a székely városokban és falvakban szervezett tojásíró kézműves tevékenységek is. Egyre több a fiatal anya, iskoláskorú lány (és fiú is), aki kedvet kap a tojásírásra.

Tojásfestő verseny volt Muzslyán

Hagyományosan, kilencedik alkalommal szervezte meg a Muzslyaiak Klubja és a Muzslyai Amatőr Képzőművészek Klubja, a MAKK a húsvéti tojásfestő versenyt a gyerekek részére. A Magyar Ház megtelt fiatalokkal, akiket a szüleik, nagyszüleik is elkísértek erre a megmérettetésre. A mostani tojásfestő versenyen mintegy 50-en versenyeztek, és legtöbben két alkotást adtak át a zsűrinek értékelésre, az ügyesebbek pedig hármat is megfestettek. A festési, illetve díszítési technikát ki-ki maga választotta meg, szabadon lehetett használni bármilyen segédeszközt, díszítőelemet. Mégis a többség a tempera, a vízi színes mellett döntött, de voltak egyedi díszítési módozatok is, így az anyukák körömlakkjaiból is jócskán fogyott, meg gyöngyből készült ékszerek is nyilván „megsérültek”.

A verseny részét képezte a MAKK-tagok húsvéti rajzkiállítása is, amelyet ugyancsak értékelt a zsűri. A versenyzőket a szervezők cukorkával, üdítővel vendégelték meg, és hagyományosan – szinte a verseny részét képezi – az idén is volt fánk, amelyet a Nők Klubjának tagjai sütöttek- írja a vajma.com hírportál.

Húsvéthétfői alkotmány

A magyar államfő a Sándor-palotában látta el kézjegyével az új alkotmányt húsvéthétfőn. Az aláírás után – amelyet a közszolgálati médiumok és több kereskedelmi tévécsatorna is élőben közvetítettek – Cserhalmi György színművész szavalta el felvételről a Szózatot, majd Schmitt Pál ünnepi beszédet mondott.

A köztársasági elnök úgy fogalmazott: az új alaptörvény „mostantól, mint a földbe vetett mag, várja, hogy rendelt idejében szárba szökkenhessen, egyben régi önmagát, a benne lakozó letűnt korok szellemével, átadhassa a múltnak”. „A nagy ünnepek az élet körforgásaihoz kapcsolódnak, különösen igaz ez a tavaszi újjászületésben ünnepelt húsvétra, a feltámadásra. Akár Istenben hiszünk, akár a sorsban, ilyenkor körülöttünk minden az új életről, a megújulásról szól” – mondta, hangsúlyozva, hogy 2011 tavasza az egész nemzet számára fontos eseménnyel lett teljesebbé: idén nemcsak a természet újult meg, hanem legfontosabb törvényünk is.

Az elnök úr szólt arról is, hogy nem választható el egymástól a magyarság és a velünk élő nemzeti közösségek sorsa, „mindenki számít, együtt vagyunk erősek”. „Bízzunk benne, hogy amikor a sarkalatos törvények révén a mostani keret megtelik majd tartalommal, minden szempont elhangzik az arra rendelt helyen, az Országgyűlésben, minden érv betölti a maga hivatását, és a többség illő bölcsességgel fogadja a kisebbség véleményét is, felelősséget vállalva az egészért” – hangsúlyozta a köztársasági elnök, hozzáfűzve, hogy a törvényhozásban a képviselőknek nem a saját, rövid távú, hanem az egész közösség hosszú távú érdekeit kell érvényesíteniük, „ha nem így tesznek, saját választóik felé kell majd elszámolniuk”.

Tíz városban ünneplik az új alkotmányt

Ünnepi gálahangversennyel lepte meg közönségét húsvéthétfőn este 8 órától a Kolozsvári Magyar Opera. A belépés ingyenes volt, mindössze egy piros tojást kellett felmutatni a műfaj kedvelőinek.

Kolozsváron kívül további kilenc magyarországi városban egyidejűleg játszották el Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művét, az eseményt a Duna Televízió élőben közvetített. Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója a Krónikának elmondta: „A rendezvény ötletgazdája és támogatója a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztérium, minap lép ugyanis életbe Magyarország nemrég elfogadott új alkotmánya.” Az intézmény vezetője hozzáfűzte: „Miközben a kommunista rezsim idején megtalálták a módját, hogy szabadnapot adhassanak munkatársaiknak húsvéthétfőn, a mostani felkérésre nem tudtak nemet mondani, különösen úgy, hogy nemcsak a kolozsvári közönség, hanem az élő televíziós közvetítésnek köszönhetően a világ magyarsága is láthatja az előadást.

A Psalmus Hungaricust követően, a műsor második felében valamennyi helyszínen folytatódott a gálahangverseny. A kolozsvári opera jelentős magyar zeneszerzők, Erkel Ferenc, Kodály Zoltán, Bartók Béla és Liszt Ferenc műveivel kedveskedett közönségének. A rendezvény karmestere Selmeczi György és Kulcsár Szabolcs volt. Fellépett a Tarisznyás Néptáncegyüttes, illetve a Flauto Dolce régizene-együttes is- írta a kronika.ro híroportál. 

Húsvét után Édeskeserű – Ajánló

Erdélyi turnén mutatja be „erdélyi antológiáját” a budapesti Magyar Állami Népi Együttes. Az Édeskeserű – Tánc erdélyi muzsikára című előadást az április 26. és május 1. között láthatja a kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, csíkszeredai, kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi közönség. „Az előadás a középkorig visszanyúlóan eleveníti fel a sokszínű táncos és zenei hagyományt, a színház eszközeinek alkalmazásával mutat rá a hagyományos kultúra fontosságára” – vallják az alkotók. Az Édeskeserű az ellentétes erők egymásnak feszülésére épül. Az előadás zenei szerkesztője Kelemen László, koreográfusok Farkas Zoltán Batyu, Mihályi Gábor és Orza Călin. Az erdélyi turné első állomása Kolozsvár, az előadást április 26-án, kedden 19 órától a magyar opera nagytermében láthatják az érdeklődők.

***

A Kitekintő ezzel a Kárpát-medencei húsvéti körképpel kíván boldog Húsvétot minden kedves olvasójának, s az ünnep testi-lelki feltöltődése után további boldog hétköznapokat is!