Csernobil: Huszonöt évvel később is eleven és sajgó sebek

A közelmúltban Japánban bekövetkezett természeti katasztrófa következtében megsérült a fukusimai atomreaktor. Ennek kapcsán ismét a közbeszéd tárgya lett Csernobil is. Összehasonlították a katasztrófa méretét.

Újabb Csernobilként is emlegették. Csakhogy a japán emberek nem estek pánikba – sem pedig Európa, sőt Amerika sem –, mert bíztak a vezetésben. Tudták, hogy mindent megtesznek az emberek védelméért. Míg az akkori Szovjetunió, és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság kormánya napokig eltitkolta a katasztrófa tényét is, „megengedte”, hogy a nép egészsége kockáztatása ellenére felvonuljon május elsején, boldogan majálisozzon. Miközben fejük fölött már nem csupán vészjósló, de gyilkos felhők gyülekeztek…

Huszonöt évvel ezelőtt gyönyörűen sütött a nap azon az április végi napon, amikor a szörnyű katasztrófa bekövetkezett Csernobilban. De a híradások erről nem szóltak… Néhány nap múlva békésen és vidáman ünneplők tömege – gyerekek, apukák, anyukák, nagyszülők – vonult ki a városok, így a közeli Kijev utcáira május elsejét köszönteni… És a híradások még mindig hallgattak…

Csernobil sebe máig sajog…

Pedig április 26-án Ukrajna népének, de egész Európának fekete napja jött el. Az addig békés célokra használt atomenergia megbosszulta az emberi felelőtlenséget: robbanás történt a csernobili atomerőműben, ami az ukrajnai lakosság ezreinek életét változtatta meg, hozott gyászt, bánatot, szomorúságot számukra, hisz több mint hárommillió ember szenvedett valamilyen károsodást, több ezer ember vesztette életét. S az atomrobbanás hatása máig nem múlt el. Hisz az ott akkor szolgálatot teljesítők köréből még mindig szedi áldozatait a „fekete fájdalom”. És utódaik sem élik, élhetik gondtalanuk életüket. Egy embertelen, könyörtelen világ áldozatai ők.

A katasztrófa huszonötödik évfordulóján Ukrajna-szerte megemlékezéseket tartanak. Emlékeznek az áldozatokra. És nem véletlen, hogy sokan még most is kemény szavakkal bírálják az akkori vezetést, mert titkolóztak, hallgattak, így még nagyobb kárt okoztak a békés lakosságnak. Felelőtlenségük következtében emberek ezrei, tízezrei vesztették életüket akkor, s szenvednek ma is…

Huszonöt év elteltével szeretnénk hinni, hogy a jövőben meg tudják akadályozni a hasonló katasztrófákat, hogy Európa hatást tud gyakorolni az ukrán vezetésre, és – saját érdekében is – segít megoldani a csernobili atomerőmű biztonságossá tételét. Erre most, az évforduló kapcsán sok ígéret hangzik el. Bízzunk benne, hogy meg is valósul…