Mečiar emberét ültetnék a szlovák nemzetbiztonság élére

Ha a magát liberálisnak és demokratának (s tán még Fico majdani lehetséges váltópártjának is!) tartó Szabadság és Szolidaritás elnöke, aki egyben házelnök is, olyan javaslattal jelenik meg a koalícióban, mely szerint egy bizonyos Stano úr lehetne a Nemzetbiztonsági Hivatal új vezetője, s a sajtó úgy reagál, mint az atombombára csöppenő folyékony nitroglicerin, nincs min csodálkozni. Főleg azt követően, hogy Blanárikot, aki a komcsi állambiztonságiak besúgója volt, egyszerűen ott felejtették a poszton…

Ján Stano neve hallatán a párttársak és partnerek egy része értetlenül bámult, mert nem ismerték, más része hisztirohamot kapott, mert az illető abban az időben dolgozott a szlovák hírszerzésnek, amikor azt a Mečiar amnesztiái révén szabadlábon lévő Ivan Lexa vezette. Persze, érvelhet Sulík sok mindennel, akár még igaza is lehet, de ha ez a kormány nem óhajtja identitását veszteni, akkor Stano nem kerülhet erre a posztra. A kormány jelenlegi pártjai közül kettő, az SDKÚ és a KDH eleve antimečiari alakulatként definiálja önmagát. Olyanként, akik a demokráciát a HZDS-től gyökeresen eltérően értelmezik. Most nem érdemes belemenni abba, hogy adott pillanatban hezitált-e Bugár vagy Csáky vagy bárki más, Ficoval vagy Mečiarral lépjen-e koalícióra, a magyarok akár az MKP, akár a HÍD színeiben eddig minden esetben a helyes(ebb) oldalra álltak.

A normális szlovák belpolitikai erők és közvélemény, s a külföldi közvélemény előtt szintén világos, a szlovák hírszerzés vezetője és emberei csupán a HZDS elnökének köszönhetően nem ülnek ma börtönben – a független szlovák bíróságok tudtommal felmentették. Vagy az amnesztiákat élvezik, erről a Kováč család mesélhetne. Hogy Mečiar miért nem ül ma börtönben, az már kicsit kellemetlenebb kérdés, hiszen épp a nemzetice eléggé „elkötelezett” KDH egyes leköszönt vezetőinek szokás tulajdonítani a történelmi folklór ama gyöngyszemét, mely szerint egy / az államalapítót nem szabad börtönbe juttatni, hiszen az ország szuverenitása, legitimitása látná kárát (elsősorban egy demokratikus Európában, másodsorban ugyebár a magyar határrevíziós elképzelések viszonylatában). Erről például Čarnogurskýt lenne érdemes kérdezni, ki tudja, milyen választ adna…

Egy szónak is száz a vége, a Lexa–Mečiar éra mindannak a szimbóluma, amitől egy demokratikus országnak teljes erejéből óvakodnia kell. S mivel Fico politikai praktikái épp az említett nagy duó hatalmára engednek (mit engednek? kényszerítenek!) asszociálni, a Castro-rezsimet pár napja a kubai nagykövetségen ünneplő Fico ellenzéke nem állhat a szimbolikus páros oldalán. (Miként anno az Együttélés és jelenleg a Fidesz legrosszabb, erőteljes indentitászavart okozó húzása a régi komcsi káderek beengedése, sőt tudatos beépítése volt.)

Csak mellékesen jegyzem meg, a gazdasági tárcát is irányító, külföldi invesztíciókat ígérő SaS részéről egy ilyen alak pozícióba juttatása milyen üzenet lenne a potenciális tőkebefektetők felé? Netán Lexa is visszatér? Vagy csak a szelleme?