Magyar kiállítás Kijevben: Vigyázat, jövünk!

Az Ukrajnai Magyar Napok rendezvénysorozat idei kijevi programját megelőlegezendő, a fenti címmel nyílt karikatúra-kiállítás a Kijevi Pecserszki Lavra NEF galériájában.

A kiállítás időszerűségét – melynek anyaga a Magyar Kultúra Alapítvány jóvoltából került az ukrán fővárosba, és a VIII. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztiválon szereplő alkotásokból válogatták össze – az idei magyar EU-s elnökség adja. A témaválasztás Magyarország 2004-es uniós  csatlakozásával kapcsolatos, és a megnevezést a fesztivál szervezői annak idején ezzel a mondattal egészítették ki: „Magyar Karika-túra  Európában”. Hogy miért ilyen formában ? Erre a legendás KOBZA-öregfiúk Horváth Sándor himnusszá dicsőült soraival adták meg a választ, magyarul: „Mert a haza nem eladó…”.

Utalva az uniós bővítés okozta európai félelmekre, az alkotók elsősorban a magyar társadalomban végbemenő belső változások folyamatát próbálták nyomon követni, és megjósolni az új társadalmi betagozódás következtében várható pozitív vagy – lévén szó groteszk műfajról – inkább negatív fejleményeket.

Az ötletgazdák annak idején aligha gondolhatták, hogy az anyag ukrajnai kiállításakor – a csatlakozásban reménykedő országok társadalmi helyzetéből adódóan – ugyanolyan élő és aktuális lesz, mint az ősbemutatón. Nem mintha Ukrajna uniós csatlakozásának kérdése ma időszerűbb lenne, mint egy évtizeddel korábban. Én inkább a címben szereplő mondatra fektetném a hangsúlyt. A „Vigyázat, jövünk!” filozófiai háttere okozhat elsősorban nyugtalanságot a hagyományos európai értékrendet féltő és megtartani akaró civilizált társadalmakban. Nem kell ugyanis feltétlenül tagországgá válnunk ahhoz, hogy viselkedési kultúránkkal riadalmat keltsünk más értékrend alapján fejlődő társadalmakban. Jelenlegi mobilizációs lehetőségeink is bőven garantálják megszokott életvitelünk exportját.

Valahol olvastam vagy hallottam, hogy a jövőben a nemzetek közötti vetélkedés kimenetelét nem az ideológiák vagy a gazdasági mutatók döntik majd el. Ebben az értelemben a kultúrák párharca a mérvadó. Ezt a megállapítást nem vonatkoztatnám feltétlenül európai viszonyainkra, de néha, tapasztalva az irányunkban megnyilvánuló bizalmatlanságot, vélhetően szolgáltatunk némi okot félelmeik fenntartásához. Ahhoz, hogy ez megváltozzék, Ukrajnának elsősorban alkalmazkodnia kellene az európai normákhoz, és nem az ököljog uralmaként deklarálni államiságát.

Uniós tagsága ellenére távol áll tőlem a magyarországi állapotok idealizálásának szándéka, sőt még ukrán–magyar viszonylatban sem szeretnék közelíteni ehhez a kérdéshez. A kapcsolatok építéséhez többek között egymás kultúrájának megismerése, elfogadása és gazdagítása is szükségeltetik. Viszont a különböző kultúrák egyenértékűségének elmélete nem a viselkedésbeli különbségek szintézisén alapul.

Az említett kiállítás egyik alkotásán a magyar harcos egy útjelző mellett lovagol el, melyen a következő felirat olvasható: „Európa innen minimum ezer év”. Ha már mindannyian egy irányba tartunk, akkor legyen ez inkább karika-túra Európába, mintsem hogy a „Vigyázat, jövünk!” táblával riogassuk az Európa Ház tisztes lakóit.