Lassan megoldódhat a „befagyott konfliktus”

Dmitrij Medvegyev orosz elnök közvetített március 5-én azeri és örmény kollégája között Szocsiban. Megoldás egyelőre nincs, a tárgyalás azonban békülékenyebb hangot ütött meg.

Azerbajdzsán és Örményország kapcsolatát megmérgező Hegyi-Karabah a volt szovjet tagköztársaságokra jellemző, elsősorban az etnikai öntudatok feltámadásából táplálkozó „befagyott konfliktusok” közé sorolható. A Szovjetunió kimúlása után nem sokkal, 1991. február 20-án tartott népszavazáson a túlnyomóan örményekből álló Hegyi-Karabah lakosságának mintegy 99,89%-a az Azerbajdzsántól való teljes függetlenséget választotta, amit Baku természetesen nem fogadta el. A hamarosan fegyveres formát öltő, és több mint harmincezer áldozatot követelő konfliktus során Örményország szerezte meg a térség feletti befolyást – egy enklávét hozva létre Azerbajdzsánon belül.

Oroszország, az Amerikai Egyesült Államokkal és Franciaországgal kiegészülve a kezdetektől fogva jelentős szerepet játszott a két fél közti közvetítésben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet keretein belül. 1993 szeptemberében sikerült Moszkvában egy tárgyalóasztal elé ültetni az azerbajdzsáni és a hegyi-karabahi vezetőket. A tárgyalássorozatoknak köszönhetően kötötték meg 1994. május 5-én, a mai napig érvényben lévő, fegyverszüneti szerződést. 1999-től pedig rendszereseten tartanak találkozókat Azerbajdzsán és Örményország vezetői, bár ez idáig egyik fél sem tett túl sokat a helyzet rendeződőséért. 2008 tavaszán például Szerzs Szargszján, az örmény elnök jelentette be, hogy „Azerbajdzsánnak el kell fogadnia azt az egyszerű igazságot, hogy visszafordíthatatlan Hegyi-Karabah köztársaság függetlensége… lakói elnyerték a jogot a szabad és független életre”. 

A Kaszpi-tenger és környéke stabilitásában érdekelt Oroszország számára az utóbbi években egyre fontosabbá vált a helyzet rendeződése. Medvegyev 2010 októberében, Türkmenisztánban tett látogatása során jelentette be, hogy a Kaszpi-tengert „közös kincsként” kell kezelni, szorosabb együttműködésre van szükség a térségben –a Hegyi-Karabah körül kialakult konfliktus ebben nem fér bele. Oroszország számára mindezen felül fontossá vált, hogy Azerbajdzsánt –mely egyik alapítója volt 1997-ben az oroszellenes éllel rendelkező GUAM-csoportnak is – visszaterelje szövetségesei sorába. Azerbajdzsán fontos partnerországa az Oroszország megkerülését előirányozó európai Nabucco-projektnek, amelynek a megvalósulását Moszkva szeretné mindenképpen megakadályozni. A Szocsira esett helyszínválasztás sem véletlen: a 2014-es téli olimpiára készülő Oroszország számára fontos, hogy a városról ne a kaukázusi konfliktusok, hanem a stabilitás, a technológiai fejlődés és a jólét jusson a közvélemény eszébe. 

A mostani azeri-orosz-örmény-csúcs a tavaly októberben tartott asztraháni találkozó folytatását jelenti. A kiadott közleményben a felek megállapodtak a hadifoglyok mielőbbi kiadatásában és kötelezettséget vállaltak az EBESZ-en belüli együttműködés elmélyítésére a konfliktus békés rendezése érdekében. Medvegyev kijelentette, hogy a feleknek saját maguknak kell megoldást találniuk – Oroszország csupán közvetítői feladatokat láthat el. Medvegyev a tárgyalások után Ilham Alijev azerbajdzsáni és Szerzs Szargszján örmény elnök társaságában próbálta ki az egyik szocsi sípályát. Az informális kapcsolatok jó kiindulópont lehet a további tárgyalások sikerességéhez.