Ashton: a demokrácia nem állhat a biztonság felett

Catherine Ashton, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője pénteken, az EU védelmi minisztereinek budapesti csúcstalálkozója után a Corvinus Egyetemre látogatott. Előadására erősen rányomta a bélyegét az észak-afrikai forradalomsorozat, különösen a líbiai helyzet, mellyel kapcsolatban az EU és a „vörös bárónő” – főként az országgal szoros kapcsolatokat ápoló olaszok miatt – csak nehezen tudja közös válaszra bírni a Huszonheteket.

Ashton beszédében elmondta, egy olyan világot szeretne, amelyben négy elv érvényesül: a kooperáció, a szuverenitás, a demokrácia és a biztonság. Ezek közül azonban egyik sem lehet fontosabb a másiknál: ha ütköznének, „okosabb, érettebb válaszra” és „gyakorlatias kompromisszumokra” van szükség, hogy hosszú távon mindegyik érvényesüljön. Nem lehet például egy állam szuverenitását sérteni egy másik cél érdekében. „Nem kényszeríthetünk egy szuverén államot, hogy a demokráciát válassza”, csak támogatni lehet a szabadsághoz vezető úton – jelentette ki. Felhívta rá a figyelmet, hogy a „mély demokrácia” bonyolultabb annál, hogy csak választásokat tartanak, és többek közt a szólásszabadság, a szabad szakszervezetek és a jogállamiság is ugyanúgy része a összképnek. Utóbbi ráadásul mind a négy elv kulcsa.

A bárónő konkrétan az észak-afrikai eseményekre is kitért, és megvédte az EU korábbi Maghreb-politikáját, különösen Líbiával kapcsolatban. „Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a világ biztonságosabb lenne vagy hogy Líbia népe jobban járt volna, ha a Nyugat elutasítja a tárgyalásokat Kadhafival” – mondta. Szerinte az ország elszigetelése politikai imperializmust sejtetne, egyes országokkal pedig bizonyos célok (pl. atomprogram leállítása) elérése érdekében még akkor is érdemes egyezkedni, ha nem demokratikus alapon működnek.

Ashton a beavatkozás lehetőségeit is ecsetelte: emlékeztetett rá, hogy az EU se nem állam, sem hagyományos katonai nagyhatalom, így hadihajók vagy bombázók helyett csak gazdasági eszközei vannak (pl. szankciók), és azokat is csak a Huszonhetek egyetértésével lehet bevetni. Ez a befolyás, „kemény peremű ‘soft power’” azonban szerinte éppen az Unió erőssége.