Milliókat fenyeget a tengerszint-emelkedés Amerikában

180 tengerparti várost fenyeget a tengerszint-emelkedés az Egyesült Államokban az Arizonai Egyetem legfrissebb tanulmánya szerint.

Az egyetem kutatói azt vizsgálták, milyen hatással lenne a klímaváltozás következtében megemelkedő tengerszint az Egyesült Államok part menti városaira. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy összesen 180, elsősorban a Mexikói-öböl, illetve az Atlanti-óceán partján fekvő város van veszélyben. Az előrejelzés szerint egy méteres tengerszint-emelkedés esetén Miami, New Orleans vagy a floridai Tampa területének akár tíz százaléka is víz alá kerülhet 2100-ra a globális felmelegedés következtében.

A veszélyeztetett városokban összesen több mint negyvenmillió ember él, és köztük húsz olyan település van, melynek lakossága meghaladja a 300 ezret.

A hatás pusztító lehet: a tengerszint-emelkedés erózióhoz, ideiglenes árvizekhez, vagy legrosszabb esetben állandó áradáshoz vezethet – állapítja meg a jelentés.

Jeremy L. Weiss, a tanulmányt készítő kutatócsoport vezetője szerint a globális felmelegedés jelenlegi ütemével szinte garantált az egy méteres globális tengerszint-emelkedés, ugyanakkor hozzátette, hogy a grönlandi, illetve antarktiszi jégsapka olvadását is figyelembe véve nem kizárt a négy vagy hat méteres emelkedés sem a következő évszázadokban.

A tanulmány ezt a pesszimista forgatókönyvet is elemezte: az előrejelzés szerint három méteres tengerszint-emelkedés esetén a veszélyeztetett városok területének húsz százaléka kerülne víz alá, az olyan nagyvárosokban, mint Boston vagy New York pedig a terület tíz százaléka lehet érintett. A hat méteres emelkedés már a tengerparti települések területének egyharmadát veszélyeztetné.

Mit tesz ez ellen a Kongresszus?

Miközben az amerikai tudósok vészjósló elemzéseket készítenek a klímaváltozás várható hatásairól, az amerikai törvényhozók napirendjén az átfogó klíma- és energiatörvény egyre lejjebb csúszik a fontossági listán. Ugyan Barack Obama továbbra is elkötelezettnek vallja magát a klímatörvény iránt, az elnök figyelmét az olvadó jégsapkák helyett jelenleg az egyre fenyegetőbb költségvetési hiány csökkentése, illetve a munkahelyteremtés kötik le.

A félidős választások utáni új politikai erőviszonyok miatt ráadásul az év későbbi szakaszaiban sem várható nagy áttörés klíma-ügyben, amelyet jól jelez Obama 2012-es költségvetése is, amelyben már nem szerepel a republikánusok által sokat támadott ún. „cap-and-trade” szén-dioxid-kereskedelmi rendszer sem, Obama klímaprogramjának korábbi alappillére.

Az Obama-adminisztráció a választások után taktikát váltott, egy nagy, mindent magában foglaló törvénycsomag helyett apránként, főleg a Környezetvédelmi Ügynökségre (EPA) támaszkodva szabályozná a károsanyag-kibocsátást, feltéve, ha a republikánusok hagyják. A Képviselőházban többségbe került konzervatív törvényhozók célja ugyanis, hogy megfosszák az EPA-t attól a jogától, amely felhatalmazza a szén-dioxid kibocsátás szabályozására.

A zöld forradalom helyett tehát egyelőre szerény kezdeményezések, és kompromisszumok jellemzik az amerikai klímapolitikát, s miközben egyre többet tudunk meg a klímaváltozás várható hatásairól, Obama mozgástere fokozatosan korlátozottabbá válik.