Gazdasági forradalom zajlik: sok vesztes is lesz majd

Minden fronton megindult a „forradalom” annak érdekében, hogy az EU elérje a hosszútávú megújuló energia céljait, de vegyesen lesznek nyertesek és vesztesek – hangoztatták a döntéshozók a Fondation EurActiv által február 8-án rendezett vitán. A résztvevők szerint többet kell költeni a megújulókra és a hálózatba kapcsoló beruházásokra, de a rendszernek üzleti szempontból fenntarthatónak kell lennie.

A február 4-i volt az első EU csúcs, amelyik az energia kérdésével foglalkozott. A 2020-ig szóló energiastratégiához képest az Unió le van maradva a célok tekintetében, de a tanácsi következtetésekben kifejezték elkötelezettségüket a célok megvalósítására, a megújuló energiaforrásokba irányuló beruházások ösztönzésére. Mindezek fényében rendezte meg a Fondation EurActiv a megújulókról szóló vitát az Európai Parlamentben.

Az EU elkötelezte magát, hogy 2020-ra 20 százalékkal növeli energiamixében a megújuló energiaforrások arányát az 1990-es szinthez képest. A terv fontos pontja a fosszilis energiaforrások importjától való függőség csökkentése. A célok eléréséhez azonban „forradalomra” lesz szükség a szabályozók és a vállalatok hozzáállásában is, mind uniós, nemzeti és helyi szinten, mondta el Philip Lowe, a Bizottság energiaügyekért felelős főigazgatója.

Claude Turmes, a Zöldek alelnöke az Európai Parlamentben kiemelte, hogy a célok elérése érdekében a következő 10 évben az energetikai befektetések 70 százalékának megújuló energiaforrásokra épülő technológiába kell irányulnia. A vállalatok számára ehhez megfelelő ösztönzőkkel kell szolgálni, hogy kialakuljon egy piaci alapon működő zöldenergia rendszer, ami nem függ az állami támogatásoktól, hangsúlyozta Lowe. Turmes pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagy energetikai cégeknek érdekében állhat a megújulók sikerének akadályozása, így meg kell teremteni a megfelelő ellenzéki erőt ennek a tíz-tizenkét energia oligarchának az ellensúlyozására.

A 2020-as cél elérése érdekében a megújuló irányelvben minden tagállam számára előírták az évente elérendő célok kijelölését. A nemzeti cselekvési terveket nézve azonban úgy tűnik, hogy összesen hét ország – Dánia, Írország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Németország és Portugália – volt képes elérni vagy meghaladni a 2010-re előírt célértékeket. 2011 januárjában Oettinger, energia ügyekért felelős biztos, a megújuló energiára szánt 35 milliárd euró tőke megduplázását javasolta, de nem jelölt meg konkrét időkeretet.

Lowe sajnálkozását fejezte ki a felett, hogy 2009-et követően az egyes tagállamokban a kormányváltás után a megújuló energiaforrásokra vonatkozó támogatási rendszerek is megváltoztak. Véleménye szerint azonban a mostani engedmények később többe fognak kerülni. Turmes hozzátette, hogy a nemzeti cselekvési tervek konkrét célokká és szabályozássá alakítása a megújuló irányelv „lakmusz-tesztjét” fogja jelenteni.

Vélemények

Arne Mogren, az Európai Klíma Alap igazgatója szerint, a forradalom a szabályozók és a piacok között zajló játszma függvényében érhet el sikert. Mindenekfelett egyetért azonban a szektorba irányuló beruházások megduplázásával.

Az Európai Régiók Gyűlésének képviselője, Mel Kendal, a régiók szerepének jelentőségét emelte ki, mivel ők játszanak közvetítő szerepet a kormányzat és a polgárok között.

Magued Eldaief, a GE Energy brit igazgatója szerint a szél- és napenergia még nem 100 százalékig megbízható, így az okos hálózatok és a tagállamokat összekötő vezetékek kiépítése segíthet a 20 százalékos cél elérésében.