Harmadik születésnapját ünnepli Koszovó

A koszovói parlamentben 2008. február 17-én fogadták el azt a függetlenségi nyilatkozatot, amellyel a korábban Szerbia részét képező apró balkáni tartomány Európa legfiatalabb államává vált. Az elszakadást azonban nem fogadta egységes lelkesedéssel a nemzetközi közösség, az újonnan született országban pedig az önállóvá válás keltette eufóriát hamar felváltotta a gazdasági és társadalmi problémák szülte elkeseredés és kilátástalanság.

Február 4-én Omán diplomáciai kapcsolatokat kezdeményezett a koszovói kormánnyal, az Arab-félsziget szultánságának ezen lépésével 75-re nőtt a Koszovót független államként elismerő országok száma. Bár a hangadó nagy nyugati államok is beálltak a sorba, nemzetközi berkekben mégis vitatott a balkáni ország jelenlegi státusza. Kína, Oroszország vagy Spanyolország nem hajlandó elfogadni Koszovó függetlenségét. Ők attól tartanak, hogy a szerb tartomány önállósodása precedenst teremthet, és a területükön élő kisebbségek is lépéseket tesznek a függetlenné válás irányába.

Szerbia még 2008 márciusában fordult a hágai Nemzetközi Bírósághoz az ügy tisztázására, a Hollandiában székelő testület azonban számukra kedvezőtlen döntést hozott. A 2010 júliusában kiadott tanácsadó véleményében kimondta, hogy Koszovó önállóvá válása nem ütközik a nemzetközi jogba, mivel az konkrétan nem tiltja a függetlenség kikiáltását. A vita tárgyát inkább az képezte, hogy a koszovói törvényhozó gyűlés vagy az önkormányzat átmeneti intézményei, mint hivatalos szervek tették-e a nyilatkozatot. A bíróság úgy találta, hogy a törvényhozó gyűlés egyes tagjai nem hivatalos minőségben jártak el, hanem mint „Koszovó népének képviselői”, így nem kötötte őket az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. határozata, ami Koszovó státuszának rendezését kétoldalú vagy multilaterális tárgyalásokhoz kötné. A testület szerint tehát a függetlenség kinyilvánítása nem volt törvénytelen, azonban az egyes államok döntése, hogy elismerik-e azt.

Szűnni nem akaró etnikai ellentétek

Az albán-szerb ellentétek nem csak a két ország viszálykodását jelentik, hanem Koszovó határain belül is súlyos problémákat szülnek. Igaz ugyan, hogy a koszovói háború lezárultával szerb lakosok tömegei kerestek menedéket anyaországukban, ennek ellenére még ma is jelentős számban élnek Koszovó területén is. A mai több, mint kétmilliós lakosság majd 90%-a már albán, körülbelül 7%-át pedig szerbek teszik ki. Legnagyobb számban az ország északi részén élnek, a koszovói Statisztikai Hivatal szerint a határ menti területeken népességbeli arányuk eléri a 95%-ot, valamint itt él a teljes koszovói szerb lakosság 54%-a. Az észak-koszovóiak továbbra is Szerbia integráns részének tekintik az országot, és nem hajlandóak elismerni a koszovói kormány joghatóságát. Szerbia szeretné visszacsatolni a területet, ám Koszovó sem enged: minden lehetséges eszközt bevet, hogy integrálja az északi szerb lakta községeket. A Szerbiával határos Észak-Koszovó sorsa a mindennapi közbeszéd tárgyát képezi, a decemberi választásokon akadt, aki megválasztása esetén gazdasági autonómiát ígért a területnek.

Míg kormányzati szinten szalonképes módon próbálják elérni Észak-Koszovó integrációját, addig a szerbeknek folyamatos támadásoktól kell tartaniuk az albánok részéről. Legutóbb a Dragan Stojkovic elleni merényletkísérletektől volt hangos a sajtó. A BalkanInsight hírportál tájékoztatása szerint Stojkovic 2009-ben az északi Zvenac városának polgármesterségéért szállt harcba, tavaly novemberben pedig bejelentette, hogy indul a parlamenti választásokon a Koszovói Szerb Demokratikus Párt és Metohija (SDSKIM) jelöltjeként. A rendőrség szerint egy jugoszláv időkből származó kézigránátot dobtak Stojkovic házára, senki nem sérült meg. A támadás néhány nappal azután történt, hogy a szerb parlament a koszovói választások bojkottjára szólította fel az országban élő szerbeket.

A szerb képviselőjelölt elleni támadás nem számít egyedi esetnek. Albán szélsőségesek több alkalommal szerb ortodox temetőket romboltak le, és templomokban tettek kárt. Nem ritka az sem, hogy az utcán támadnak rá szerbekre. 2008 decemberében két albán tinédzser megkéselt egy szerb fiút, aminek hatására azonnal több száz szerb tüntető gyűlt össze az utcákon, hogy albán kocsikat és üzleteket gyújtsanak fel. Ugyanez év áprilisában pedig – nem sokkal a függetlenség kikiáltása után – egy mozgó autóból kézigránátot dobtak egy padon üldögélő szerb fiatalokra, akik könnyebb sérüléseket szenvedtek. 2009 januárjában egy hasonló támadás után Boris Tadic szerb kormányfő levelet intézett az Európai Unió, valamint az ENSZ felé, melyben arra kérte a szervezeteket, hogy védjék meg a koszovói szerb lakosságot a a koszovói kormány és albán szélsőségesek véleménye szerint előre kitervelt támadásaitól. A koszovói kormány erre reagálva kinyilvánította, hogy rendőri szervei az EU missziójával (EULEX) közösen igyekeznek növelni Észak-Koszovó biztonságát, és arra kérték Szerbiát, hogy ne szítsa tovább az indulatokat. Bizakodásra ad okot, hogy előreláthatólag márciusban tárgyalóasztalhoz ül a két ország, ahol minden bizonnyal a kényes kérdések is elő fognak kerülni.

Elmaradt a gazdasági csoda

A függetlenség kikiáltása után a korábban legelmaradottabb szerb tartomány optimistán tekintett a jövőbe, a lelkesedés azonban nem tartott sokáig. Koszovó gazdasága a többi balkáni államhoz hasonló gondokkal küzd, amelyeket még inkább súlyosbít az ország bizonytalan státusza. Ezek a problémák mélyebben gyökereznek annál, sem hogy néhány év alatt virágzó gazdaság épülhessen helyükön. A hőn áhított külföldi befektetések elmaradtak, az országot átszövő szervezetbűnözés és korrupció nem tette vonzóvá Koszovót a nemzetközi tőke számára. A Transparecy International minden évben kibocsátott korrupcióészlelési index (CPI) listáján Koszovó először 2010-ben szerepelt, és a nem éppen előkelő 110. helyet sikerült megszereznie. Ez azt jelenti, hogy a korrupció az országban hasonló mértékű, mint például Bolíviában vagy Etiópiában.

Annak ellenére, hogy a GDP 2009-ben 3,8%-kal nőtt, ami a legmagasabb volt a térségben, Koszovó még mindig sereghajtónak számít a bruttó hazai termék tekintetében is. Az Economic Initiative for Kosovo internetes oldal 2005-ben 50%-os munkanélküliségről írt, ez az arány 2010-re akár 60%-ra is emelkedhetett. Legrosszabb helyzetben a roma származásúak vannak, közülük 90%-nak nincs munkája. Az ország ipara nagyon fejletlen, jelentős importra szorul, januártól pedig az exportját is súlyos csapás érte. Tavaly decemberben ugyanis lejárt az EU-val kötött kedvezményes kereskedelmi megállapodása, így árui a továbbiakban vámkötelesek lesznek a EU-ba való belépéskor, ami súlyosan rontja versenyképességüket. Az Európai Bizottság tisztségviselői szerint Koszovónak számos feltételt kell teljesítenie, mielőtt tárgyalások kezdhetnének egy újabb kedvezményes megállapodás aláírásáról.

Új választás, új lehetőségek

2010. december 12-én tartották az első választásokat a függetlenedés óta, miután a kormány megbukott egy novemberi bizalmi szavazáson. A végleges eredményekre egészen január 30-ig kellett várni, miután 21 helyen vélelmezett csalások miatt meg kellett ismételni a voksolást. A legtöbb szavazatot az eddig is kormányon lévő Hashim Thaci pártja, a Koszovói Demokratikus Párt (PDK) kapta. A BalkanInsight szerint hosszú egyeztetések után sikerült megegyezniük Behgjet Pacolli vezette Új Koszovói Szövetséggel, akikkel minden bizonyára közös koalíciós kormányzásra készülnek.

December elején a regnáló kormányfő, Hashim Thaci hangzatos ígéreteket tett a választási siker érdekében. Először a tanárok bérének duplájára emelését helyezte kilátásba, majd további hetvenezer állami hivatalnok fizetésének 30%-os emelését ajánlotta fel. Szakértők szerint Koszovó költségvetése nem bírna ki egy ilyen mértékű kiadásnövekedést, Thaci pedig elmulasztotta tisztázni, hogy terveit miből szeretné finanszírozni. Az IMF sem nézte jó szemmel a történteket, mivel a 2011-es költségvetésről még a miniszterelnök nagyvonalú ígéreteit megelőzően állapodott meg Koszovóval. Február elején, mikor a választási győzelem biztossá vált, Thaci visszakozni kényszerült, és haladékot kért a érintett állami dolgozóktól az új költségvetés elfogadásáig.

A miniszterelnöknek a választási eredmények tanulsága szerint sikerült bizonyos rétegeket maga mellé állítani a beígért fizetésemelésekkel, a gazdaság problémáira azonban ez idáig nem tudott választ adni. Koszovónak külföldi befektetésekre lenne szüksége, amelyek bővítenék a foglalkoztatást is. A tőke viszont nem fog megérkezni, amíg az ország elsüllyed a korrupcióban. A felálló kormány legfontosabb feladata az lenne, hogy vonzóbbá tegye az országot és átláthatóbbá a pénzügyeket.