Mubaraknál vakációzott a francia kormányfő

Újabb kettős botrány nehezíti az amúgy is népszerűtlen francia jobboldal helyzetét. A párt összezár, de feszült a helyzet. Sarkozy is kritikát fogalmazott meg, de Fillon nem maradt adós a válasszal.

A napokban több fórumon is magyarázkodnia kellett a francia miniszterelnöknek, miután kiderült: a karácsonyi szünetet családjával Egyiptomban töltötte, s Hosni Mubarakkal, az ország időközben elkergetett elnökével is találkozott. Az ügyről a szerdai Le Canard Enchaîné számolt volna be elsőként, de röviddel a szatirikus hetilap megjelenése előtt maga a miniszterelnöki hivatal adott ki közleményt „a teljes transzparencia jegyében”. Eszerint François Fillon az „egyiptomi vezetés” meghívására feleségével és öt gyermekével december 26-án érkezett meg az országba. Az utazás költségeit maga fedezte, de a család megfelelő szállásáról a helyi kormány gondoskodott, mint ahogy Mubarak embereinek vendégszeretetét élvezte a miniszterelnöki család egy repülőút és egy nílusi hajókirándulás alkalmával is. Fillon sietett emlékeztetni, hogy Franciaországban hagyománya van az efféle nem hivatalos, de egy baráti ország által finanszírozott államfői, kormányfői családos látogatásoknak (a miniszterelnök külön kiemelte Nicolas Sarkozy néhány évvel ezelőtti hasonló egyiptomi útját), de azt ő sem tagadta, hogy ezúttal nem a legkörültekintőbben választott helyet, időpontot és házigazdát a családi kiránduláshoz.

Ha lehet, még kínosabb helyzetbe került Fillon külügyminisztere, Michčle Alliot-Marie: ő Tunéziában nyaralt. Magánújta idején ráadásul már javában zajlott a forradalom, s jóllehet Ben Ali elnökkel nem találkozott, egy dúsgazdag tunéziai üzletember, bizonyos Aziz Miled magángépét igénybe vette, aki sajtóértesülések szerint a bukott elnök köréhez tartozik. Erre utal az a tény, hogy a rezsim összeomlása után Miled bankszámláit is zárolták a svájci hatóságok.

Alliot-Marie a leghatározottabben cáfol: szerinte Miled-nek, akit régi barátjának nevezett, semmi köze Ben Alihoz, s esze ágában sincs lemondani egy ilyen arcátlan hazguság miatt, bármilyen hangosan követelje is azt a francia ellenzék. Az évtizedek óta a nagypolitikában dolgozó, mindeddig feddhetetlen miniszterasszony körül már az év elején fogyni kezdett a levegő, amikor – mint arról korábban hírt adtunk – néhány nappal Ben Ali bukása előtt felajánlotta Tunéziának „a méltán híres francia karhatalom segítségét” a rend helyreállításában, vagyis a tüntetők visszaszorításában.

A jobboldal jelenleg még összezár a politikusnő körül, de a Le Monde informátorai szerint a színfalak mögött egyre nagyobb a feszültség. „Ilyen botrányokkal kilenc a tízhez, hogy elveszítjük a 2012-es választásokat” idéz egy anonim forrást a balközép napilap. François Fillonnal kapcsolatban viszont töretlen a bizalom, tőle még az az ellenzék sem követeli, hogy nyújtsa be a lemondását. A novemberi kormányátalakítás után megerősödött pozíciói viszont mindenképpen megrendültek. Erre utal Nicolas Sarkozy kendőzetlen kritikája, miszerint rendben, szerencsétlen egyebeesés, de ezentúl mégis érdemes lenne a kormány tagjainak inkább Franciaországban tölteniük a szabadságukat, vagy legalábbis engedélyt kérni a nem hivatalos meghívások elfogadásához.