Négy nap után máris nagy bajban Európa új vezére

Nagy botránnyá kezd dagadni az a leleplezés, amit oknyomozó újságírók nemzetközi hálózata „Luxleaks” fedőnéven tett közzé a luxemburgi hatóságok által multinacionális vállalatok százainak letelepedés fejében biztosított adókedvezményekről, alkalmanként milliárdokkal megrövidítve ezzel más tagállamok adóbevételeit. A kényes ügy árnyéka rávetül Jean-Claude Junckerre, az Európai Bizottság mindössze négy napja hivatalban lévő elnökére, aki a kérdéses időszakban a Nagyhercegség miniszterelnöke és egy személyben pénzügyminisztere is volt.

Alig négy nappal az új Európai Bizottság hivatalba lépése után máris botrány szele csapta meg a testületet, pontosabban annak elnökét, Jean-Claude Junckert, akinek luxemburgi kormányfőként és pénzügyminiszterként egy olyan adóoptimalizálási rendszer működtetésében játszott szerepe került reflektorfénybe, ami sokmilliárd euró adómegtakarítást tett lehetővé multinacionális cégek százai számára, rengeteg adóbevételt kihúzva ezzel más uniós tagállamok és harmadik országok zsebéből.

Ilyenformán nem derült égből villámcsapásként sújtott le az a leleplezés, amit összehangoltan a világ közel 30 ismert sajtóorgánuma – köztük a brit the Guardian, a francia Le Monde, a belga Le Soir és a német Süddeutsche Zeitung tett közzé november 6-án kiszivárogtatott dokumentumok alapján a luxemburgi adókedvezmény-rendszer működéséről. A Nyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) nevű washingtoni központú hálózat – amely 2013-ban az off-shore cégekben és adóparadicsomokban eldugott cégjövedelmek leleplezésével szerzett nevet magának – azonban most 548 darab, 28 ezer oldalnyi titkos dokumentum áttanulmányozása után többé-kevésbé pontos képet ad a luxemburgi szisztéma működéséről, és annak haszonélvezőiről.

A leleplezés szerint a luxemburgi kormány – amelynek 2013 őszéig 18 éven át az Európai Bizottság új elnöke, Jean-Claude Juncker volt a feje és egyúttal a pénzügyminisztere – 2002 ás 2010 között külön, testre szabott hivatalos adómegállapodásokat kötött 343 multinacionális céggel (köztük olyanok vannak, mint az IKEA, az Apple vagy a Deutsche Bank, valamennyien a Pricewauterhouse – PWC ügyfelei), amelyek révén azok milliókat és milliárdokat spóroltak meg a társasági adójukon.

Azt az ICIJ is elismeri, hogy ezek az ügyletek összhangban voltak az érvényes luxemburgi törvényekkel, ám felvetik a kérdést, hogy mennyire tekinthetők az államok közötti lojális adóversenynek.

Az igen előnyös feltételeket kihasználva a szóban forgó vállalatok több száz milliárd dollárt folyattak Luxemburgban alapított cégeken keresztül és ezzel rengeteg adót takarítottak meg, óriási adóbevételektől megfosztva más államokat, ahol ezek a cégek az érdemi tevékenységüket végzik. „Egyes esetekben a kiszivárgott dokumentumokból az derül ki, hogy a Luxemburgba átmentett nyereség után effektíven kevesebb mint 1 százalékkal adóztak” – idéz a Financial Times a jelentésből.

A Le Soir szerint az 500 legnagyobb amerikai vállalatcsoport közül több mint 170 rendelkezik luxemburgi leányvállalattal, amelyeken 95 milliárd dollárnyi bevételt folyattak keresztül 2012-ben úgy, hogy ekkora nyereség után mindössze 1,04 milliárd dollár adót fizettek. „A luxemburgi struktúra a bevételek eltüntetésének egy módja, bármelyik országból is származzanak azok” – idézte a belga lap Stephen E. Shay professzort, a Harvard Egyetem nemzetközi adójogi szakértőjét, aki szerint a Nagyhercegség egyfajta „eldorádó”.

Jean-Claude Juncker még miniszterelnöki minőségében végig ellentmondást nem tűrően védelmébe vette hazájának adórendszerét. Az EuObserver emlékeztet rá, hogy nemrég a német televíziónak nyilatkozva azt mondta, hogy soha, senki se tudta eddig meggyőzni őt arról, hogy Luxemburg adóparadicsom. A kis uniós tagállam Ausztriával karöltve körülbelül egy évtizeden át blokkolta a banktitok felszámolására irányuló erőfeszítéseket a Tanácsban, és csak akkor adta fel az automatikus információcserével szemben az ellenkezését, amikor az amerikai hatóságok szankciókat helyeztek kilátásba. A banktitok a gyakorlatban így is 2017-ig fennmarad.

Az Európai Bizottság szóvivője csütörtökön azzal igyekezte elvenni a főnökére rázúduló kritikák és kérdések élét, hogy Brüsszel szerint egy klasszikus állami támogatási kérdésről van szó, és a testületnek kutya kötelessége utánajárni annak, hogy az egyes tagállami adósémák összhangban vannak-e ezekkel a rendelkezésekkel. Margaritisz Sínász Junckernek arra az előző napi nyilatkozatára is emlékeztetett, miszerint a kérdés kezelése Margrethe Vestager versenypolitikai biztos hatásköre és ő személyesen ebben egyáltalán nem kíván belefolyni.

Arra a kérdésre, hogy főnöke miképpen reagált a leleplezésekre, a szóvivő azt mondta, hogy „Juncker higgadt”. Nem kaptak viszont választ az újságírók arra a kérdésre, hogy Juncker korábbi főszereplőként vajon kész lenne-e „tanúvallomást” tenni a Luxemburggal szemben folyó versenyjogi vizsgálatban. „Ez a kérdés teljesen a luxemburgi hatóságokra tartozik, tőlük kell megkérdezni” – ismételte.

Sven Giegold, német zöldpárti EP-képviselő ugyanakkor csütörtökön úgy vélte, hogy „ez a tömeges társasági adóelkerülés óriási csapást mér Juncker hitelességére”. Szerinte ugyanis az a tény, hogy a kérdéses időszakban ő volt Luxemburg miniszterelnöke és pénzügyminisztere, közvetlenül cinkossá teszi őt az ügyben. Giegold úgy vélte, hogy az uniós pénzügyminisztereknek pénteki találkozójukon haladéktalanul reagálniuk kell a leleplezésekre”.

Gianni Pittella, az európai szocialisták és demokraták frakcióvezetője is úgy vélekedett, hogy Juncker hitelessége forog kockán. „Meg kell mutatnia, hogy az európai polgárok vagy a társasági adóelkerülők oldalán van” – jelentette ki az olasz szocialista, aki arra sürgette az Európai Bizottságot, hogy jövő héten az Európai Parlamentben magyarázza el, milyen haladéktalan lépéseket tervez az adóelkerülés és adócsalás ellen. „A cégek ilyen típusú agresszív adótervezésének és egyes uniós tagállamokkal kötött mézesmadzag megállapodásának nincs több helye Európában” – szögezte le.

Guy Verhofstadt a liberálisok parlamenti frakcióvezetője szerint a Bizottságnak azonnal el kell magyaráznia az Európai Parlament előtt, hogy ezek a módszerek összhangban vannak-e az uniós joggal. „Világosnak kell lennie, hogy a Luxemburgban működő rendszer törvényes vagy nem” – mondta.