Eldőlt: Federica Mogherini lesz „az EU új arca”

Az európai „béke-projekthez” való visszatérést emelte ki napjaink kihívásai közül Federica Mogherini olasz külügyminiszter, miután az Európai Tanács (EiT) Catherine Ashton külpolitikai főképviselői utódául választotta, és Herman Van Rompuy bemutatta őt szombat este a brüsszeli nemzetközi sajtónak.

A belga EiT-elnök „határozott, tehetséges tárgyalóként” ajánlotta a 41 éves olasz politikusnőt a sajtó figyelmébe, akit szerinte áthat az „Olaszországra mindig jellemző erőteljes európai elkötelezettség”. „Ő lesz az EU új arca” – tette hozzá.

Van Rompuy még úgy prenzentálta az új külpolitikai főképviselőt – és a társaságában érkezett leendő EiT-elnököt, Donald Tuskot -, hogy úgymond mindkettőjük a csúcs „teljes támogatását” élvezte. Utóbb kiszivárgott információkból azonban kiderült, hogy a litván elnök, Dalia Gribaskaite tartózkodott támogatásuktól –, igaz, nem is emelt szót ellenük.

Gribaskaite különvéleményét megfigyelők a júliusi EU-csúcs lecsengő utórezgéseként értékelték. Mogherinit hat héttel korábban, a júliusi EU-csúcson még jelentős ellentábor fogadta, sokan akkor úgy látták, hogy nem is maradt esélye a posztra. Több kelet-európai tagállam is felhánytorgatta állítólagos engedékenységét az orosz politikával szemben, mások tapasztalatlanságát emlegették fel, és úgy vélték, hogy főnöke, Matteo Renzi olasz kormányfő igazából azért „talált ki őt” Ashton helyére, hogy a folyton halasztott hazai reformok helyett legalább az EU-politikában tudjon valami sikert felmutatni.

Az azóta eltelt hat hét – Van Rompuy által ábrázolt – „folyamatos konzultációi” a kormányok vezetőivel, kiegészülve a Tusk jelölésével (amivel kelet-európai szempontból helyreállt „földrajzi egyensúly”), az újabb csúcs idejére már megváltozott körülményt teremtettek, amivel láthatóan Mogherini kinevezése elől is elhárultak az akadályok.

Ami a „fiatalságot” és „tapasztalatlanságot” illeti, Mogherini elismerte, hogy a „korával nem tud mit tenni”, de úgy vélte, hogy annak is megvan az előnye, ha egyre több területen egy új generáció veszi át a teendőket. Majd sietett megjegyezni, hogy „fiatalnak” talán már túlzás mondani, és emlékeztetett, hogy a csúcs több résztvevője – beleértve az olasz kormányfőt is – fiatalabb nála.

Amúgy pedig szavai szerint húsz éve foglakozik külpolitikával, különböző területeken, a parlamenti munkától a civil szervezeteken át az EU soros elnökségét adó ország külügyminiszterségéig. „Meg van a jelentősége az EU intézmények ismeretének, de a politikai életbe végzett munkában szerzett tapasztalatok is lehetnek fontosak” – tette hozzá.

Majdani új feladata kapcsán szerencsés körülményként idézte fel azt a tényt, hogy amikor Ashton helyébe lép, elődjétől eltérően őt már egy kiépített, egész világot behálózó európai külügyi szolgálat segíti majd munkájában.

Teendője akad majd bőven, ismerte el, és utalt arra, hogy az Európai Uniót körkörösen minden irányba súlyos válságoktól terhelt szomszédság veszi körül, Ukrajnától a közel- és közép-keleten át Észak-Afrikáig. Ígéretet tett rá, hogy ezek lehetőségek szerinti kezelésekor „minden energiájával” „valamennyi és minden egyes tagállam érdekeit” igyekszik majd szem előtt tartani.

Ezen a ponton egyúttal francia eredetiben idézte a Schuman-nyilatkozat azon gondolatát, ami az európai béke-projekt fontosságára emlékeztet, hangsúlyozva, hogy a béke megőrzése állandó kreatív erőfeszítést igényel.

Mogherini igyekezett megválaszolni a sajtóban leggyakrabban emlegetett bírálatnak is, amelyik szemére vetette, hogy soros elnökségi külügyminiszterként „első útja Moszkvába vezetett”. Most nyugodt hangon közölte, hogy valójában először Kijevbe utazott, és két nappal később – a jelenlegi külpolitikai főképviselővel egyeztetett módon – onnan ment tovább Moszkvába is, hogy „minden esélyt megadjanak a párbeszéd biztosításának”.

A Lisszaboni Szerződés értelmében az EU Tanács külpolitikai főképviselője egyúttal – alelnöki rangban – az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős alelnöke is, ez utóbbi „kalapja” miatt viszont tényleges hivatalba lépésére csak azt követően kerülhet sor, ha leendő biztosként a többi jelölttel együtt őt is meghallgatta az Európai Parlament, és végül az egész testület megkapja a szükséges jóváhagyást a képviselőktől.

Ha e folyamatban minden késedelem, és probléma nélkül halad a maga útján, Federica Mogherini idén november elsején válthatja majd Catherine Asthont tisztében.