Nagy fölénnyel a függetlenséget pártoló skót kormányfő nyerte a Skócia elszakadásáról kiírt népszavazás második televíziós vitáját.
Alex Salmond és ellenfele, a Better Together (Jobb együtt) nevű skót függetlenségellenes kampány vezetője, Alistair Darling – a Munkáspárt vezette előző brit kormány volt pénzügyminisztere – a legnagyobb skót városban, Glasgowban csapott össze a közvélemény-kutatási adatok sugallta preferenciák alapján kiválasztott 200 fős közönség előtt.
A kedd hajnalba nyúló heves, sokszor személyeskedésig durvuló vita után a The Guardian című vezető baloldali brit napilap megbízásából, 505 fő bevonásával elvégzett gyorsfelmérés – a bizonytalanok kiszűrésével számolva – azt mutatta, hogy a választók 71 százaléka szerint Salmond teljesített jobban, és 29 százaléknyian vélték úgy, hogy a tévévitát Darling nyerte meg.
Ez komoly fordulat: az augusztus 5-én rendezett első televíziós vitát egyértelműen Darling nyerte, bár jóval kisebb fölénnyel a skót kormányfőnek jelenleg kimutatott győzelemnél: akkor a megkérdezettek 56 százaléka mondta azt, hogy a függetlenséget ellenző kampány vezetőjének teljesítményét találta jobbnak, és 44 százalék érezte úgy, hogy abból a vitából Salmond került ki győztesen.
A mostani, második tévévita utáni felmérés átlagán belül drámai megítélésbeli különbség mutatkozott a függetlenségpárti és az elszakadást ellenző szavazók között. A függetlenségre igent mondók 98 százaléka mondta azt, hogy a vitát Alex Salmond nyerte, és mindössze 2 százalékuk érezte jobbnak Darlingot. A függetlenséget elvetők körében ugyanakkor 59:41 volt a vélemények megoszlása Alistair Darling javára.
A The Guardian által megszólaltatott választási szakértők hangsúlyozták azonban, hogy ezek a számok korántsem azonosak a szeptember 18-ára kiírt népszavazás várható eredményével. A lap összesítése szerint a választói szándékokat felmérő legutóbbi közvélemény-kutatások átlaga alapján még mindig 14 százalékpontos támogatottsági előnyben van a Skócia függetlenségét elvető tábor: az elszakadás ellen jelenleg 57 százaléknyian, a függetlenségre 43 százaléknyian voksolnának a bizonytalan szavazók kiszűrésével számolva.
Az első televíziós vitához hasonlóan a mostaninak a középpontjában is elsősorban az állt, hogy mi lesz Skócia fizetőeszköze elszakadás esetén, különös tekintettel arra, hogy a brit kormány már korábban egyértelműen elvetette a fontunió fenntartását Skócia függetlenedése esetére.
Darling visszatérően azzal érvelt, hogy jóllehet a skót kormány meg akarja tartani a fontot, az Egyesült Királysággal kötendő hivatalos valutaunió nélkül azonban ez lehetetlennek bizonyulhat, mivel Skócia elveszítené a Bank of England – a brit jegybank – likviditási garanciáit és a brit költségvetés forrásait. Ilyen feltételek mellett a piacok számára elfogadhatatlan lenne a font egyoldalú további használata, ami „térdre kényszerítheti” a skót gazdaságot – hangsúlyozta.
Salmond érvelése szerint ugyanakkor „senki nem akadályozhatja meg” Skóciát a font további használatában függetlenség esetén sem. A skót kormányfő többször is egyenes utalást tett arra, hogy Skócia nem fogja átvállalni az Egyesült Királyság teljes államadósságából rájutó részt, ha Londonnal nem sikerül megállapodni a fontunióról.
Darling erre a kijelentésre azzal reagált, hogy ha a skót kormány ezt komolyan gondolja és meg is teszi, az abban a pillanatban szuverén törlesztési csődöt jelent a piac szemszögéből, és Skóciának „soha senki nem adna több hitelt”.
MTI