Szigorúbban ellenőrizné az uniós „forgóajtókat” az ombudsman

Az európai őrségváltásnak köszönhetően nemcsak az Európai Bizottság leköszönő tagjai, de az irányításuk alatt működő főigazgatóságok és szolgálatok számos munkatársa is uniós állás nélkül maradhat. Persze csak elméletileg. Emily O’Reilly európai ombudsman nem szívesen engedné el a szeptemberben távozó biztosok kezét, szerinte ugyanis ez nemcsak összeférhetetlenségi problémákat szülhet, de veszélyezteti az Európai Unió jó hírét is.

Az Európai Bizottság jelenlegi tagjainak mandátuma szeptemberben jár le, velük együtt pedig a több mint húszezer főt foglalkoztató bizottsági bürokrácia sorsa is kérdésessé válik. Annyira persze nem tragikus a helyzet, hiszen fontos hangsúlyozni, hogy az uniós tisztviselői karrier valójában élethosszig tart. Ennek rendkívül egyszerű oka van: nem csak a foglalkoztatott célja a biztos munkahely, az uniós intézmények fontos stabilitási garanciája, hogy képesek legyenek megtartani a tisztviselőket. A májusi parlamenti választások előtt teljesen érthető, hogy maga Emily O’Reilly uniós ombudsman is a személycserék körüli lehetséges problémákra hívta fel az Európai Parlament figyelmét.

O’Reilly az EP költségvetés-ellenőrzési bizottságának ülésén arra figyelmeztette a képviselőket, hogy óvatosan kell kezelni az őrségváltás következményeit. Az ombudsman szerint az „uniós forgóajtók” léte teljesen indokolt, hiszen a személycserék megannyi bukatóval járhatnak, de szükséges lenne a munkaerőpiaci reintegráció folyamatos felügyelete. Ennek érdekében az is elképzelhető, hogy a jövőben létrejön egy teljesen független „házőrző” testület, amely kizárólag összeférhetetlenségi kérdésekkel és a volt biztosok magánszektorba való belépésével foglalkozna. A Bizottság etikai kódexe egyébként már szabályozza a területet, illetve működik egy háromtagú testület is, amely az előírások betartását ellenőrzi. A leköszönő biztosokat hivatali idejük lejártával szakmai titoktartási kötelezettség terheli, ennek ellenére a múlt tapasztalatai indokolják a szigorúbb szabályozást.

2010-ben a Financial Times Deutschland cikke hökkentette meg az európai közvéleményt, hiszen pontos adatokkal szolgált a volt biztosok további uniós juttatásaival kapcsolatban. Ennek alapján az átmeneti időszakban a Bizottság korábbi tagjai egykori fizetésük 40-65 százalékában részesülnek még három éven keresztül. A kritikusok nagy részét nem az összegek nagysága döbbentette meg, hanem a tény, hogy nincs átmeneti időszak, az egykori biztosok igazából nem válnak munkanélkülivé, továbbra is jól fizető állással rendelkeznek – épp az O’Reilly által emlegetett uniós „forgóajtók” miatt. A szóban forgó, új állások tekintetében pedig rengeteg az összeférhetetlenségi kérdés, elég csak a korábbi belső piaci biztosra, Charlie McCreevy-re gondolni. A politikus miután végzett biztosi teendőivel, a Ryanair irányító bizottságában vállalt hivatalt. Erre persze ugrottak a kritikusok, hiszen tény, hogy belső piaci biztosként McCreevy több olyan uniós jogszabály előkészítésében is részt vehetett, ami később kihatással volt a légitársaságra.

Emily O’Reilly mindezek ellenére kitartóan küzd az uniós közigazgatáson belüli összeférhetetlenség ellen: februárban tíz esetben is eljárást kezdeményezett átláthatósági problémák miatt. A forgóajtók ennek ellenére zavartalanul működnek, a 2014-es választások pedig újabb lökést adhatnak a munkaköri botrányoknak. Több civil szervezet szerint is alapvető strukturális problémáról van szó: mit sem érnek az újabb és újabb jogszabályok, ha nem jól hajtják végre őket.