Öngólt lőtt Obama: egy-null Oroszország javára

Egy olyan szuperhatalom, mint az Egyesült Államok, nem engedheti meg magának, hogy presztízst veszítsen, és az egész világ szemében a nevetség tárgyává váljon. A keménykedés politikája azonban nem vált be. Túl sokáig játszott egyoldalú játékot az USA, és amikor a fal végre visszaütött, érdemben nem tud mit reagálni. Újra egy történelmi szembenállás körvonalazódásának lehetünk szemtanúi, akárcsak a XX. század második felében. Putyini Oroszország azonban – az összes ismert problémája ellenére is – túl erős játékos lett, Obama öngólt lőtt.

Néhány nappal ezelőtt adott ki rendkívüli közleményt az amerikai elnök, Barack Obama adminisztrációja: Obama lemondta a szeptemberre tervezett kétoldalú találkozóját Vlagyimir Putyinnal. A találkozó apropóját a szeptember 5-6-án Szentpéterváron szervezett G-20 csúcs adta volna, közvetlenül ezután utazott volna Obama Moszkvába, Putyinhoz. Ehelyett az amerikai államfő szeptember első hetében a svéd miniszterelnököt látogatja meg Stockholmban.

Mégis, milyen ok kell hozzá, hogy a világ két nagyhatalma között betervezett, március eleje óta előkészítés alatt álló találkozót lemondják közvetlenül annak megvalósulása előtt? Egy háború? Természeti katasztrófa? Ebben az esetben elég volt az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és CIA volt munkatársának, Edward Snowdennek a megjelenése Moszkvában.

Az amerikai közlemény szerint a találkozó lemondásáról az orosz fél tehet, mert kedvezőtlen helyzetet teremtettek a két ország kapcsolatában Snowden befogadásával (a nemzetbiztonsági szakember augusztus 1-én kapta meg az ideiglenes politikai menedékjogot az orosz hatóságoktól, és azóta már azt is jelezte, hogy szívesen maradna állandó lakhatásra is…).

Valójában a helyzet éppen az amerikai állításoknak a fordítottja: Először is, maga az Obama adminisztráció tehet arról, hogy a magát még Hong Kongban leleplező Snowden Oroszországban maradt: Snowden végső úticélja Ecuador lett volna, ahová Moszkván keresztül szeretett volna eljutni. Az amerikai hatóságok azonban éppen akkor érvénytelenítették az útlevelét, amikor éppen valahol Hong Kong és Moszkva között repült, így a következő járatra már nem tudott felszállni. Ezzel az amerikai külügy eleve egy patthelyzetet teremtett, hiszen már az elején szinte biztosra vehették volna, hogy egy Putyin kaliberű politikus – bármennyire is legyen érdekelt a kapcsolatok szinten tartásával az USA-val – nem fogja kiadni az orosz sajtó által az emberi szabadságjogok bajnokaként beállított Snowdent.

Másodszor: amire az orosz hatóságok a konfliktus során többször is utaltak: Oroszország és USA között nincs semmiféle kiadatási szerződés. Snowden viszont semmiféle bűnt nem követett el orosz földön, pláne Oroszország ellen nem, így a kiadatását egyezmények híján semmi nem tette volna indokolttá a Kreml szerint. Nem mellékes, hogy magát az emberi szabadságjogok fő őrének tartó Egyesült Államok éppen ezen szabadságjogok egyik legfőbb képviselőjét akarja elítélni, Kreml viszont ezzel szembehelyezkedve kapja a piros pontokat.

A harmadik pont pedig mindebből következik: miért is nincs semmiféle kiadatási egyezmény Oroszország és USA között, pedig épp az oroszok próbáltak a kérdésben megegyezni már évek óta. Az oka ne más, mint hogy USA és legfőbb partnerei szívesen fogadják mindazokat, akik elszöknek Oroszországból, és eddig nem örültek volna egy ehhez hasonló kiadatási egyezménynek. Elég csak a leghíresebb esetekre gondolni, mint például a 2000-ben Londonba szökő ex-KGB-s Alekszander Litvinyenkóra és az üzletember Borisz Berezovszkijra (persze a történelem bővelkedik hasonló esetekben, amikor a volt KGB-s ügynökök Amerikában találtak menedéket. Az elmúlt évtizedek egyik legismertebb ilyen ügynöke volt például Sejmov őrnagy, aki 1979 után a teljes KGB-s titkosítási rendszert kiadta a CIA-nak, a ’80-as évek végén pedig ő volt az, aki a II. János Pál pápa elleni 1981-es merényletért a KGB-t vádolta meg nyilvánosan).

Az amerikai vezetés így mindezekért saját magát okolhatja. Az egyoldalú játék azonban a megerősödött Oroszország esetében nem jött be, Putyin pedig begyűjthette az elismeréseket világszerte. Obama pozíciója is persze érthető: egyre erősödnek azok a hangok Amerikában, miszerint a túl puha külpolitikájának köszönhetően USA-t egyre kevésbé veszik komolyan a nemzetközi porondon. Mindezen pedig még inkább rontanak az olyan javaslatok az amerikai képviselők részéről, hogy a Szocsiban alig fél év múlva megrendezett téli Olimpiát (Snowden miatt) bojkottálni kellene.