Luxemburgban fokozódik a választójog körüli vita

Luxemburg különös helyzetben lévő európai ország: félmilliós lakosságának több mint negyven százaléka külföldi. A lakosság rendkívül színes összetétele számos kérdést megnehezít az állam számára, most épp a luxemburgi állampolgársággal nem rendelkezők szavazati joga van terítéken.

Néhány párt már évek óta kifogásolja a luxemburgi választási rendszer alapvető jellemzőit, a fő kritikusok szerint nem lehet reprezentatív rendszerről beszélni, amíg az ország teljes lakossága és a választójoggal rendelkezők közt ekkora szakadék van. Bár a gyakorlatban a kettős állampolgársággal rendelkezőknek van szavazati joguk Luxemburgban, többek szerint ez nem a legjobb megoldás.  Jean Lichtfous, a bevándorlókkal is foglalkozó ASTI szóvivője szerint a kérdésnek ez a fajta megoldása olyan, mintha valaki parkolóhelyet szeretne vásárolni, de ehhez házat is kell vennie.

Hasonlóan vélekedik a Zöldek vezetője, Félix Braz is: véleménye szerint a kettős állampolgárság nem jelent kiutat, hiszen több ország nem támogatja. A párt szerint a megoldás az lenne, ha öt év luxemburgi tartózkodás után mindenkit megilletne a szavazati jog. Ugyanilyen módon azt ASTI szerint három év is elég lenne, de ehhez biztosítani kell, hogy a választójoggal rendelkezők mindenképp beszéljék az ország három hivatalos nyelvének (luxemburgi, francia, német) egyikét. Az egyik legfontosabb kérdés ugyanakkor továbbra is nyitott marad: az állampolgársággal nem rendelkezők számára is jogi kötelezettséget jelentene-e a választásokon való részvétel.

Az ügyben állást foglalt Luxemburg nemzetgazdasági minisztere, Etienne Schneider is, mivel szerinte közel 300 ezer állampolgársággal nem rendelkező személy él a nagyhercegség területén, és szerite logikus lépés lenne, ha megilletné őket a választójog. A miniszter hangsúlyozta, hogy „olyan emberekről van szó, akik Luxemburgban teremtenek otthont”, így döntéshozatal közvetett formája járna nekik. Ennek ellenére szinte lehetetlennek tartja, hogy a 2014-es parlamenti választásokon szavazhassanak, Schneider ezt legkorábban 2019-re látja megvalósulni.

Schneiderrel szemben többen ellenzik, hogy az állampolgársággal nem rendelkezők szavazhassanak, közéjük tartozik az Alternatív Demokratikus Reformok Párt (ADR) is. Az ADR közleményében hangoztatta, hogy öt év luxemburgi tartózkodást követően mindenkinek megvan a lehetősége az állampolgárság megszerzésére, s ezáltal a politikai jogok gyakorlására. A pár szerint a hangoztatott „demokratikus szakadék”, amelynek értelmében a lakosság fele nem szavazhat, valójában nem létezik.

Mindeközben a lakosság körében folytatott közvélemény-kutatás épp az ellenkezőjéről tanúskodik. A megkérdezettek 70 százaléka szerint a képviseleti jelleg valóban nem valósul meg, és mindenkit megilletne a szavazati jog. Ugyanígy 54 százalék szerint az egyetlen megoldás a választásokon való részvétel kiterjesztése, szemben a kettős állampolgárság intézményével. A vita megosztja az egész miniállamot, a legfontosabb támogatók közt szerepel Jean Asselborn külügyminiszter is, míg a kis pártok többsége továbbra is ellenzi a reformokat.